Lukács 1
1 Mivel sokan kezdték már rendszeresen megírni azoknak az eseményeknek elbeszélését, amelyek nálunk beteljesedtek,
Quoniam quidem multi conati sunt ordinare narrationem, quae in nobis completae sunt, rerum:
2 úgy, amint ránk hagyták azokat, akik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak az igének,
sicut tradiderunt nobis, qui ab initio ipsi viderunt, et ministri fuerunt sermonis:
3 jónak láttam magam is, aki eleitől fogva mindennek szorgalmasan végére jártam, hogy azokról rendszeresen írjak neked, jó Teofilus,
visum est et mihi, assecuto omnia a principio diligenter, ex ordine tibi scribere, optime Theophile,
4 hogy megtudd azoknak a dolgoknak megbízhatóságát, amelyekre tanítottak.
ut cognoscas eorum verborum, de quibus eruditus es, veritatem.
5 Heródesnek, Júdea királyának idejében volt egy Zakariás nevű pap, az Abija rendjéből. Felesége pedig Áron leányai közül való volt, és annak neve: Erzsébet.
Fuit in diebus Herodis, regis Iudaeae, sacerdos quidam nomine Zacharias de vice Abia, et uxor illius de filiabus Aaron, et nomen eius Elisabeth.
6 Mindketten igazak voltak Isten előtt, és feddhetetlenül éltek az Úr parancsolatai és rendelései szerint.
Erant autem iusti ambo ante Deum, incedentes in omnibus mandatis, et iustificationibus Domini sine querela,
7 Nem volt nekik gyermekük, mert Erzsébet meddő volt, és mindketten már idős emberek voltak.
et non erat illis filius eo quod esset Elisabeth sterilis, et ambo processissent in diebus suis.
8 Történt pedig, hogy amikor rendjének beosztása szerint papi szolgálatot végzett Isten előtt,
Factum est autem, cum sacerdotio fungeretur Zacharias in ordine vicis suae ante Deum,
9 a papi tiszt szokása szerint rá került a sor, hogy bemenjen az Úr templomába, és bemutassa a füstölőáldozatot.
secundum consuetudinem sacerdotii, sorte exiit ut incensum poneret, ingressus in templum Domini:
10 A nép egész sokasága kint imádkozott a füstölőáldozat idején.
et omnis multitudo populi erat orans foris hora incensi.
11 Neki pedig megjelent az Úr angyala, megállt a füstölőoltár jobb oldalán.
Apparuit autem illi Angelus Domini, stans a dextris altaris incensi.
12 Láttára megrettent Zakariás, és félelem szállta meg.
Et Zacharias turbatus est videns, et timor irruit super eum.
13 Az angyal ezt mondta neki: „Ne félj, Zakariás, mert meghallgatásra talált a te könyörgésed, és feleséged, Erzsébet fiút szül neked, akit nevezz Jánosnak.
Ait autem ad illum Angelus: Ne timeas Zacharia, quoniam exaudita est deprecatio tua: uxor tua Elisabeth pariet tibi filium, et vocabis nomen eius Ioannem:
14 Ő örömödre és vigasságodra lesz, és sokan fognak örülni születésének,
et erit gaudium tibi, et exultatio, et multi in nativitate eius gaudebunt:
15 mert nagy lesz ő az Úr előtt, és bort és részegítő italt nem iszik, és már anyja méhétől fogva megtelik Szentlélekkel.
erit enim magnus coram Domino: vinum, et siceram non bibet, et Spiritu sancto replebitur adhuc ex utero matris suae:
16 És Izrael fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az ő Istenükhöz.
et multos filiorum Israel convertet ad Dominum Deum ipsorum:
17 És maga is Isten előtt fog járni Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a gyermekekhez, és az engedetleneket az igazak lelkületére térítse, hogy az Úr számára felkészítse a népet.“
et ipse praecedet ante illum in spiritu, et virtute Eliae: ut convertat corda patrum in filios, et incredulos ad prudentiam iustorum, parare Domino plebem perfectam.
18 Zakariás ezt mondta az angyalnak: „Miből tudhatom ezt meg? Mert én vén vagyok, és az én feleségem is igen idős.“
Et dixit Zacharias ad Angelum: Unde hoc sciam? ego enim sum senex, et uxor mea processit in diebus suis.
