Lukács 20
1 Történt az egyik napon, amikor a népet tanította a templomban, és az evangéliumot hirdette, odaléptek a főpapok és az írástudók a vénekkel együtt,
ⲁ̅ⲁⲥϣⲱⲡⲉ ⲇⲉ ⲛⲟⲩϩⲟⲟⲩ ⲉϥϯ ⲥⲃⲱ ⲙⲡⲗⲁⲟⲥ ϩⲙ ⲡⲉⲣⲡⲉ ⲁⲩⲱ ⲉϥⲉⲩⲁⲅⲅⲉⲗⲓⲍⲉ ⲁⲛⲁⲣⲭⲓⲉⲣⲉⲩⲥ ⲉⲓ ⲉϫⲱϥ ⲙⲛ ⲛⲉⲅⲣⲁⲙⲙⲁⲧⲉⲩⲥ ⲙⲛ ⲛⲉⲡⲣⲉⲥⲃⲩⲧⲉⲣⲟⲥ
2 és megkérdezték tőle: „Mondd meg nekünk, micsoda hatalommal cselekszed ezeket? Vagy ki az, aki neked ezt a hatalmat adta?“
ⲃ̅ⲡⲉϫⲁⲩ ⲛⲁϥ ϫⲉ ⲁϫⲓⲥ ⲛⲁⲛ ϫⲉ ⲉⲕⲉⲓⲣⲉ ⲛⲛⲁⲓ ϩⲛ ⲁϣ ⲛⲉⲝⲟⲩⲥⲓⲁ ⲏ ⲛⲓⲙ ⲡⲉⲛⲧⲁϥϯ ⲛⲁⲕ ⲛⲧⲉⲓⲉⲝⲟⲩⲥⲓⲁ
3 Ő pedig így válaszolt nekik: „Én is kérdezek egy dolgot tőletek; mondjátok meg nekem:
ⲅ̅ⲁϥⲟⲩⲱϣⲃ ⲇⲉ ⲉϥϫⲱ ⲙⲙⲟⲥ ⲛⲁⲩ ϫⲉ ϯⲛⲁϫⲛⲟⲩⲧⲛ ϩⲱ ⲉⲩϣⲁϫⲉ ⲉⲧⲉⲧⲛϣⲁⲛϫⲟⲟϥ ⲉⲣⲟⲓ
4 János keresztsége a mennyből való vagy emberektől?“
ⲇ̅ⲡⲃⲁⲡⲧⲓⲥⲙⲁ ⲛⲓⲱϩⲁⲛⲛⲏⲥ ⲟⲩⲉⲃⲟⲗ ⲧⲱⲛ ⲡⲉ ⲟⲩⲉⲃⲟⲗ ϩⲛ ⲧⲡⲉⲉ ⲡⲉ ϫⲉ ⲛⲟⲩⲉⲃⲟⲗ ϩⲛ ⲣⲣⲱⲙⲉ ⲡⲉ
5 Azok pedig tanakodtak maguk között: Ha azt mondjuk, hogy a mennyből, azt fogja mondani: Akkor miért nem hittetek neki?
ⲉ̅ⲛⲧⲟⲟⲩ ⲇⲉ ⲁⲩⲙⲉⲕⲙⲟⲩⲕⲟⲩ ⲙⲛ ⲛⲉⲩⲉⲣⲏⲩ ⲉⲩϫⲱ ⲙⲙⲟⲥ ϫⲉ ⲉⲛϣⲁϫⲟⲟⲥ ϫⲉ ⲟⲩⲉⲃⲟⲗ ϩⲛ ⲧⲡⲉⲉ ⲡⲉ ϥⲛⲁϫⲟⲟⲥ ⲛⲁⲛ ϫⲉ ⲉⲧⲃⲉ ⲟⲩ ϭⲉ ⲙⲡⲉⲧⲛⲡⲓⲥⲧⲉⲩⲉ ⲉⲣⲟϥ
6 Ha pedig azt mondjuk, hogy emberektől, akkor az egész nép megkövez minket, mert meg vannak győződve, hogy János próféta volt.
