Lukács 20
1 Történt az egyik napon, amikor a népet tanította a templomban, és az evangéliumot hirdette, odaléptek a főpapok és az írástudók a vénekkel együtt,
And it came to pass on one of those days, as he was teaching the people in the temple, and preaching the good news, the chief priests and the scholars with the elders stood near.
2 és megkérdezték tőle: „Mondd meg nekünk, micsoda hatalommal cselekszed ezeket? Vagy ki az, aki neked ezt a hatalmat adta?“
And they spoke, saying to him, Tell us, by what authority are thou doing these things? Or who is he who gave thee this authority?
3 Ő pedig így válaszolt nekik: „Én is kérdezek egy dolgot tőletek; mondjátok meg nekem:
And having answered, he said to them, I also will ask you one word, and ye tell me.
4 János keresztsége a mennyből való vagy emberektől?“
The immersion of John, was it from heaven or from men?
5 Azok pedig tanakodtak maguk között: Ha azt mondjuk, hogy a mennyből, azt fogja mondani: Akkor miért nem hittetek neki?
And they reasoned with themselves, saying, If we should say, From heaven, he will say, Why did ye not believe him?
6 Ha pedig azt mondjuk, hogy emberektől, akkor az egész nép megkövez minket, mert meg vannak győződve, hogy János próféta volt.
But if we say, From men, all the people will stone us, for they are convinced John is a prophet.
7 Azt válaszolták tehát, hogy ők nem tudják, honnan való.
And they replied not to know from where.
8 Erre Jézus ezt mondta nekik: „Én sem mondom meg nektek, hogy milyen hatalommal cselekszem ezeket.“
And Jesus said to them, Neither do I tell you by what authority I do these things.
9 Azután ezt a példázatot kezdte mondani a népnek: „Egy ember szőlőt plántált, és kiadta azt munkásoknak, és hosszú időre elutazott.
And he began to speak this parable to the people. A man planted a vineyard, and leased it to farmers, and went abroad for a considerable time.
10 Amikor eljött az ideje, elküldte szolgáját a munkásokhoz, hogy adjanak neki a szőlő gyümölcséből. A munkások pedig megverték azt, és üresen küldték el.
And at the season he sent a bondman to the farmers, so that they would give him from the fruit of the vineyard. But having beaten him, the farmers sent him away empty.
11 Akkor egy másik szolgát küldött, de azok azt is megverték és meggyalázták, és üresen küldték el.
And he proceeded to send another bondman. And they, having beaten and shamefully treated, sent him also away empty.
12 És még egy harmadikat is küldött, de azok azt is megsebesítették, és kidobták.
And he proceeded to send a third. And they also having wounded this man, cast him out.
13 Akkor így szólt a szőlőnek ura: Mit cselekedjem? Elküldöm szeretett fiamat, talán őt megbecsülik.
And the lord of the vineyard said, What shall I do? I will send my beloved son. Perhaps they will be made ashamed after seeing this man.
14 Amikor meglátták a munkások, így tanakodtak egymás között: Ez az örökös. Jöjjetek, öljük meg, hogy mienk legyen az örökség!
But when the farmers saw him, they deliberated among themselves, saying, This is the heir. Come, let us kill him, so that the inheritance may become ours.
15 És kidobták a szőlőből, és megölték. Mit cselekszik a szőlőnek ura azokkal?
And having cast him outside of the vineyard, they killed him. What therefore will the lord of the vineyard do to them?
16 Elmegy, elveszti ezeket a munkásokat, és a szőlőt másoknak adja.“Amikor ezt hallották, ezt mondták: „Szó sem lehet róla!“
He will come and destroy these farmers, and will give the vineyard to others. And having heard it, they said, May it not happen!
17 Ő pedig rájuk tekintett és ezt mondta: „Akkor mi az, ami meg van írva: »Amely követ az építők megvetettek, az lett szegletkővé«?
But having looked upon them, he said, What then is this that is written, The stone that those who build rejected, this became the head of the corner?
18 Na valaki erre a kőre esik, összezúzódik, akire pedig ez esik rá, szétmorzsolja azt.“
Every man who falls on that stone will be broken, but on whomever it may fall, it will grind him to dust.
19 A főpapok és írástudók még abban az órában el akarták fogni, de féltek a néptől, mert megértették, hogy róluk mondta ezt a példázatot.
And the chief priests and the scholars sought to throw hands on him in the same hour. And they were afraid, for they knew that he spoke this parable against them.
20 Ezután állandóan szemmel tartották őt, és kémeket küldtek utána, akik igaznak tetették magukat, hogy szaván foghassák, és átadják a hatóságnak és a helytartó hatalmának.
And having watched him, they sent forth insidious men pretending themselves to be righteous, so that they might take hold of his word, in order to deliver him up to the rule and to the authority of the governor.
21 Megkérdezték tőle: „Mester, tudjuk, hogy helyesen beszélsz és tanítasz, és nem vagy személyválogató, hanem Isten útját igazán tanítod.
