Lukács 13
1 Éppen abban az időben jöttek oda néhányan, akik neki hírt hoztak a galileaiakról, akiknek vérét Pilátus áldozatukéval elegyítette.
Xu qaƣda, birnǝqqǝ adǝm uningƣa [waliy] Pilatusning bir ⱪisim Galiliyǝliklǝrning ⱪenini tɵküp, ularning ⱪanlirini ular ⱪiliwatⱪan [ibadǝthanidiki] ⱪurbanliⱪning ⱪanliri bilǝn arilaxturƣanliⱪini mǝlum ⱪildi.
2 Jézus ezt mondta nekik: „Gondoljátok, hogy ezek a galileaiak bűnösebbek voltak valamennyi galileainál, mert ezt szenvedték el?
U ularƣa jawabǝn mundaⱪ dedi: — Ularning bu azablarni tartⱪini üqün bu Galiliyǝliklǝrni baxⱪa Galiliyǝliklǝrdin gunaⱨi eƣir dǝp ⱪaramsilǝr?
3 Mondom nektek: Nem! Sőt, ha meg nem tértek, mindnyájan hasonlóképpen elvesztek.
Mǝn silǝrgǝ eytayki, undaⱪ ǝmǝs! Bǝlki silǝr towa ⱪilmisanglar, ⱨǝmminglarmu ohxax aⱪiwǝttǝ ⱨalak bolisilǝr.
4 Vagy az a tizennyolc, akikre rászakadt a torony Siloámban, és megölte őket, gondoljátok, hogy bűnösebbek voltak minden más Jeruzsálemben lakó embernél?
Siloam mǝⱨǝllisidiki munar ɵrülüp qüxüp, on sǝkkiz kixini besip ɵltürüp ⱪoyƣan, silǝr ularni Yerusalemda turuwatⱪan baxⱪlardin ⱪǝbiⱨ, dǝp ⱪaramsilǝr?
5 Mondom nektek: Nem! Sőt, ha meg nem tértek mindnyájan hasonlóképpen elvesztek.“
Mǝn silǝrgǝ eytayki, undaⱪ ǝmǝs! Bǝlki silǝr towa ⱪilmisanglar, ⱨǝmminglarmu ohxax aⱪiwǝttǝ ⱨalak bolisilǝr.
6 És ezt a példázatot mondta: „Egy embernek volt egy fügefája szőlőjében, és elment, hogy azon gyümölcsöt keressen, de nem talált.
Andin u bu tǝmsilni sɵzlǝp bǝrdi: — Mǝlum bir kixining üzümzarliⱪida tikilgǝn bir tüp ǝnjür dǝrihi bar ikǝn. U u dǝrǝhtin mewǝ izdǝp kǝptu, lekin ⱨeq mewǝ tapalmaptu.
7 Ezt mondta a vincellérnek: Íme, három esztendeje, hogy ide járok gyümölcsöt keresni ezen a fügefán, és nem találok. Vágd ki, miért foglalja a földet is hiába?
U baƣwǝngǝ: «Ⱪara, üq yildin beri bu ǝnjür dǝrihidin mewǝ izdǝp keliwatimǝn, biraⱪ bir talmu mewǝ tapalmidim. Uni kesiwǝt! U nemǝ dǝp yǝrni bikardin-bikar igilǝp turidu?» dǝptu.
8 De az így válaszolt neki: Uram, hagyd meg még ebben az esztendőben, míg köröskörül megkapálom és megtrágyázom.
Lekin baƣwǝn: «Hojayin, uningƣa yǝnǝ bir yil tǝgmigǝyla. Bu waⱪit iqidǝ uning tüwidiki topilarni boxitip, oƣutlap baⱪay.
9 Hátha jövőre terem. Ha pedig nem, azután vágd ki.“
Əgǝr kelǝr yili mewǝ bǝrsǝ, yahxi hop! Biraⱪ bǝrmisǝ, kesiwǝtkǝyla» dǝptu baƣwǝn.
10 Egy zsinagógában tanított szombaton,
Bir xabat küni, u bir sinagogta tǝlim beriwatatti.
11 és íme, volt ott egy asszony, akiben betegség lelke volt tizennyolc esztendő óta, és meg volt görnyedve, és egyáltalán nem tudott felegyenesedni.
Mana xu yǝrdǝ on sǝkkiz yildin beri zǝiplǝxtürgüqi bir jin tǝripidin tutulup, dɵmqiyip ɵrǝ turalmaydiƣan bir ayal bar idi.
12 Amikor Jézus meglátta, odahívta, és ezt mondta neki: „Asszony, megszabadultál betegségedtől!“
Əysa uni kɵrgǝndǝ, yeniƣa qaⱪirip: — Hanim, sǝn bu zǝiplikingdin azad boldung! — dedi.
13 És rátette kezét, mire az nyomban felegyenesedett, és dicsőítette Istent.