ⲋ̅ⲉⲛϣⲁϫⲟⲟⲥ ⲇⲉ ϫⲉ ⲟⲩⲉⲃⲟⲗ ϩⲛ ⲣⲣⲱⲙⲉ ⲡⲉ ⲡⲗⲁⲟⲥ ⲧⲏⲣϥ ⲛⲁϩⲓⲱⲛⲉ ⲉⲣⲟⲛ ⲥⲉⲡⲓⲑⲉ ⲅⲁⲣ ϩⲁ ⲓⲱϩⲁⲛⲛⲏⲥ ϫⲉ ⲟⲩⲡⲣⲟⲫⲏⲧⲏⲥ ⲡⲉ
7 Azt válaszolták tehát, hogy ők nem tudják, honnan való.
ⲍ̅ⲁⲩⲟⲩⲱϣⲃ ⲇⲉ ⲉⲩϫⲱ ⲙⲙⲟⲥ ϫⲉ ⲛⲧⲛⲥⲟⲟⲩⲛ ⲁⲛ ϫⲉ ⲟⲩⲉⲃⲟⲗ ⲧⲱⲛ ⲡⲉ
8 Erre Jézus ezt mondta nekik: „Én sem mondom meg nektek, hogy milyen hatalommal cselekszem ezeket.“
ⲏ̅ⲡⲉϫⲉ ⲓⲏⲥ ⲇⲉ ⲛⲁⲩ ϫⲉ ⲁⲛⲟⲕ ϩⲱ ⲛϯⲛⲁϫⲟⲟⲥ ⲛⲏⲧⲛ ⲁⲛ ϫⲉ ϩⲛ ⲁϣ ⲛⲉⲝⲟⲩⲥⲓⲁ ⲉⲓⲉⲓⲣⲉ ⲛⲁⲓ
9 Azután ezt a példázatot kezdte mondani a népnek: „Egy ember szőlőt plántált, és kiadta azt munkásoknak, és hosszú időre elutazott.
ⲑ̅ⲁϥⲁⲣⲭⲓ ⲇⲉ ⲛϫⲱ ⲙⲡⲗⲁⲟⲥ ⲛⲧⲉⲓⲡⲁⲣⲁⲃⲟⲗⲏ ϫⲉ ⲟⲩⲣⲱⲙⲉ ⲡⲉⲛⲧⲁϥⲧⲱϭⲉ ⲛⲟⲩⲙⲁ ⲛⲉⲗⲟⲟⲗⲉ ⲁϥⲧⲁⲁⲁϥ ⲛϩⲉⲛⲟⲩⲉⲓⲏ ⲁϥⲁⲡⲟⲇⲏⲙⲉⲓ ⲛϩⲉⲛⲛⲟϭ ⲛⲟⲩⲟⲓϣ
10 Amikor eljött az ideje, elküldte szolgáját a munkásokhoz, hogy adjanak neki a szőlő gyümölcséből. A munkások pedig megverték azt, és üresen küldték el.
ⲓ̅ϩⲙ ⲡⲉⲩⲟⲉⲓϣ ⲇⲉ ⲛⲛⲕⲁⲣⲡⲟⲥ ⲁϥϫⲉⲩ ⲟⲩϩⲙϩⲁⲗ ⲛⲟⲩⲉⲓⲏ ϫⲉ ⲉⲩⲉϯ ⲛⲁϥ ϩⲙ ⲡⲕⲁⲣⲡⲟⲥ ⲙⲡⲙⲁ ⲛⲉⲗⲟⲟⲗⲉ ⲛⲟⲩⲉⲓⲏ ⲇⲉ ⲁⲩϩⲓⲟⲩⲉ ⲉⲣⲟϥ ⲁⲩϫⲛⲁϥ ⲉϥϣⲟⲩⲉⲓⲧ
11 Akkor egy másik szolgát küldött, de azok azt is megverték és meggyalázták, és üresen küldték el.
ⲓ̅ⲁ̅ⲁⲩⲱ ⲁϥⲟⲩⲱϩ ⲉⲧⲟⲟⲧϥ ⲉϫⲟⲟⲩ ⲛⲕⲉϩⲙϩⲁⲗ ⲛⲧⲟⲟⲩ ⲇⲉ ⲁⲩϩⲓⲟⲩⲉ ⲉⲡⲕⲉⲟⲩⲁ ⲁⲩⲥⲟϣϥ ⲁⲩϫⲟⲟⲩϥ ⲉϥϣⲟⲩⲉⲓⲧ
12 És még egy harmadikat is küldött, de azok azt is megsebesítették, és kidobták.