19 Az angyal így válaszolt neki: „Én vagyok Gábriel, aki Isten előtt állok. Ő küldött engem, hogy beszéljek veled, és ezt az örömhírt meghozzam neked.
Et respondens Angelus dixit ei: Ego sum Gabriel, qui asto ante Deum: et missus sum loqui ad te, et haec tibi evangelizare.
20 Íme, megnémulsz, és nem szólhatsz addig a napig, amelyen ezek megtörténnek, mert nem hittél az én beszédemnek, amelyek majd beteljesednek a maguk idejében.“
Et ecce eris tacens, et non poteris loqui usque in diem, quo haec fiant, pro eo quod non credidisti verbis meis, quae implebuntur in tempore suo.
21 A nép pedig várta Zakariást, és csodálkozott, hogy a templomban késlekedik.
Et erat plebs expectans Zachariam: et mirabantur quod tardaret ipse in templo.
22 Amikor kijött, nem tudott szólni hozzájuk, és ebből megértették, hogy látomást látott a templomban, mert csak integetett nekik, és néma maradt.
Egressus autem non poterat loqui ad illos, et cognoverunt quod visionem vidisset in templo. Et ipse erat innuens illis, et permansit mutus.
23 És történt, hogy amikor leteltek szolgálatának napjai, elment haza.
Et factum est, ut impleti sunt dies officii eius abiit in domum suam:
24 E napok után felesége, Erzsébet fogant méhében, és öt hónapra elrejtőzött, és ezt mondta:
post hos autem dies concepit Elisabeth uxor eius, et occultabat se mensibus quinque, dicens:
25 „Így cselekedett velem az Úr azokban a napokban, amelyekben rám tekintett, hogy elvegye szégyenemet az emberek előtt.“
Quia sic fecit mihi Dominus in diebus, quibus respexit auferre opprobrium meum inter homines.
26 A hatodik hónapban Isten elküldte Gábriel angyalt Galileának Názáret nevű városába
In mense autem sexto, missus est Angelus Gabriel a Deo in civitatem Galilaeae, cui nomen Nazareth,
27 egy szűzhöz, aki a Dávid házából való József nevű férfinak volt a jegyese. A szűznek Mária volt a neve.
ad Virginem desponsatam viro, cui nomen erat Ioseph, de domo David, et nomen virginis Maria.
28 És az angyal bement hozzá, és ezt mondta: „Üdvözlégy, kegyelembe fogadott! Az Úr veled van!“
Et ingressus Angelus ad eam dixit: Ave gratia plena: Dominus tecum: Benedicta tu in mulieribus.
29 Ő pedig megdöbbent ezekre a szavakra, és elgondolkozott, hogy milyen köszöntés ez.
Quae cum audisset, turbata est in sermone eius, et cogitabat qualis esset ista salutatio.
30 Az angyal ezt mondta neki: „Ne félj, Mária, mert kegyelmet találtál Istennél!
Et ait Angelus ei: Ne timeas Maria, invenisti enim gratiam apud Deum.
31 Íme, fogansz méhedben, és fiút szülsz, akit nevezz Jézusnak.
ecce concipies in utero, et paries filium, et vocabis nomen eius IESUM.
32 Ő nagy lesz, és a Magasságos Fiának nevezik, és neki adja az Úr Isten Dávidnak, az Ő atyjának királyi székét.
hic erit magnus, et Filius Altissimi vocabitur, et dabit illi Dominus Deus sedem David patris eius:
et regnabit in domo Iacob in aeternum, et regni eius non erit finis. (aiōn g165)
34 Mária ezt mondta az angyalnak: „Hogyan lesz ez, hiszen nincs férjem?“
Dixit autem Maria ad Angelum: Quomodo fiet istud, quoniam virum non cognosco?
35 Így válaszolt neki az angyal: „A Szentlélek száll reád, és a Magasságos ereje árnyékoz be téged, ezért aki születik, Szentnek nevezik majd, Isten Fiának.
Et respondens Angelus dixit ei: Spiritus sanctus superveniet in te, et virtus Altissimi obumbrabit tibi. Ideoque et quod nascetur ex te Sanctum, vocabitur Filius Dei.