And they questioned him, saying, Teacher, we know that thou speak and teach rightly, and thou do not accept a personage, but teach the way of God in truth,
22 Szabad-e nekünk a császárnak adót fizetnünk vagy nem?“
Is it permitted for us to give tribute to Caesar or not?
23 Ő azonban észrevette álnokságukat, és ezt mondta nekik:
But having perceived their craftiness, he said to them, Why do ye try me?
24 „Mutassatok nekem egy dénárt. Kinek a képe és felirata van rajta?“Ezt mondták: „A császáré.“
Display to me a denarius. Whose image and inscription has it? And having answered, they said, Caesar's.
25 Ő pedig ezt mondta nekik: „Adjátok meg a császárnak azt, ami a császáré, és Istennek, ami Istené.“
And he said to them, Then render the things of Caesar to Caesar, and the things of God to God.
26 Nem tudtak belekötni szavaiba a nép előtt, és csodálkozva feleletein, elhallgattak.
And they were unable to lay hold of his word before the people. And having marveled at his answer, they were silent.
27 Hozzámentek a szadduceusok közül néhányan, akik tagadják, hogy van feltámadás, és megkérdezték őt:
And some of the Sadducees having approached, those who say there is no resurrection, they questioned him,
28 „Mester, Mózes megírta nekünk, hogy »ha valakinek meghal a testvére, akinek volt felesége, de gyermeke nem, akkor annak a testvére vegye el annak a feleségét, és támasszon utódot testvérének.«
saying, Teacher, Moses wrote to us, if any brother dies, having a wife, and this man dies childless, that his brother should take his wife, and raise up seed to his brother.
29 Volt hét testvér, és az első megnősült, és gyermektelenül halt meg.
There were therefore seven brothers. And the first having taken a wife, died childless.
30 Ekkor a második vette el annak feleségét, és az is gyermektelenül halt meg.
And the second took the woman, and this man died childless.
31 Akkor a harmadik vette el, és ugyanígy mind a hét, de nem hagytak gyermeket, és meghaltak.
And the third likewise took her, and likewise also the seven; they left behind no children, and died.
32 Ezután meghalt az asszony is.
And last of all the woman also died.
33 A feltámadáskor vajon melyiküknek a felesége lesz? Mert mind a hétnek felesége volt.“
In the resurrection therefore whose wife of them does she become? For the seven had her as wife.
And having answered, Jesus said to them, The sons of this age marry, and are given in marriage, (aiōn g165)
35 De akiket méltónak ítélnek arra, hogy az eljövendő világnak és a halálból való feltámadásnak részesei legyenek, azok majd nem nősülnek, és férjhez sem mennek. (aiōn g165)
but those who are considered worthy to attain to that age, and the resurrection from the dead, neither marry, nor are given in marriage. (aiōn g165)
36 Azok meg sem halhatnak, mert hasonlók lesznek az angyalokhoz, és Isten gyermekei lesznek, hiszen a feltámadás gyermekei.
For neither can they die any more, for they are like the agents, and are sons of God, being sons of the resurrection.
37 Azt pedig, hogy feltámadnak a halottak, már Mózes is kijelentette a csipkebokornál, amikor az Urat Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákób Istenének nevezte.
But that the dead are raised, even Moses showed at the Bush when he calls the Lord, the God of Abraham, and the God of Isaac, and the God of Jacob.
38 Isten pedig nem a holtak Istene, hanem az élők Istene. Mert az ő számára mindenki él.“
Now he is not God of the dead, but of the living, for all live to him.
39 Néhány írástudó ekkor így szólt: „Mester, jól mondtad.“
And some of the scholars having answered, they said, Teacher, thou said well.
40 És többé semmit sem mertek tőle megkérdezni.
For they no longer dared to question him anything.
41 Akkor így szólt hozzájuk: „Hogyan mondhatják azt, hogy Krisztus Dávid Fia?
And he said to them, How do they say the Christ is David's son?
42 Hiszen maga Dávid mondja a Zsoltárok könyvében: »Így szólt az Úr az én Uramnak, ülj az én jobb kezem felől,
Even David himself says in the book of Psalms, The Lord said to my Lord, Sit thou at my right hand,
43 míg ellenségeidet lábad zsámolyává nem teszem.«
until I will place thine enemies a footstool of thy feet.
44 Dávid tehát »Urának« nevezi őt, hogyan lehet akkor Fia?“
David therefore calls him Lord, and how is he his son?
45 Az egész nép hallatára ezt mondta tanítványainak:
And while all the people were listening, he said to his disciples,
46 „Óvakodjatok az írástudóktól, akik hosszú köntösökben szeretnek járni, és szeretik, ha piacokon köszöntik őket, szeretik az első helyeket a zsinagógában és a főhelyeket a lakomákon,
Beware of the scholars, who desire to walk around in long robes, and love greetings in the marketplaces, and chief seats in the synagogues, and places of honor at the feasts,
47 akik az özvegyek házát felemésztik, és színből hosszan imádkoznak. Ezekre súlyosabb ítélet vár.“
who devour widows' houses, and in pretence make long prayers. These will receive greater damnation.