ⲓ̅ⲃ̅ⲁϥⲟⲩⲱϩ ⲉⲧⲟⲟⲧϥ ⲉϫⲟⲟⲩ ⲙⲡⲙⲉϩϣⲟⲙⲛⲧ ⲛⲧⲟⲟⲩ ⲇⲉ ⲁⲩⲕⲗϩ ⲡⲉⲓⲕⲉⲧ ⲁⲩⲛⲟϫϥ ⲉⲃⲟⲗ
13 Akkor így szólt a szőlőnek ura: Mit cselekedjem? Elküldöm szeretett fiamat, talán őt megbecsülik.
ⲓ̅ⲅ̅ⲡⲉϫⲉ ⲡϫⲟⲉⲓⲥ ⲇⲉ ⲙⲡⲙⲁ ⲛⲉⲗⲟⲟⲗⲉ ϫⲉ ⲉⲓⲛⲁⲣ ⲟⲩ ϯⲛⲁϫⲟⲟⲩ ⲙⲡⲁϣⲏⲣⲉ ⲙⲙⲉⲣⲓⲧ ⲙⲉϣⲁⲕ ⲉⲩⲉϣⲓⲡⲉ ϩⲏⲧϥ ⲙⲡⲁⲓ
14 Amikor meglátták a munkások, így tanakodtak egymás között: Ez az örökös. Jöjjetek, öljük meg, hogy mienk legyen az örökség!
ⲓ̅ⲇ̅ⲁⲛⲟⲩⲉⲓⲏ ⲇⲉ ⲛⲁⲩ ⲉⲣⲟϥ ⲁⲩϣⲟϫⲛⲉ ⲙⲛ ⲛⲉⲩⲉⲣⲏⲩ ⲉⲩϫⲱ ⲙⲙⲟⲥ ϫⲉ ⲡⲁⲓ ⲡⲉ ⲡⲉⲕⲗⲏⲣⲟⲛⲟⲙⲟⲥ ⲙⲁⲣⲛⲙⲟⲟⲩⲧϥ ϫⲉ ⲉⲣⲉⲧⲉⲕⲗⲏⲣⲟⲛⲟⲙⲓⲁ ϣⲱⲡⲉ ⲛⲁⲛ
15 És kidobták a szőlőből, és megölték. Mit cselekszik a szőlőnek ura azokkal?
ⲓ̅ⲉ̅ⲁⲩⲛⲟϫϥ ⲇⲉ ⲉⲃⲟⲗ ⲡⲃⲟⲗ ⲙⲡⲙⲁ ⲛⲉⲗⲟⲟⲗⲉ ⲁⲩⲙⲟⲟⲩⲧϥ ⲉⲣⲉⲡϫⲟⲉⲓⲥ ϭⲉ ⲙⲡⲙⲁ ⲛⲉⲗⲟⲟⲗⲉ ⲛⲁⲣ ⲟⲩ ⲛⲁⲩ
16 Elmegy, elveszti ezeket a munkásokat, és a szőlőt másoknak adja.“Amikor ezt hallották, ezt mondták: „Szó sem lehet róla!“
ⲓ̅ⲋ̅ϥⲛⲏⲩ ⲛϥⲧⲁⲕⲉ ⲛⲟⲩⲉⲓⲏ ⲛϥϯ ⲙⲡⲙⲁ ⲛⲉⲗⲟⲟⲗⲉ ⲛϩⲉⲛⲕⲟⲟⲩⲉ ⲁⲩⲥⲱⲧⲙ ⲇⲉ ⲡⲉϫⲁⲩ ϫⲉ ⲛⲛⲉⲥϣⲱⲡⲉ
17 Ő pedig rájuk tekintett és ezt mondta: „Akkor mi az, ami meg van írva: »Amely követ az építők megvetettek, az lett szegletkővé«?
