Lukács 20
1 Történt az egyik napon, amikor a népet tanította a templomban, és az evangéliumot hirdette, odaléptek a főpapok és az írástudók a vénekkel együtt,
And it came to pass, on one of the days, as he was teaching the people in the temple, and preaching the gospel, there came upon him the chief priests and the scribes with the elders;
2 és megkérdezték tőle: „Mondd meg nekünk, micsoda hatalommal cselekszed ezeket? Vagy ki az, aki neked ezt a hatalmat adta?“
and they spake, saying unto him, Tell us: By what authority doest thou these things? or who is he that gave thee this authority?
3 Ő pedig így válaszolt nekik: „Én is kérdezek egy dolgot tőletek; mondjátok meg nekem:
And he answered and said unto them, I also will ask you a question; and tell me:
4 János keresztsége a mennyből való vagy emberektől?“
The baptism of John, was it from heaven, or from men?
5 Azok pedig tanakodtak maguk között: Ha azt mondjuk, hogy a mennyből, azt fogja mondani: Akkor miért nem hittetek neki?
And they reasoned with themselves, saying, If we shall say, From heaven; he will say, Why did ye not believe him?
6 Ha pedig azt mondjuk, hogy emberektől, akkor az egész nép megkövez minket, mert meg vannak győződve, hogy János próféta volt.
But if we shall say, From men; all the people will stone us: for they are persuaded that John was a prophet.
7 Azt válaszolták tehát, hogy ők nem tudják, honnan való.
And they answered, that they knew not whence [it was].
8 Erre Jézus ezt mondta nekik: „Én sem mondom meg nektek, hogy milyen hatalommal cselekszem ezeket.“
And Jesus said unto them, Neither tell I you by what authority I do these things.
9 Azután ezt a példázatot kezdte mondani a népnek: „Egy ember szőlőt plántált, és kiadta azt munkásoknak, és hosszú időre elutazott.
And he began to speak unto the people this parable: A man planted a vineyard, and let it out to husbandmen, and went into another country for a long time.
10 Amikor eljött az ideje, elküldte szolgáját a munkásokhoz, hogy adjanak neki a szőlő gyümölcséből. A munkások pedig megverték azt, és üresen küldték el.
And at the season he sent unto the husbandmen a servant, that they should give him of the fruit of the vineyard: but the husbandmen beat him, and sent him away empty.
11 Akkor egy másik szolgát küldött, de azok azt is megverték és meggyalázták, és üresen küldték el.
And he sent yet another servant: and him also they beat, and handled him shamefully, and sent him away empty.
12 És még egy harmadikat is küldött, de azok azt is megsebesítették, és kidobták.
And he sent yet a third: and him also they wounded, and cast him forth.
13 Akkor így szólt a szőlőnek ura: Mit cselekedjem? Elküldöm szeretett fiamat, talán őt megbecsülik.
And the lord of the vineyard said, What shall I do? I will send my beloved son; it may be they will reverence him.
14 Amikor meglátták a munkások, így tanakodtak egymás között: Ez az örökös. Jöjjetek, öljük meg, hogy mienk legyen az örökség!
But when the husbandmen saw him, they reasoned one with another, saying, This is the heir; let us kill him, that the inheritance may be ours.
15 És kidobták a szőlőből, és megölték. Mit cselekszik a szőlőnek ura azokkal?
And they cast him forth out of the vineyard, and killed him. What therefore will the lord of the vineyard do unto them?
16 Elmegy, elveszti ezeket a munkásokat, és a szőlőt másoknak adja.“Amikor ezt hallották, ezt mondták: „Szó sem lehet róla!“
He will come and destroy these husbandmen, and will give the vineyard unto others. And when they heard it, they said, God forbid.
17 Ő pedig rájuk tekintett és ezt mondta: „Akkor mi az, ami meg van írva: »Amely követ az építők megvetettek, az lett szegletkővé«?
But he looked upon them, and said, What then is this that is written, The stone which the builders rejected, The same was made the head of the corner?
18 Na valaki erre a kőre esik, összezúzódik, akire pedig ez esik rá, szétmorzsolja azt.“
Every one that falleth on that stone shall be broken to pieces; but on whomsoever it shall fall, it will scatter him as dust.
19 A főpapok és írástudók még abban az órában el akarták fogni, de féltek a néptől, mert megértették, hogy róluk mondta ezt a példázatot.
And the scribes and the chief priests sought to lay hands on him in that very hour; and they feared the people: for they perceived that he spake this parable against them.
20 Ezután állandóan szemmel tartották őt, és kémeket küldtek utána, akik igaznak tetették magukat, hogy szaván foghassák, és átadják a hatóságnak és a helytartó hatalmának.
And they watched him, and sent forth spies, who feigned themselves to be righteous, that they might take hold of his speech, so as to deliver him up to the rule and to the authority of the governor.
21 Megkérdezték tőle: „Mester, tudjuk, hogy helyesen beszélsz és tanítasz, és nem vagy személyválogató, hanem Isten útját igazán tanítod.
