Lukács 20
1 Történt az egyik napon, amikor a népet tanította a templomban, és az evangéliumot hirdette, odaléptek a főpapok és az írástudók a vénekkel együtt,
Bumwi buzuba, Jesu naakali kuyiisya bantu mutempeli akoompolola majwi mabotu, bapayizi bapati abalembi bamulawu bakasika kulinguwe abapati.
2 és megkérdezték tőle: „Mondd meg nekünk, micsoda hatalommal cselekszed ezeket? Vagy ki az, aki neked ezt a hatalmat adta?“
Bakaambula kabati, kabati kulinguwe, “Twaambile kuti mumanguzu aani mochita eezi zintu? Nakuti ngwani ukupa nguzu zyakuchita eezi zintu?”
3 Ő pedig így válaszolt nekik: „Én is kérdezek egy dolgot tőletek; mondjátok meg nekem:
Wakabasandula wati, “Ambebo ndilamubuzya mubuzyo. Amundaambile aatala
4 János keresztsége a mennyből való vagy emberektől?“
alubbabbatizyko lwa Joni. Lwakali kuzwa kujulu na kumuntu?”
5 Azok pedig tanakodtak maguk között: Ha azt mondjuk, hogy a mennyből, azt fogja mondani: Akkor miért nem hittetek neki?
Bakaambula aakati kabo, kabati, “Twati, 'Kuzwa kujulu', ulati, 'Naambo nzi nimwakatamusyoma?'
6 Ha pedig azt mondjuk, hogy emberektől, akkor az egész nép megkövez minket, mert meg vannak győződve, hogy János próféta volt.
Pesi twati, 'Luzwa kumuntu,' bantu balatutulula mabwe nkaambo bazi kuti Joni wakali musinsimi.”
7 Azt válaszolták tehát, hogy ők nem tudják, honnan való.
Aboobo bakasandula kuti tabazi pe kuti lwakali kuzwa kulini.
8 Erre Jézus ezt mondta nekik: „Én sem mondom meg nektek, hogy milyen hatalommal cselekszem ezeket.“
Jesu wakati kulimbabo, “Ambezo nsikomwaambila pe kuti ninguzu zyani nzyechita aazyo zintu eezi.”
9 Azután ezt a példázatot kezdte mondani a népnek: „Egy ember szőlőt plántált, és kiadta azt munkásoknak, és hosszú időre elutazott.
Wakaambila bantu chikozyanisyo eechi, “Umwi mwaalumi wakabyala chiilili chama sansa, mpawo wakawubikka mumaboko anbaabo balima masansa waya kulimbi nyika kwachiindi chilamfu.
10 Amikor eljött az ideje, elküldte szolgáját a munkásokhoz, hogy adjanak neki a szőlő gyümölcséből. A munkások pedig megverték azt, és üresen küldték el.
Muchiindi chakasalwa, wakatuma mubelesi wakwe kulibasimuunda. Pesi basimuunda mbakamuuma akutanda katakwe chintu.
11 Akkor egy másik szolgát küldött, de azok azt is megverték és meggyalázták, és üresen küldték el.
Wakatuma lubo umbi mubelesi mpawo bakamuuma, akumunyansya akmutanda lubo katakwe chintu.
12 És még egy harmadikat is küldött, de azok azt is megsebesítették, és kidobták.
Wakatuma lubo uumbi watatu alimwi bakamuchisa, akumutandila aanze.
13 Akkor így szólt a szőlőnek ura: Mit cselekedjem? Elküldöm szeretett fiamat, talán őt megbecsülik.
Aboobo mwami wachilili wakati, 'Ndilachita biyeni? Ndilatuma mwandu wangu ngweyandisya amwi balikuyomulemeka.'
14 Amikor meglátták a munkások, így tanakodtak egymás között: Ez az örökös. Jöjjetek, öljük meg, hogy mienk legyen az örökség!
Pesi nibakamubona, bakaambula aakato kabo, kabati, 'Ooyu ngosili lukono. Atumujaye kuchitila kuti lukono lube lwesu.'
15 És kidobták a szőlőből, és megölték. Mit cselekszik a szőlőnek ura azokkal?
Bakamusowela kunze kwalubaya, mpawo bamujaya. Niinzi lino nchabatachite mwani muunda?