ⲓ̅ⲍ̅ⲛⲧⲟϥ ⲇⲉ ⲁϥϭⲱϣⲧ ⲉϩⲟⲩⲛ ⲉϩⲣⲁⲩ ⲡⲉϫⲁϥ ⲛⲁⲩ ϫⲉ ⲟⲩ ⲛⲧⲟⲟⲩⲛ ⲡⲉ ⲡⲁⲓ ⲉⲧⲥⲏϩ ϫⲉ ⲡⲱⲛⲉ ⲉⲛⲧⲁ ⲛⲉⲧⲕⲱⲧ ⲥⲧⲟϥ ⲉⲃⲟⲗ ⲡⲁⲓ ⲁϥϣⲱⲡⲉ ⲉⲩⲁⲡⲉ ⲛⲕⲟⲟϩ
18 Na valaki erre a kőre esik, összezúzódik, akire pedig ez esik rá, szétmorzsolja azt.“
ⲓ̅ⲏ̅ⲟⲩⲟⲛ ⲛⲓⲙ ⲉⲛⲧⲁϥϩⲉ ⲉϫⲙ ⲡⲉⲓⲱⲛⲉ ⲉⲧⲙⲙⲁⲩ ϥⲛⲁⲗⲱⲱⲥ ⲡⲉⲧϥⲛⲁϩⲉ ⲇⲉ ⲉϫⲱϥ ϥⲛⲁϣⲁϣϥ ⲉⲃⲟⲗ
19 A főpapok és írástudók még abban az órában el akarták fogni, de féltek a néptől, mert megértették, hogy róluk mondta ezt a példázatot.
ⲓ̅ⲑ̅ⲁⲩϣⲓⲛⲉ ⲇⲉ ⲛϭⲓ ⲛⲁⲣⲭⲓⲉⲣⲉⲩⲥ ⲙⲛ ⲛⲉⲅⲣⲁⲙⲙⲁⲧⲉⲩⲥ ⲉⲛ ⲛⲉⲩϭⲓϫ ⲉϩⲣⲁⲓ ⲉϫⲱϥ ⲉϭⲟⲡϥ ϩⲛ ⲧⲉⲩⲛⲟⲩ ⲇⲉ ⲉⲧⲙⲙⲁⲩ ⲁⲩⲣ ϩⲟⲧⲉ ϩⲏⲧϥ ⲙⲡⲗⲁⲟⲥ ⲁⲩⲓⲙⲉ ⲅⲁⲣ ϫⲉ ⲛⲧⲁϥϫⲱ ⲉⲣⲟⲟⲩ ⲛⲧⲉⲓⲡⲁⲣⲁⲃⲟⲗⲏ
20 Ezután állandóan szemmel tartották őt, és kémeket küldtek utána, akik igaznak tetették magukat, hogy szaván foghassák, és átadják a hatóságnak és a helytartó hatalmának.
ⲕ̅ⲁⲩⲡⲁⲣⲁⲧⲏⲣⲓ ⲇⲉ ⲁⲩϫⲟⲟⲩ ⲛϩⲉⲛⲣⲉϥϭ ⲱⲣϭ ⲉϩⲩⲡⲟⲕⲣⲓⲛⲉ ϫⲉ ⲛⲉ ϩⲉⲛⲇⲓⲕⲁⲓⲟⲥ ⲛⲉ ϫⲉⲕⲁⲥ ⲉⲩⲉϭⲟⲡϥ ⲛⲟⲩϣⲁϫⲉ ⲉⲧⲣⲉⲩⲧⲁⲁϥ ⲉⲧⲁⲣⲭⲏ ⲙⲛ ⲧⲉⲝⲟⲩⲥⲓⲁ ⲙⲫⲏⲅⲉⲙⲱⲛ
21 Megkérdezték tőle: „Mester, tudjuk, hogy helyesen beszélsz és tanítasz, és nem vagy személyválogató, hanem Isten útját igazán tanítod.