And they asked him, saying, Teacher, we know that thou sayest and teachest rightly, and acceptest not the person [of any], but of a truth teachest the way of God:
22 Szabad-e nekünk a császárnak adót fizetnünk vagy nem?“
Is it lawful for us to give tribute unto Cæsar, or not?
23 Ő azonban észrevette álnokságukat, és ezt mondta nekik:
But he perceived their craftiness, and said unto them,
24 „Mutassatok nekem egy dénárt. Kinek a képe és felirata van rajta?“Ezt mondták: „A császáré.“
Show me a denarius. Whose image and superscription hath it? And they said, Cæsar’s.
25 Ő pedig ezt mondta nekik: „Adjátok meg a császárnak azt, ami a császáré, és Istennek, ami Istené.“
And he said unto them, Then render unto Cæsar the things that are Cæsar’s, and unto God the things that are God’s.
26 Nem tudtak belekötni szavaiba a nép előtt, és csodálkozva feleletein, elhallgattak.
And they were not able to take hold of the saying before the people: and they marvelled at his answer, and held their peace.
27 Hozzámentek a szadduceusok közül néhányan, akik tagadják, hogy van feltámadás, és megkérdezték őt:
And there came to him certain of the Sadducees, they that say that there is no resurrection;
28 „Mester, Mózes megírta nekünk, hogy »ha valakinek meghal a testvére, akinek volt felesége, de gyermeke nem, akkor annak a testvére vegye el annak a feleségét, és támasszon utódot testvérének.«
and they asked him, saying, Teacher, Moses wrote unto us, that if a man’s brother die, having a wife, and he be childless, his brother should take the wife, and raise up seed unto his brother.
29 Volt hét testvér, és az első megnősült, és gyermektelenül halt meg.
There were therefore seven brethren: and the first took a wife, and died childless;
30 Ekkor a második vette el annak feleségét, és az is gyermektelenül halt meg.
and the second:
31 Akkor a harmadik vette el, és ugyanígy mind a hét, de nem hagytak gyermeket, és meghaltak.
and the third took her; and likewise the seven also left no children, and died.
32 Ezután meghalt az asszony is.
Afterward the woman also died.
33 A feltámadáskor vajon melyiküknek a felesége lesz? Mert mind a hétnek felesége volt.“
In the resurrection therefore whose wife of them shall she be? for the seven had her to wife.
And Jesus said unto them, The sons of this world marry, and are given in marriage: (aiōn g165)
35 De akiket méltónak ítélnek arra, hogy az eljövendő világnak és a halálból való feltámadásnak részesei legyenek, azok majd nem nősülnek, és férjhez sem mennek. (aiōn g165)
but they that are accounted worthy to attain to that world, and the resurrection from the dead, neither marry, nor are given in marriage: (aiōn g165)
36 Azok meg sem halhatnak, mert hasonlók lesznek az angyalokhoz, és Isten gyermekei lesznek, hiszen a feltámadás gyermekei.
for neither can they die any more: for they are equal unto the angels; and are sons of God, being sons of the resurrection.
37 Azt pedig, hogy feltámadnak a halottak, már Mózes is kijelentette a csipkebokornál, amikor az Urat Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákób Istenének nevezte.
But that the dead are raised, even Moses showed, in [the place concerning] the Bush, when he calleth the Lord the God of Abraham, and the God of Isaac, and the God of Jacob.
38 Isten pedig nem a holtak Istene, hanem az élők Istene. Mert az ő számára mindenki él.“
Now he is not the God of the dead, but of the living: for all live unto him.
39 Néhány írástudó ekkor így szólt: „Mester, jól mondtad.“
And certain of the scribes answering said, Teacher, thou hast well said.
40 És többé semmit sem mertek tőle megkérdezni.
For they durst not any more ask him any question.
41 Akkor így szólt hozzájuk: „Hogyan mondhatják azt, hogy Krisztus Dávid Fia?
And he said unto them, How say they that the Christ is David’s son?
42 Hiszen maga Dávid mondja a Zsoltárok könyvében: »Így szólt az Úr az én Uramnak, ülj az én jobb kezem felől,
For David himself saith in the book of Psalms, The Lord said unto my Lord, Sit thou on my right hand,
43 míg ellenségeidet lábad zsámolyává nem teszem.«
Till I make thine enemies the footstool of thy feet.
44 Dávid tehát »Urának« nevezi őt, hogyan lehet akkor Fia?“
David therefore calleth him Lord, and how is he his son?
45 Az egész nép hallatára ezt mondta tanítványainak:
And in the hearing of all the people he said unto his disciples,
46 „Óvakodjatok az írástudóktól, akik hosszú köntösökben szeretnek járni, és szeretik, ha piacokon köszöntik őket, szeretik az első helyeket a zsinagógában és a főhelyeket a lakomákon,
Beware of the scribes, who desire to walk in long robes, and love salutations in the marketplaces, and chief seats in the synagogues, and chief places at feasts;
47 akik az özvegyek házát felemésztik, és színből hosszan imádkoznak. Ezekre súlyosabb ítélet vár.“
who devour widows’ houses, and for a pretence make long prayers: these shall receive greater condemnation.