16 Elmegy, elveszti ezeket a munkásokat, és a szőlőt másoknak adja.“Amikor ezt hallották, ezt mondták: „Szó sem lehet róla!“
Ulasika azobajaye boonse balimi nbamasansa, mpawo ape muunda kuli bamwi.” Nibakamvwa eezyo bakati, “Inche atazizumini pe Leza kuti zibe oobo!”
17 Ő pedig rájuk tekintett és ezt mondta: „Akkor mi az, ami meg van írva: »Amely követ az építők megvetettek, az lett szegletkővé«?
Pesi Jesu wakabalanga, wati, “Aambaanzi malembe aaya? 'Bbwe ndibakaka bayaki, lyakazoba ndilyo lyakazooba bbwe lya chooko'?
18 Na valaki erre a kőre esik, összezúzódik, akire pedig ez esik rá, szétmorzsolja azt.“
Woonse uuwoda abbwe eelyo uyyotyoloolwa muzimpanzi. Pesi ooyo ngujliyoowida, liyoomu pwaya
19 A főpapok és írástudók még abban az órában el akarták fogni, de féltek a néptől, mert megértették, hogy róluk mondta ezt a példázatot.
Aboobo balembi bamulaw abapayizi bapatgi bakayanda kutgi bamujate muchiindi nchicheecho, nkaambo bakalizi kuti wakaambula chikozyanisyo eechi kaamba mbabo. Pesi bakayoowa bantu.
20 Ezután állandóan szemmel tartották őt, és kémeket küldtek utána, akik igaznak tetették magukat, hogy szaván foghassák, és átadják a hatóságnak és a helytartó hatalmának.
Nibakamulangisisya obotu obotu, bakamutumina bantu bakali kulyeeneenia mbuli basalali, kuti bamuyandwiide mpatabisye kwaambuula, kuchitila kuti bamupede kabotu kulibasimilawu akumulawu wamweendelezi.
21 Megkérdezték tőle: „Mester, tudjuk, hogy helyesen beszélsz és tanítasz, és nem vagy személyválogató, hanem Isten útját igazán tanítod.
Bakabuzya kulinguwe bati, “Muyiisyi, tulizi kuti wambuula akuyiisya choonzyo, alimwi toktobelezyi mizeezo yabantu pe, pesi uyiisya choonzyo aatala anzila ya Lez.
22 Szabad-e nekünk a császárnak adót fizetnünk vagy nem?“
Chili mumulawu na kuti tubbadale mitelo kuli Siza nape?”
23 Ő azonban észrevette álnokságukat, és ezt mondta nekik:
Pesi Jesu wakalumvwisisisya lweeno lwabo, mpawo wakati kulimbabo,
24 „Mutassatok nekem egy dénárt. Kinek a képe és felirata van rajta?“Ezt mondták: „A császáré.“
“Amunditomndeezye kobili. Mbusyu azina lyani lilembedwe mpawo?” Bakaamba kuti, 'Nzizya siza.”
25 Ő pedig ezt mondta nekik: „Adjátok meg a császárnak azt, ami a császáré, és Istennek, ami Istené.“
Wakati kulimbabo, “Akboobo amupe kuli Siza zintu zya Siza, akuli Leza zointu zya Leza.”
26 Nem tudtak belekötni szavaiba a nép előtt, és csodálkozva feleletein, elhallgattak.
Bakakachilwa nbulewusi muli nzyakaamba kunembo lyabantu. Bakayimikila akugamba aatala anandulo yakwe alimwi taakwe chimbi nchibakaamba.
27 Hozzámentek a szadduceusok közül néhányan, akik tagadják, hogy van feltámadás, és megkérdezték őt:
Lino ma Sadiusi nibakasika kulinguwe, aabo baamba kuti takukwe bubuke kubafu,
28 „Mester, Mózes megírta nekünk, hogy »ha valakinek meghal a testvére, akinek volt felesége, de gyermeke nem, akkor annak a testvére vegye el annak a feleségét, és támasszon utódot testvérének.«
bakamubuzya bati, “Muyisyi, Molzesi wakatulembela kuti na mukulana wamwaalumi wafwa, kali walikwete, pesi katakwe mwana, ooyo mwanike weelede kukwata bana mukulana azyalile mukulana mwana.
29 Volt hét testvér, és az első megnősült, és gyermektelenül halt meg.
Kwakali bananyina bali kmusanu ababili, alimwi wakusanguna wakakwata, mpawo wakafwa katakwe mwana pe,
30 Ekkor a második vette el annak feleségét, és az is gyermektelenül halt meg.
awabili lubo.