ⲕ̅ⲁ̅ⲁⲩϫⲛⲟⲩϥ ⲇⲉ ⲉⲩϫⲱ ⲙⲙⲟⲥ ϫⲉ ⲡⲥⲁϩ ⲧⲛⲥⲟⲟⲩⲛ ϫⲉ ⲕϣⲁϫⲉ ϩⲛ ⲟⲩⲥⲟⲟⲩⲧⲛ ⲁⲩⲱ ⲕϯ ⲥⲃⲱ ⲉⲙⲉⲕϫⲓ ϩⲟ ⲁⲗⲗⲁ ⲉⲕϯ ⲥⲃⲱ ϩⲛ ⲧⲉϩⲓⲏ ⲙⲡⲛⲟⲩⲧⲉ ϩⲛ ⲟⲩⲙⲉ
22 Szabad-e nekünk a császárnak adót fizetnünk vagy nem?“
ⲕ̅ⲃ̅ⲉⲝⲉⲥⲧⲓ ⲛⲁⲛ ⲉϯⲫⲟⲣⲟⲥ ⲙⲡⲣⲣⲟ ϫⲉⲛ ⲟⲩⲕ ⲉⲝⲉⲥⲧⲓ
23 Ő azonban észrevette álnokságukat, és ezt mondta nekik:
ⲕ̅ⲅ̅ⲁϥⲓⲙⲉ ⲇⲉ ⲉⲧⲉⲩⲡⲁⲛⲟⲩⲣⲅⲓⲁ ⲡⲉϫⲁϥ ⲛⲁⲩ
24 „Mutassatok nekem egy dénárt. Kinek a képe és felirata van rajta?“Ezt mondták: „A császáré.“
ⲕ̅ⲇ̅ϫⲉ ⲙⲁⲧⲥⲁⲃⲟⲓ ⲉⲩⲥⲁⲧⲉⲉⲣⲉ ⲛⲧⲟⲟⲩ ⲇⲉ ⲁⲩⲧⲟⲩⲟϥ ⲡⲉϫⲁϥ ϫⲉ ⲡϩⲟ ⲛⲛⲓⲙ ⲧⲉⲧϩⲓⲱⲱⲥ ⲙⲛ ⲛⲉⲥϩⲁⲓ ⲛⲧⲟⲟⲩ ⲇⲉ ⲡⲉϫⲁⲩ ⲛⲁϥ ϫⲉ ⲡⲁⲡⲣⲣⲟ ⲡⲉ
25 Ő pedig ezt mondta nekik: „Adjátok meg a császárnak azt, ami a császáré, és Istennek, ami Istené.“
ⲕ̅ⲉ̅ⲛⲧⲟϥ ⲇⲉ ⲡⲉϫⲁϥ ⲛⲁⲩ ϫⲉ ϯ ⲛⲧⲟⲟⲩⲛ ⲛⲛⲁ ⲡⲣⲣⲟ ⲙⲡⲣⲣⲟ ⲁⲩⲱ ⲛⲁⲡⲛⲟⲩⲧⲉ ⲙⲡⲛⲟⲩⲧⲉ
26 Nem tudtak belekötni szavaiba a nép előtt, és csodálkozva feleletein, elhallgattak.
ⲕ̅ⲋ̅ⲁⲩⲱ ⲙⲡⲟⲩⲉϣϭⲙϭⲟⲙ ⲉϭⲟⲡϥ ⲛⲟⲩϣⲁϫⲉ ⲙⲡⲉⲙⲧⲟ ⲉⲃⲟⲗ ⲙⲡⲗⲁⲟⲥ ⲁⲩⲣϣⲡⲏⲣⲉ ⲇⲉ ⲉϩⲣⲁⲓ ⲉϫⲙ ⲡⲉϥϣⲁϫⲉ ⲁⲩⲕⲁ ⲣⲱⲟⲩ
27 Hozzámentek a szadduceusok közül néhányan, akik tagadják, hogy van feltámadás, és megkérdezték őt:
ⲕ̅ⲍ̅ⲁⲩϯ ⲡⲉⲩⲟⲩⲟⲓ ⲇⲉ ⲛϭⲓ ϩⲟⲓⲛⲉ ⲛⲛⲥⲁⲇⲇⲟⲩⲕⲁⲓⲟⲥ ⲛⲁⲓ ⲉⲧϫⲱ ⲙⲙⲟⲥ ϫⲉ ⲙⲙⲛ ⲁⲛⲁⲥⲧⲁⲥⲓⲥ ⲛⲁϣⲱⲡⲉ ⲉⲩϫⲱ ⲙⲙⲟⲥ
28 „Mester, Mózes megírta nekünk, hogy »ha valakinek meghal a testvére, akinek volt felesége, de gyermeke nem, akkor annak a testvére vegye el annak a feleségét, és támasszon utódot testvérének.«
ⲕ̅ⲏ̅ϫⲉ ⲡⲥⲁϩ ⲁⲙⲱⲩⲥⲏⲥ ⲥⲁϩϥ ⲛⲁⲛ ϫⲉ ⲉϣⲱⲡⲉ ⲉⲣϣⲁⲛ ⲡⲥⲟⲛ ⲟⲩⲁ ⲙⲟⲩ ⲉⲩⲛⲧϥ ⲥϩⲓⲙⲉ ⲙⲙⲁⲩ ⲡⲁⲓ ⲇⲉ ⲉⲩⲁⲧϣⲏⲣⲉ ⲡⲉ ⲉⲣⲉⲡⲉϥⲥⲟⲛ ϫⲓ ⲧⲉϥⲥϩⲓⲙⲉ ⲛϥⲧⲟⲩⲛⲟⲥ ⲛⲟⲩⲥⲡⲉⲣⲙⲁ ⲙⲡⲉϥⲥⲟⲛ