36 Íme, a te rokonod, Erzsébet is fiút fogant öregségére, és már a hatodik hónapban van az, akit meddőnek mondtak,
Et ecce Elisabeth cognata tua, et ipsa concepit filium in senectute sua: et hic mensis sextus est illi, quae vocatur sterilis:
37 mert Istennél semmi sem lehetetlen.“
quia non erit impossibile apud Deum omne verbum.
38 Mária ezt mondta: „Íme, az Úr szolgálóleánya, legyen úgy, ahogy mondtad.“És akkor elment tőle az angyal.
Dixit autem Maria: Ecce ancilla Domini, fiat mihi secundum verbum tuum. Et discessit ab illa Angelus.
39 Azokban a napokban útra kelt Mária, és nagy sietséggel a hegyvidékre, Júda egyik városába ment.
Exurgens autem Maria in diebus illis abiit in montana cum festinatione, in civitatem Iuda:
40 Bement Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet.
Et intravit in domum Zachariae, et salutavit Elisabeth.
41 És történt, hogy amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, a magzat megmozdult méhében, és Erzsébet megtelt Szentlélekkel,
Et factum est, ut audivit salutationem Mariae Elisabeth, exultavit infans in utero eius: et repleta est Spiritu sancto Elisabeth:
42 és hangosan felkiáltott: „Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse.
et exclamavit voce magna, et dixit: Benedicta tu inter mulieres, et benedictus fructus ventris tui.
43 De hogyan történhet velem az, hogy az én Uramnak anyja jön hozzám?
Et unde hoc mihi ut veniat mater Domini mei ad me?
44 Mert íme, amikor köszöntésed szava eljutott fülembe, a magzat ujjongva megmozdult méhemben.
Ecce enim ut facta est vox salutationis tuae in auribus meis, exultavit in gaudio infans in utero meo.
45 És boldog az, aki hitt, mert beteljesednek azok, amiket az Úr neki mondott.“
et beata, quae credidisti, quoniam perficientur ea, quae dicta sunt tibi a Domino.
46 Akkor Mária ezt mondta: „Magasztalja az én lelkem az Urat,
Et ait Maria: Magnificat anima mea Dominum:
47 és örvendez az én lelkem megtartó Istenemben.
et exultavit spiritus meus in Deo salutari meo.
48 Mert rátekintett szolgálóleányának alázatos állapotára, mert íme, mostantól fogva boldognak mond engem minden nemzedék.
Quia respexit humilitatem ancillae suae: ecce enim ex hoc beatam me dicent omnes generationes.
49 Mert nagy dolgokat cselekedett velem a Hatalmas, és szent az ő neve.
Quia fecit mihi magna qui potens est: et sanctum nomen eius.
50 És irgalma nemzedékről nemzedékre van azokon, akik őt félik.
Et misericordia eius a progenie in progenies timentibus eum.
51 Hatalmas dolgot cselekedett karjával, szétszórta a szívük szándékában felfuvalkodottakat.
Fecit potentiam in brachio suo: dispersit superbos mente cordis sui.
52 Hatalmasokat döntött le trónjaikról, és felmagasztalta az alázatosokat.
Deposuit potentes de sede, et exaltavit humiles.
53 Éhezőket látott el javakkal, és gazdagokat küldött el üresen.
Esurientes implevit bonis: et divites dimisit inanes.
54 Felkarolta Izraelnek, az ő szolgájának ügyét, mert megemlékezett irgalmasságáról
Suscepit Israel puerum suum, recordatus misericordiae suae.
Sicut locutus est ad patres nostros, Abraham, et semini eius in saecula. (aiōn g165)
56 Mária Erzsébettel maradt három hónapig, aztán hazament.
Mansit autem Maria cum illa quasi mensibus tribus: et reversa est in domum suam.
57 Amikor eljött Erzsébet szülésének ideje, fiút szült.
Elisabeth autem impletum est tempus pariendi, et peperit filium.
58 És meghallották szomszédai és rokonai, hogy az Úr kegyelmesen cselekedett vele, együtt örültek vele.
Et audierunt vicini, et cognati eius quia magnificavit Dominus misericordiam suam cum illa, et congratulabantur ei.
59 És történt a nyolcadik napon, eljöttek körülmetélni a gyermeket, és az ő atyja nevéről Zakariásnak akarták őt nevezni.
Et factum est in die octavo, venerunt circumcidere puerum, et vocabant eum nomine patris sui Zachariam.
