Lukács 20
1 Történt az egyik napon, amikor a népet tanította a templomban, és az evangéliumot hirdette, odaléptek a főpapok és az írástudók a vénekkel együtt,
On one of these days, when Jesus was teaching the people in the Temple Courts and telling the good news, the chief priests and the teachers of the Law, joined by the elders, confronted him,
2 és megkérdezték tőle: „Mondd meg nekünk, micsoda hatalommal cselekszed ezeket? Vagy ki az, aki neked ezt a hatalmat adta?“
and addressing him, said, ‘Tell us what authority you have to do these things. Who is it who has given you this authority?’
3 Ő pedig így válaszolt nekik: „Én is kérdezek egy dolgot tőletek; mondjátok meg nekem:
‘I, too,’ said Jesus in reply, ‘will ask you one question. Give me an answer to it.
4 János keresztsége a mennyből való vagy emberektől?“
It is about John’s baptism – was it of divine or of human origin?’
5 Azok pedig tanakodtak maguk között: Ha azt mondjuk, hogy a mennyből, azt fogja mondani: Akkor miért nem hittetek neki?
But they began arguing together, ‘If we say “divine,” he will say “Why didn’t you believe him?”
6 Ha pedig azt mondjuk, hogy emberektől, akkor az egész nép megkövez minket, mert meg vannak győződve, hogy János próféta volt.
But, if we say “human,” the people will all stone us, for they are persuaded that John was a prophet.’
7 Azt válaszolták tehát, hogy ők nem tudják, honnan való.
So they answered that they did not know its origin.
8 Erre Jézus ezt mondta nekik: „Én sem mondom meg nektek, hogy milyen hatalommal cselekszem ezeket.“
‘Then I,’ said Jesus, ‘refuse to tell you what authority I have to do these things.’
9 Azután ezt a példázatot kezdte mondani a népnek: „Egy ember szőlőt plántált, és kiadta azt munkásoknak, és hosszú időre elutazott.
But Jesus began to tell the people this parable – ‘A man once planted a vineyard, and then let it out to tenants, and went abroad for a long while.
10 Amikor eljött az ideje, elküldte szolgáját a munkásokhoz, hogy adjanak neki a szőlő gyümölcséből. A munkások pedig megverték azt, és üresen küldték el.
At the proper time he sent a servant to the tenants, so that they could give him a share of the produce of the vineyard. The tenants, however, beat him and sent him away empty-handed.
11 Akkor egy másik szolgát küldött, de azok azt is megverték és meggyalázták, és üresen küldték el.
The owner afterwards sent another servant; but the tenants beat and insulted this man too, and sent him away empty-handed.
12 És még egy harmadikat is küldött, de azok azt is megsebesítették, és kidobták.
He sent a third; but they wounded this man also, and threw him outside.
13 Akkor így szólt a szőlőnek ura: Mit cselekedjem? Elküldöm szeretett fiamat, talán őt megbecsülik.
“What should I do?” said the owner of the vineyard. “I will send my son, who is very dear to me. Perhaps they will respect him.”
14 Amikor meglátták a munkások, így tanakodtak egymás között: Ez az örökös. Jöjjetek, öljük meg, hogy mienk legyen az örökség!
But, on seeing him, the tenants consulted with one another. “Here is the heir!” they said. “Let us kill him, and then the inheritance will become ours.”
15 És kidobták a szőlőből, és megölték. Mit cselekszik a szőlőnek ura azokkal?
So they threw him outside the vineyard and killed him. Now what will the owner of the vineyard do to them?
16 Elmegy, elveszti ezeket a munkásokat, és a szőlőt másoknak adja.“Amikor ezt hallották, ezt mondták: „Szó sem lehet róla!“
He will come and put those tenants to death, and will let the vineyard to others.’ ‘Heaven forbid!’ they exclaimed when they heard it.
17 Ő pedig rájuk tekintett és ezt mondta: „Akkor mi az, ami meg van írva: »Amely követ az építők megvetettek, az lett szegletkővé«?
But Jesus looked at them and said, ‘What then is the meaning of this passage? – “The stone which the builders despised has now itself become the cornerstone.”
18 Na valaki erre a kőre esik, összezúzódik, akire pedig ez esik rá, szétmorzsolja azt.“
Everyone who falls on that stone will be dashed to pieces, while anyone on whom it falls – it will scatter him as dust.’
19 A főpapok és írástudók még abban az órában el akarták fogni, de féltek a néptől, mert megértették, hogy róluk mondta ezt a példázatot.
After this the teachers of the Law and the chief priest were eager to lay hands on Jesus then and there, but they were afraid of the people; for they saw that it was at them that he had aimed this parable.
20 Ezután állandóan szemmel tartották őt, és kémeket küldtek utána, akik igaznak tetették magukat, hogy szaván foghassák, és átadják a hatóságnak és a helytartó hatalmának.
Having watched their opportunity, they afterwards sent some spies, who pretended to be good men, to catch Jesus in the course of conversation, and so enable them to give him up to the Governor’s jurisdiction and authority.
21 Megkérdezték tőle: „Mester, tudjuk, hogy helyesen beszélsz és tanítasz, és nem vagy személyválogató, hanem Isten útját igazán tanítod.