29 Volt hét testvér, és az első megnősült, és gyermektelenül halt meg.
ⲕ̅ⲑ̅ⲛⲉⲩⲛ ⲥⲁϣϥ ⲇⲉ ⲛⲥⲟⲛ ⲁⲡϣⲟⲣⲡ ϫⲓ ϩⲓⲙⲉ ⲁϥⲙⲟⲩ ⲉϥⲟ ⲛⲁⲧϣⲏⲣⲉ
30 Ekkor a második vette el annak feleségét, és az is gyermektelenül halt meg.
ⲗ̅ⲁⲩⲱ ⲁⲡⲙⲉϩ ⲥⲛⲁⲩ
31 Akkor a harmadik vette el, és ugyanígy mind a hét, de nem hagytak gyermeket, és meghaltak.
ⲗ̅ⲁ̅ⲛⲙ ⲡⲙⲉϩ ϣⲟⲙⲛⲧ ϫⲓⲧⲥ ϩⲱⲥ ⲁⲩⲧⲱⲥ ⲇⲉ ⲙⲡⲥⲁϣϥ ⲙⲡⲟⲩⲕⲁ ϣⲏⲣⲉ ⲁⲩⲙⲟⲩ
32 Ezután meghalt az asszony is.
ⲗ̅ⲃ̅ⲙⲛⲛⲥⲱⲟⲩ ⲇⲉ ⲧⲏⲣⲟⲩ ⲁⲥⲙⲟⲩ ⲛϭⲓ ⲧⲉⲥϩⲓⲙⲉ
33 A feltámadáskor vajon melyiküknek a felesége lesz? Mert mind a hétnek felesége volt.“
ⲗ̅ⲅ̅ϩⲛ ⲧⲁⲛⲁⲥⲧⲁⲥⲓⲥ ⲇⲉ ⲉⲥⲛⲁⲣϩⲓⲙⲉ ⲛⲛⲓⲙ ⲙⲙⲟⲟⲩ ⲁⲡⲥⲁϣϥ ⲅⲁⲣ ϫⲓⲧⲥ ⲛⲥϩⲓⲙⲉ
ⲗ̅ⲇ̅ⲡⲉϫⲉ ⲓⲏⲥ ⲛⲁⲩ ϫⲉ ⲛϣⲏⲣⲉ ⲙⲡⲉⲓⲁⲓⲱⲛ ⲥⲉϫⲓ ϩⲓⲙⲉ ⲥⲉϩⲙⲟⲟⲥ ⲙⲛ ϩⲁⲓ (aiōn g165)
35 De akiket méltónak ítélnek arra, hogy az eljövendő világnak és a halálból való feltámadásnak részesei legyenek, azok majd nem nősülnek, és férjhez sem mennek. (aiōn g165)
ⲗ̅ⲉ̅ⲛⲉⲛⲧⲁⲩⲕⲁⲧⲁⲝⲓⲟⲩ ⲇⲉ ⲙⲙⲟⲟⲩ ⲉϫⲓ ⲙⲡⲁⲓⲱⲛ ⲉⲧⲙⲙⲁⲩ ⲙⲛ ⲧⲁⲛⲁⲥⲧⲁⲥⲓⲥ ⲉⲃⲟⲗ ϩⲛ ⲛⲉⲧⲙⲟⲟⲩⲧ ⲟⲩⲇⲉ ⲙⲉⲩϫⲓ ϩⲓⲙⲉ ⲟⲩⲇⲉ ⲙⲉⲩϩⲙⲟⲟⲥ ⲙⲛ ϩⲁⲓ (aiōn g165)
36 Azok meg sem halhatnak, mert hasonlók lesznek az angyalokhoz, és Isten gyermekei lesznek, hiszen a feltámadás gyermekei.