60 Anyja azonban megszólalt, és ezt mondta: „Nem, hanem János legyen a neve.“
Et respondens mater eius, dixit: Nequaquam, sed vocabitur Ioannes.
61 És ezt mondták neki: „De hiszen senki sincs rokonságodban, akit így hívnának.“
Et dixerunt ad illam: Quia nemo est in cognatione tua, qui vocetur hoc nomine.
62 És intettek atyjának, hogy hogyan akarja nevezni.
Innuebant autem patri eius, quem vellet vocari eum.
63 Ő pedig egy táblát kért, és ezt írta rá: „János a neve.“Erre mindenki elcsodálkozott.
Et postulans pugillarem scripsit, dicens: Ioannes est nomen eius. Et mirati sunt universi.
64 És egyszerre megnyílt szája és nyelve, és beszélt, és áldotta Istent.
Apertum est autem illico os eius, et lingua eius, et loquebatur benedicens Deum.
65 Félelem szállta meg a szomszédokat, és Júdea egész hegyvidékén elhíresztelték mindezeket.
Et factus est timor super omnes vicinos eorum: et super omnia montana Iudaeae divulgabantur omnia verba haec:
66 Akik meghallották, szívükbe vésték, és ezt mondták: „Vajon mi lesz ebből a gyermekből?“Az Úr keze vele volt.
et posuerunt omnes, qui audierant in corde suo, dicentes: Quis, putas, puer iste erit? Etenim manus Domini erat cum illo.
67 Zakariás, az ő atyja megtelt Szentlélekkel, és így prófétált:
Et Zacharias pater eius repletus est Spiritu sancto: et prophetavit, dicens:
68 „Áldott az Úr, Izrael Istene, hogy meglátogatta és megváltotta az Ő népét,
Benedictus Dominus Deus Israel, quia visitavit, et fecit redemptionem plebis suae:
69 és erős üdvözítőt támasztott nekünk az ő gyermekének, Dávidnak házában,
Et erexit cornu salutis nobis: in domo David pueri sui.
Sicut locutum est per os sanctorum, qui a saeculo sunt, prophetarum eius: (aiōn g165)
71 hogy megszabadít ellenségeinktől, és mindazoknak kezéből, akik minket gyűlölnek;
Salutem ex inimicis nostris, et de manu omnium, qui oderunt nos:
72 hogy irgalmasságot cselekedjék a mi atyáinkkal, és megemlékezzék az ő szent szövetségéről,
Ad faciendam misericordiam cum patribus nostris: et memorari testamenti sui sancti.
73 az esküről, amellyel megesküdött Ábrahámnak, a mi atyánknak, hogy megadja nekünk,
Iusiurandum, quod iuravit ad Abraham patrem nostrum, daturum se nobis:
74 hogy megszabadulva ellenségeink kezéből, félelem nélkül szolgáljunk Neki,
Ut sine timore, de manu inimicorum nostrorum liberati, serviamus illi.
75 szentségben és igazságban őelőtte életünk minden napján.
In sanctitate, et iustitia coram ipso, omnibus diebus nostris.
76 Te pedig, kisgyermek, a Magasságos prófétája leszel, mert az Úr előtt jársz, hogy útjait előkészítsd,
Et tu puer, propheta Altissimi vocaberis: praeibis enim ante faciem Domini parare vias eius:
77 és az üdvösség ismeretére megtanítsd az ő népét a bűnök bocsánatával,
Ad dandam scientiam salutis plebi eius: in remissionem peccatorum eorum:
78 a mi Istenünknek nagy irgalmasságáért, amellyel meglátogatott minket a naptámadat a magasságból,
Per viscera misericordiae Dei nostri: in quibus visitavit nos, oriens ex alto:
79 hogy világítson azoknak, akik a halál árnyékában ülnek, és igazgassa lábunkat a békesség útjára.“
Illuminare his, qui in tenebris, et in umbra mortis sedent: ad dirigendos pedes nostros in viam pacis.
80 A kisgyermek pedig növekedett és erősödött lélekben, és a pusztában volt egészen addig a napig, amelyen nyilvánosan föl nem lépett Izraelben.
Puer autem crescebat, et confortabatur spiritu: et erat in desertis usque in diem ostensionis suae ad Israel.
