Zakariás 5

1 Azután ismét felemelém szemeimet, és látám, hogy ímé, egy könyv repül vala.

Unya milingi ako ug mihangad, ug nakita ko, ang naglupad nga linukot nga basahon!

2 És monda nékem: Mit látsz te? És én mondám: Látok egy repülő könyvet, húsz sing a hossza és tíz sing a széle.

Miingon ang anghel kanako, “Unsa man ang imong nakita?” Mitubag ako, “nakita ko ang naglupad nga linukot nga basahon, nga adunay 20 ka maniko ang katas-on ug 10 ka maniko ang kalapdon.”

3 És monda nékem: Ez az átok, a mely kihat az egész föld színére; mert mindaz, a ki lop, ehhez képest fog innen kiirtatni, és mindaz, a ki hamisan esküszik, ehhez képest fog innen kiirtatni.

Unya miingon siya kanako, “Mao kini ang tunglo nga mogawas ibabaw sa tibuok kayutaan, tungod kay pagawagtangon ang matag kawatan sumala sa giingon sa usa ka bahin, samtang ang matag usa nga misaad ug bakak nga panumpa wagtangon sumala sa giingon sa pikas bahin, sumala sa ilang mga pulong.

4 Kibocsátom ezt, szól a Seregeknek Ura, és bemegy a lopónak házába, és annak házába, a ki hamisan esküszik az én nevemre, és ott marad annak házában, és megemészti azt, s annak fáit és köveit.

“Ipadala ko kini—mao kini ang gipamulong ni Yahweh nga labawng makagagahom— busa mosulod kini didto sa balay sa kawatan ug didto sa balay sa usa nga nanaad ug bakak nga panumpa gamit ang akong ngalan. Magpabilin kini sa iyang balay ug ut-uton ang kahoy ug ang mga bato niini.”

5 Majd kijöve az angyal, a ki beszél vala velem, és monda nékem: Emeld csak fel szemeidet, és lásd meg: micsoda az, a mi kijön?

Unya migawas ang anghel nga nakigsulti kanako ug miingon, “Iyahat ang imong mga mata ug tan-awa kung unsa ang taliabot!”

6 És mondám: Micsoda ez? Ő pedig mondá: Az, a mi kijön, mérőedény. És mondá: Ilyen a formájok az egész földön.

Miingon ako, “Unsa kini?” Miingon siya, “mao kini ang bukag nga gisudlan sa sukdanan nga moabotay. Mao kini ang ilang kalapasan sa tibuok yuta.”

7 És ímé, egy kerek ón-darab repül vala, és ül vala egy asszony a mérő-edény közepében.

Unya gikuha ang tingga nga tabon sa bukag ug adunay babaye nga naglingkod ilalom niini!

8 És mondá: Ez az istentelenség. És veté ezt a mérő-edény közepébe, a darab ónt pedig veté annak szájára.

Miingon ang anghel, “Mao kini ang Pagkadaotan!” Giitsa niya pabalik ang babaye pasulod ngadto sa bukag, ug gibutang niya ang tingga nga tabon ibabaw sa abrihanan niini.

9 És felemelém szemeimet, és látám, hogy ímé, két asszony jöve elő, és szél vala szárnyaikban, és szárnyaik olyanok, mint az eszterágnak szárnyai, és felemelék a mérő-edényt a föld és az ég közé.

Mihangad ako ug nakita ko ang duha ka babaye nga nagpadulong kanako, ug anaa ang hangin sa ilang mga pako—tungod kay aduna silay mga pako sama sa mga pako sa talabon. Gialsa nila ang bukag ngadto sa tungatunga sa yuta ug sa langit.

10 És mondám az angyalnak, a ki beszél vala velem: Hová viszik ezek a mérő-edényt?

Busa miingon ako sa anghel nga nakigsulti kanako, “Asa man nila dad-on ang bukag?”

11 És mondá nékem: Hogy házat építsenek annak a Sineár földén, és oda erősítsék, és ott hagyják azt a maga helyén.

Miingon siya kanako, “Dad-on kini aron magtukod ug templo didto sa yuta sa Shinar, aron nga kung andam na ang templo, ipahimutang ang bukag didto sa giandam nga butanganan niini.”