ⲗ̅ⲋ̅ⲟⲩⲇⲉ ⲅⲁⲣ ⲛⲥⲉⲛⲁϣ ⲙⲟⲩ ⲁⲛ ϫⲓⲛ ⲧⲉⲛⲟⲩ ϩⲉⲛϩⲓⲥⲁⲅⲅⲉⲗⲟⲥ ⲅⲁⲣ ⲛⲉ ϩⲉⲛϣⲏⲣⲉ ⲙⲡⲛⲟⲩⲧⲉ ⲛⲉ ⲁⲩⲱ ⲛϣⲏⲣⲉ ⲛⲧⲁⲛⲁⲥⲧⲁⲥⲓⲥ
37 Azt pedig, hogy feltámadnak a halottak, már Mózes is kijelentette a csipkebokornál, amikor az Urat Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákób Istenének nevezte.
ⲗ̅ⲍ̅ⲉⲧⲃⲉ ϫⲉ ⲛⲉⲧⲙⲟⲟⲩⲧ ⲇⲉ ⲛⲁⲧⲱⲟⲩⲛ ⲁⲙⲱⲩⲥⲏⲥ ⲟⲛ ϫⲟⲟⲥ ϩⲓ ⲡⲃⲁⲧⲟⲥ ⲛⲑⲉ ⲉϣⲁⲩϫⲟⲟⲥ ϫⲉ ⲡϫⲟⲉⲓⲥ ⲡⲛⲟⲩⲧⲉ ⲛⲁⲃⲣⲁϩⲁⲙ ⲡⲛⲟⲩⲧⲉ ⲛⲓⲥⲁⲁⲕ ⲡⲛⲟⲩⲧⲉ ⲛⲓⲁⲕⲱⲃ
38 Isten pedig nem a holtak Istene, hanem az élők Istene. Mert az ő számára mindenki él.“
ⲗ̅ⲏ̅ⲡⲛⲟⲩⲧⲉ ⲛⲛⲉⲧⲙⲟⲟⲩⲧ ⲁⲛ ⲡⲉ ⲁⲗⲗⲁ ⲡⲁ ⲛⲉⲧⲟⲛϩ ⲡⲉ ⲥⲉⲟⲛϩ ⲅⲁⲣ ⲧⲏⲣⲟⲩ ⲛⲁϥ
39 Néhány írástudó ekkor így szólt: „Mester, jól mondtad.“
ⲗ̅ⲑ̅ⲁϩⲟⲓⲛⲉ ⲇⲉ ⲟⲩⲱϣⲃ ⲛⲛⲉⲅⲣⲁⲙⲙⲁⲧⲉⲩⲥ ⲡⲉϫⲁⲩ ⲛⲁϥ ϫⲉ ⲡⲥⲁϩ ⲕⲁⲗⲱⲥ ⲁⲕϫⲟⲟⲥ
40 És többé semmit sem mertek tőle megkérdezni.