Andin u ⱪolini uning uqisiƣa ⱪoyuwidi, ayal dǝrⱨal ruslinip tik turup, Hudani uluƣlidi.
14 Megszólalt a zsinagóga elöljárója felháborodva azon, hogy Jézus szombatnapon gyógyított, ezt mondta a sokaságnak: „Hat nap van, amelyen munkálkodni kell. Tehát azokon jöjjetek gyógyíttatni magatokat és ne szombatnapon.“
Biraⱪ sinagogning qongi Əysaning xabat küni kesǝl saⱪaytⱪinidin ƣǝzǝplinip, kɵpqilikkǝ: — Adǝmlǝr ix ⱪilix kerǝk bolƣan altǝ kün bar, xu künlǝrdǝ kelip saⱪaytilinglar; lekin xabat künidǝ undaⱪ ⱪilmanglar, — dedi.
15 Az Úr így válaszolt neki: „Képmutatók, vajon szombatnapon nem oldja-e el mindegyikőtök ökrét vagy szamarát a jászoltól, és nem vezeti-e itatni?
Xunga Rǝb uningƣa mundaⱪ jawab bǝrdi: — Əy sahtipǝzlǝr! Ⱨǝrbiringlar xabat küni torpaⱪ wǝ exikinglarni oⱪurdin yexip, suƣarƣili baxlimamsilǝr?!
16 Hát Ábrahámnak ezt a leányát, akit a sátán megkötözött tizennyolc esztendeje, nem kellett-e feloldani ebből a kötelékből szombatnapon?“
Əmdi Xǝytan mana on sǝkkiz yil boƣup kǝlgǝn, Ibraⱨimning bir ⱪizi bolƣan bu ayal dǝl xabat künidǝ bu sirtmaⱪtin boxitilsa, bu xabat künining yarixiⱪi bolmamdu?!
17 Amikor ezeket mondta, ellenfelei mindnyájan megszégyenültek, és az egész sokaság örült azoknak a dicsőséges dolgoknak, amelyek általa történtek.
U muxu sɵzni ⱪilƣanda, uningƣa ⱪarxi qiⱪⱪanlar hijalǝtkǝ ⱪaldi; biraⱪ halayiⱪ uning ⱪiliwatⱪan ⱨǝmmǝ ajayib ixliridin xadlinip yayridi.
18 Azután így szólt Jézus: „Mihez hasonló Isten országa? Mihez hasonlítsam?
U sɵzini [dawamlaxturup] mundaⱪ dedi: — Hudaning padixaⱨliⱪi nemigǝ ohxaydu? Mǝn uni nemigǝ ohxitay?
19 Hasonló a mustármaghoz, amelyet fogott egy ember, és elvetette a kertjében, és az felnőtt, és nagy fává lett, és az égi madarak fészket raktak ágain.“
U goya bir tal ⱪiqa uruⱪiƣa ohxaydu; birsi uni elip ɵz beƣida teriƣanidi; u ɵsüp yoƣan dǝrǝh boldi; asmandiki uqar-ⱪanatlar kelip uning xahlirida uwulidi.
20 Majd ismét szólt: „Mihez hasonlítsam Isten országát?
U yǝnǝ: — Hudaning padixaⱨliⱪini nemigǝ ohxitay? U huddi eqitⱪuƣa ohxaydu; bir ayal uni ⱪoliƣa elip, üq jawur unning arisiƣa yoxurup, taki pütün hemir bolƣuqǝ saⱪlidi, — dedi.
21 Hasonló a kovászhoz, amelyet fogott egy asszony, három mérce lisztbe keverte, míg végül az egész megkelt.“
22 Városokon és falvakon ment át, úton Jeruzsálem felé, miközben tanított.
[Əysa] Yerusalemƣa ⱪarap sǝpirini dawamlaxturup, besip ɵtkǝn ⱨǝrⱪaysi xǝⱨǝr-yezilarda tǝlim berip mangdi.
23 Ezt mondta neki valaki: „Uram, kevesen vannak-e, akik üdvözülnek?“Ő pedig ezt mondta neki:
Birǝylǝn uningdin: — I tǝⱪsir, ⱪutⱪuzulidiƣanlarning sani azmu? — dǝp soridi. Əysa kɵpqilikkǝ mundaⱪ jawab bǝrdi:
24 „Igyekezzetek bemenni a szoros kapun, mert mondom nektek, sokan igyekeznek majd bemenni, de nem mehetnek.
— Silǝr tar ixiktin kirixkǝ kürǝx ⱪilinglar. Qünki mǝn silǝrgǝ xuni eytayki, nurƣun adǝmlǝr kirǝy dǝp izdǝnsimu, ǝmma kirǝlmǝydu.
25 Amikor fölkel a gazda, és bezárja az ajtót, ti kívül álltok, és kezditek zörgetni az ajtót, és így szóltok: Uram! Uram! Nyisd ki nekünk! Ő így felel nektek: Nem tudom, honnan valók vagytok!