31 Akkor a harmadik vette el, és ugyanígy mind a hét, de nem hagytak gyermeket, és meghaltak.
Watatu wakanjila munda, aboobo boonse musanu ababili bakanjla mung'anda pesi boonse bakafwa taakwe wakasiya mwana pe.
32 Ezután meghalt az asszony is.
Musule wakazoofwa alakwe mwanakazi.
33 A feltámadáskor vajon melyiküknek a felesége lesz? Mert mind a hétnek felesége volt.“
Lino kububuke, uyooba mwanakazi wanu? Nkaambo boonse kabali musanu ababili bakali mukwete.”
Jesu wakati kulimbabo, “Bana balombe banyika iino balakwata alimwi balapegwa mulukwatano. (aiōn g165)
35 De akiket méltónak ítélnek arra, hogy az eljövendő világnak és a halálból való feltámadásnak részesei legyenek, azok majd nem nősülnek, és férjhez sem mennek. (aiōn g165)
Pesi aabo bataka[jane bulemu bwakutambula kubuka kubafu taakwe nibatakakwate na kupegwa mulukwatano. (aiōn g165)
36 Azok meg sem halhatnak, mert hasonlók lesznek az angyalokhoz, és Isten gyermekei lesznek, hiszen a feltámadás gyermekei.
Tabakoyoofwa alimbi, nkaambo banooli bakozyania abangelo alimwi mbana ba Leza nkaambo mbana babubuke.
37 Azt pedig, hogy feltámadnak a halottak, már Mózes is kijelentette a csipkebokornál, amikor az Urat Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákób Istenének nevezte.
Pesi abalabo bafwide bazobusigwa, alakwe Mozesi wakatondeezya kubusena bwalusaka, awo nayita kuti Leza wa Abbulahamu a Leza wa Ayizeki a Leza wa Jakobo.
38 Isten pedig nem a holtak Istene, hanem az élők Istene. Mert az ő számára mindenki él.“
Lino tachili Leza wabafwide pe, pesi wabawumi, nkaambo boonse bapona kulinguwe.
39 Néhány írástudó ekkor így szólt: „Mester, jól mondtad.“
Bamwi balembi bamulawu bakasandula bati, “Muyiisyi wasandula kabotu.”
40 És többé semmit sem mertek tőle megkérdezni.
Nkaambo taakwe nibakachilikuyanda kweezya kumubuzya lubo iimbi mibuzyo.
41 Akkor így szólt hozzájuk: „Hogyan mondhatják azt, hogy Krisztus Dávid Fia?
Jesu wakatghji kulimbabo, “Baamba biyeni kuti Kkilisito mwana wa Davida?
42 Hiszen maga Dávid mondja a Zsoltárok könyvében: »Így szólt az Úr az én Uramnak, ülj az én jobb kezem felől,
Nkaambo Davida lwakwe mu Bbjuku lya Ntembawuzyo waamba kuti, Mwami wakati ku Mwami wangu, 'Kkala kululyo lwangu,
43 míg ellenségeidet lábad zsámolyává nem teszem.«
mane ndikachite basinkondo nyokwe bakabe kunsi aamawulu aako'
44 Dávid tehát »Urának« nevezi őt, hogyan lehet akkor Fia?“
Aboobo Davida wiita Kkilisito kuti 'Mwami', mpo mwana wa Davida biyeni?”
45 Az egész nép hallatára ezt mondta tanítványainak:
Kabamvwide bantu boonse wakati kulibasikwiiya bakwe,
46 „Óvakodjatok az írástudóktól, akik hosszú köntösökben szeretnek járni, és szeretik, ha piacokon köszöntik őket, szeretik az első helyeket a zsinagógában és a főhelyeket a lakomákon,
“Amubaschenjelele balembi bamilawu, bayanisya kweenda kabazweete majansi malamfu, kabayanda kujuzigwa kulinsini muzisambalilo, azyuuno zipati muzikombelo azyuuno zisumpukide kumapobwe.
47 akik az özvegyek házát felemésztik, és színből hosszan imádkoznak. Ezekre súlyosabb ítélet vár.“
Balatola maanda aabamukabafu, akweeneena kumchita nkombyo ndamfu. Aba bayotambula kunyonyoonwa kupati.”