ⲙ̅ⲙⲡⲟⲩⲧⲟⲗⲙⲁ ⲅⲁⲣ ⲙⲛⲛⲥⲱⲥ ⲉϫⲛ ⲟⲩϥ ⲉⲗⲁⲁⲩ
41 Akkor így szólt hozzájuk: „Hogyan mondhatják azt, hogy Krisztus Dávid Fia?
ⲙ̅ⲁ̅ⲡⲉϫⲁϥ ⲇⲉ ⲛⲁⲩ ϫⲉ ⲛⲁϣ ⲛϩⲉ ⲧⲉⲧⲛϫⲱ ⲙⲙⲟⲥ ϫⲉ ⲡⲉⲭⲥ ⲡϣⲏⲣⲉ ⲛⲇⲁⲩⲉⲓⲇ ⲡⲉ
42 Hiszen maga Dávid mondja a Zsoltárok könyvében: »Így szólt az Úr az én Uramnak, ülj az én jobb kezem felől,
ⲙ̅ⲃ̅ⲛⲧⲟϥ ⲅⲁⲣ ⲇⲁⲩⲉⲓⲇ ϣⲁϥϫⲟⲟⲥ ϩⲙ ⲡϫⲱⲱⲙⲉ ⲛⲛⲉⲯⲁⲗⲙⲟⲥ ϫⲉ ⲡⲉϫⲉ ⲡϫⲟⲉⲓⲥ ⲙⲡⲁϫⲟⲉⲓⲥ ϫⲉ ϩⲙ ⲟⲟⲥ ϩⲓ ⲟⲩⲛⲁⲙ ⲙⲙⲟⲓ
43 míg ellenségeidet lábad zsámolyává nem teszem.«
ⲙ̅ⲅ̅ϣⲁⲛϯⲕⲱ ⲛⲛⲉⲕϫⲁϫⲉ ⲛϩⲩⲡⲟⲡⲟⲇⲓⲟⲛ ⲛⲛⲉⲕⲟⲩⲉⲣⲏⲧⲉ
44 Dávid tehát »Urának« nevezi őt, hogyan lehet akkor Fia?“
ⲙ̅ⲇ̅ⲇⲁⲩⲉⲓⲇ ϭⲉ ⲙⲟⲩⲧⲉ ⲉⲣⲟϥ ϫⲉ ⲡⲁϫⲟⲉⲓⲥ ⲛⲁϣ ⲛϩⲉ ⲡⲉϥϣⲏⲣⲉ ⲡⲉ
45 Az egész nép hallatára ezt mondta tanítványainak:
ⲙ̅ⲉ̅ⲛⲉⲣⲉ ⲡⲗⲁⲟⲥ ⲇⲉ ⲧⲏⲣϥ ⲥⲱⲧⲙ ⲡⲉϫⲁϥ ⲛⲛⲉϥⲙⲁⲑⲏⲧⲏⲥ
46 „Óvakodjatok az írástudóktól, akik hosszú köntösökben szeretnek járni, és szeretik, ha piacokon köszöntik őket, szeretik az első helyeket a zsinagógában és a főhelyeket a lakomákon,
ⲙ̅ⲋ̅ϫⲉ ϯϩⲧⲏⲧⲛ ⲉⲣⲱⲧⲛ ⲉⲛⲉⲅⲣⲁⲙⲙⲁⲧⲉⲩⲥ ⲛⲁⲓ ⲉⲧⲟⲩⲉϣ ⲙⲟⲟϣⲉ ϩⲛ ϩⲉⲛⲥⲧⲟⲗⲏ ⲉⲧⲙⲉ ⲛⲛⲁⲥⲡⲁⲥⲙⲟⲥ ϩⲛ ⲛⲁⲅⲟⲣⲁ ⲁⲩⲱ ⲙⲙⲁ ⲛⲉϩⲙⲟⲟⲥ ⲛϣⲟⲣⲡ ϩⲛ ⲛⲥⲩⲛⲁⲅⲱⲅⲏ ⲙⲛ ⲛⲙⲁ ⲛⲛⲟϫⲟⲩ ⲛϣⲟⲣⲡ ϩⲛ ⲛⲇⲉⲓⲡⲛⲟⲛ
47 akik az özvegyek házát felemésztik, és színből hosszan imádkoznak. Ezekre súlyosabb ítélet vár.“
ⲙ̅ⲍ̅ⲛⲁⲓ ⲉⲧⲟⲩⲱⲙ ⲛⲛⲏⲓ ⲛⲛⲉⲭⲏⲣⲁ ⲁⲩⲱ ϩⲛ ⲟⲩⲛⲟϭ ⲛⲗⲟⲓϭⲉ ⲉⲩϣⲗⲏⲗ ⲛⲁⲓ ⲛⲁϫⲓ ⲛⲟⲩⲕⲣⲓⲙⲁ ⲛϩⲟⲩⲟ