Ɵyning igisi ornidin turup ixikni taⱪiƣandin keyin, silǝr taxⱪirida turup ixikni ⱪeⱪip: «Rǝb, bizgǝ aqⱪin!» dǝp yalwurƣili turƣininglarda, u silǝrgǝ jawabǝn: «Silǝrning nǝlikinglarni bilmǝymǝn» — dǝydu.
26 Akkor majd elkezditek mondani: Előtted ettünk, ittunk, és az utcáinkon tanítottál.
Andin silǝr: «Biz sening aldingda yegǝn, iqkǝn, sǝnmu bizning koqilirimizda tǝlim bǝrgǝn» desǝnglar,
27 Erre ő így szól: Mondom nektek, nem tudom, honnan valók vagytok. Távozzatok tőlem mindnyájan, ti gonosztevők!
u yǝnǝ jawabǝn: «Silǝrning nǝlikinglarni bilmǝymǝn, mǝndin neri ketinglar, ǝy ⱪǝbiⱨlik ⱪilƣuqilar!» dǝydu.
28 Akkor lesz sírás és fogcsikorgatás, amikor látjátok Ábrahámot, Izsákot, Jákóbot és a prófétákat mind Isten országában, magatokat pedig kirekesztve onnan.
Silǝr Ibraⱨim, Isⱨaⱪ, Yaⱪup wǝ barliⱪ pǝyƣǝmbǝrlǝrning Hudaning padixaⱨliⱪi iqidǝ ikǝnlikini, ɵzünglarning sirtⱪa taxliwetilgininglarni kɵrgininglarda, yiƣa-zarlar kɵtürülidu, qixlar ƣuqurlaydu.
29 És jönnek napkeletről és napnyugatról, északról és délről, és Isten országában letelepednek.
U qaƣda, kixilǝr mǝxriⱪ bilǝn mǝƣribtin wǝ ximal bilǝn jǝnubtin kelixip, Hudaning padixaⱨliⱪida dastihanda olturidu.
30 És íme, vannak utolsók, akik elsők lesznek, és vannak elsők, akik utolsók lesznek.“
Xuning bilǝn mana, xu qaƣda aldida turƣanlardin arⱪiƣa ɵtidiƣanlar, arⱪida turƣanlardin aldiƣa ɵtidiƣanlar bar bolidu.
31 Ugyanabban az órában néhány farizeus ment hozzá, akik így szóltak: „Eredj el, és távozz innen, mert Heródes meg akar téged ölni.“
Dǝl xu waⱪitta birnǝqqǝ Pǝrisiylǝr Əysaning aldiƣa kelip uningƣa: — Muxu yǝrdin qiⱪip ɵzüngni neriƣa al. Qünki Ⱨerod seni ɵltürmǝkqi, — dedi.
32 Ő ezt mondta nekik: „Menjetek, és mondjátok meg annak a rókának: Íme, ördögöket űzök ki és gyógyítok ma és holnap, és harmadnapra befejezem.
U ularƣa: — Berip xu tülkigǝ eytinglar: Mana mǝn jinlarni ⱨǝydiwetip, bügün wǝ ǝtǝ xipa berǝrmǝn wǝ üqinqi küni takamullaxturulimǝn, dǝnglar.
33 De ma, holnap és azután úton kell lennem, mert nem lehet, hogy a próféta Jeruzsálemen kívül vesszen el.
Ⱨalbuki, bügün wǝ ǝtǝ wǝ ɵgünlükkǝ mengip yürüxüm kerǝktur; qünki ⱨeq pǝyƣǝmbǝrning ɵltürülüxi Yerusalemdin baxⱪa ⱨeqⱪandaⱪ jayda mumkin bolmas.
34 „Jeruzsálem! Jeruzsálem, aki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akik hozzád küldettek, hányszor akartam egybegyűjteni gyermekeidet, mint a tyúk kiscsirkéit a szárnya alá, de ti nem akartátok!
Əy Yerusalem, Yerusalem! Pǝyƣǝmbǝrlǝrni ɵltüridiƣan wǝ sanga ǝwǝtilgǝnlǝrni qalma-kesǝk ⱪilidiƣan xǝⱨǝr! Mǝn ⱪanqǝ ⱪetimlap mekiyan ɵz qüjilirini ⱪanat astiƣa alƣandǝk sening baliliringni ⱪoynumƣa almaⱪqi boldum, lekin silǝr halimidinglar.
35 Íme, elhagyott lesz a házatok. Bizony mondom néktek, hogy nem láttok engem, amíg el nem jön az az idő, amikor ezt mondjátok: »Áldott, aki jön az Úr nevében!«“
Mana ɵyünglar taxlinip wǝyranǝ bolup ⱪalidu; wǝ mǝn silǝrgǝ xuni eytip ⱪoyayki, silǝr «Pǝrwǝrdigarning nami bilǝn kǝlgüqigǝ mubarǝk bolƣay!» demigüqǝ, meni yǝnǝ kɵrǝlmǝysilǝr.