These spies asked Jesus a question. They said, ‘Teacher, we know that you are right in what you say and teach, and that you do not take any account of a person’s position, but teach the way of God honestly;
22 Szabad-e nekünk a császárnak adót fizetnünk vagy nem?“
are we right in paying tribute to the Emperor or not?’
23 Ő azonban észrevette álnokságukat, és ezt mondta nekik:
Seeing through their deceitfulness, Jesus said to them,
24 „Mutassatok nekem egy dénárt. Kinek a képe és felirata van rajta?“Ezt mondták: „A császáré.“
‘Show me a coin. Whose head and title are on it?’
25 Ő pedig ezt mondta nekik: „Adjátok meg a császárnak azt, ami a császáré, és Istennek, ami Istené.“
‘The Emperor’s,’ they said; and Jesus replied, ‘Well then, pay to the Emperor what belongs to the Emperor, and to God what belongs to God.’
26 Nem tudtak belekötni szavaiba a nép előtt, és csodálkozva feleletein, elhallgattak.
They could not object to this answer before the people; and, in their wonder at his reply, they held their tongues.
27 Hozzámentek a szadduceusok közül néhányan, akik tagadják, hogy van feltámadás, és megkérdezték őt:
Presently there came up some Sadducees, who maintain that there is no resurrection. Their question was this –
28 „Mester, Mózes megírta nekünk, hogy »ha valakinek meghal a testvére, akinek volt felesége, de gyermeke nem, akkor annak a testvére vegye el annak a feleségét, és támasszon utódot testvérének.«
‘Teacher, Moses laid down for us in his writings that – “Should a man’s married brother die, and should he be childless, the man should take the widow as his wife, and raise up a family for his brother.”
29 Volt hét testvér, és az első megnősült, és gyermektelenül halt meg.
Well, there were once seven brothers; of whom the eldest, after taking a wife, died childless.
30 Ekkor a második vette el annak feleségét, és az is gyermektelenül halt meg.
The second and third brothers both took her as their wife;
31 Akkor a harmadik vette el, és ugyanígy mind a hét, de nem hagytak gyermeket, és meghaltak.
and so, too, did all seven – dying without children.
32 Ezután meghalt az asszony is.
The woman herself was the last to die.
33 A feltámadáskor vajon melyiküknek a felesége lesz? Mert mind a hétnek felesége volt.“
About the woman, then – at the resurrection, whose wife is she to be, all seven brothers having had her as their wife?’
‘The men and women of this world,’ said Jesus, ‘marry and are given in marriage; (aiōn g165)
35 De akiket méltónak ítélnek arra, hogy az eljövendő világnak és a halálból való feltámadásnak részesei legyenek, azok majd nem nősülnek, és férjhez sem mennek. (aiōn g165)
but, for those who are thought worthy to attain to that other world and the resurrection from the dead, there is no marrying or being married, (aiōn g165)
36 Azok meg sem halhatnak, mert hasonlók lesznek az angyalokhoz, és Isten gyermekei lesznek, hiszen a feltámadás gyermekei.
nor indeed can they die again, for they are like angels and, having shared in the resurrection, they are God’s children.
37 Azt pedig, hogy feltámadnak a halottak, már Mózes is kijelentette a csipkebokornál, amikor az Urat Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákób Istenének nevezte.
As to the fact that the dead rise, even Moses indicated that, in the passage about the Bush, when he calls the Lord – “The God of Abraham, and the God of Isaac, and the God of Jacob.”
38 Isten pedig nem a holtak Istene, hanem az élők Istene. Mert az ő számára mindenki él.“
Now he is not God of dead people, but of living. For in his sight all are alive.’
39 Néhány írástudó ekkor így szólt: „Mester, jól mondtad.“
‘Well said, teacher!’ exclaimed some of the teachers of the Law,
40 És többé semmit sem mertek tőle megkérdezni.
for they did not venture to question him any further.
41 Akkor így szólt hozzájuk: „Hogyan mondhatják azt, hogy Krisztus Dávid Fia?
But Jesus said to them, ‘How is it that people say that the Christ is to be David’s son?
42 Hiszen maga Dávid mondja a Zsoltárok könyvében: »Így szólt az Úr az én Uramnak, ülj az én jobb kezem felől,
For David, in the book of Psalms, says himself – “The Lord said to my lord: Sit at my right hand,
43 míg ellenségeidet lábad zsámolyává nem teszem.«
until I put your enemies as a stool for your feet.”
44 Dávid tehát »Urának« nevezi őt, hogyan lehet akkor Fia?“
David, then, calls him “lord,” so how is he David’s son?’
45 Az egész nép hallatára ezt mondta tanítványainak:
While all the people were listening, Jesus said to the disciples,
46 „Óvakodjatok az írástudóktól, akik hosszú köntösökben szeretnek járni, és szeretik, ha piacokon köszöntik őket, szeretik az első helyeket a zsinagógában és a főhelyeket a lakomákon,
‘Be on your guard against the teachers of the Law, who delight to walk about in long robes, and like to be greeted in the streets with respect, and to have the best seats in the synagogues, and places of honour at dinner.
47 akik az özvegyek házát felemésztik, és színből hosszan imádkoznak. Ezekre súlyosabb ítélet vár.“
These are the men who rob widows of their houses, and make a pretence of saying long prayers. Their sentence will be all the heavier.’
