Énekek Éneke 1
1 Énekek éneke, mely Salamoné.
2 Csókoljon meg engem az ő szájának csókjaival; mert a te szerelmeid jobbak a bornál.
Kisse he me with the cos of his mouth. For thi tetis ben betere than wyn,
3 A te drága kenetid jók illatozásra; a te neved kiöntött drága kenet; azért szeretnek téged a leányok.
and yyuen odour with beste oynementis. Thi name is oile sched out; therfor yonge damesels loueden thee.
4 Vonj engemet te utánad, hadd fussunk! Bevitt engem a király az ő ágyasházába; örvendezünk és vígadunk te benned, előszámláljuk a te szerelmeidet, melyek jobbak a bornál, méltán szeretnek téged.
Drawe thou me after thee; we schulen renne in to the odour of thin oynementis. The kyng ledde me in to hise celeris; we myndeful of thi teetis aboue wyn, schulen make ful out ioye, and schulen be glad in thee; riytful men louen thee.
5 Fekete vagyok, de szép, Jeruzsálem leányai; mint Kédár sátrai és Salamon szőnyegei.
Ye douytris of Jerusalem, Y am blak, but fair, as the tabernaclis of Cedar, as the skynnes of Salomon.
6 Ne nézzetek engem, hogy én fekete vagyok, hogy a nap lesütött engem; az én anyámnak fiai ellenem megharagudtak, a szőlőknek őrizőjévé tettek engem, – a magam szőlőjét nem őriztem.
Nyle ye biholde me, that Y am blak, for the sunne hath discolourid me; the sones of my modir fouyten ayens me, thei settiden me a kepere in vyners; Y kepte not my vyner.
7 Mondd meg nékem, te, a kit az én lelkem szeret, hol legeltetsz, hol deleltetsz délben; mert miért legyek én olyan, mint a ki elfátyolozza magát, társaid nyájainál?
Thou spouse, whom my soule loueth, schewe to me, where thou lesewist, where thou restist in myddai; lest Y bigynne to wandre, aftir the flockis of thi felowis.
8 Mivelhogy nem tudod, oh asszonyok között legszebb! jőjj ki a nyájnak nyomdokain, és őrizd a te kecskéidet a pásztoroknak sátorai körül.
A! thou fairest among wymmen, if thou knowist not thi silf, go thou out, and go forth aftir the steppis of thi flockis; and feede thi kidis, bisidis the tabernaclis of scheepherdis.
9 A Faraó szekereiben való paripákhoz hasonlítlak téged, én mátkám.
Mi frendesse, Y licnede thee to myn oost of knyytis in the charis of Farao.
10 Szépek a te orczáid a halántékra valólánczokban, a te nyakad a gyöngysorokban.
Thi chekis ben feire, as of a turtle; thi necke is as brochis.
11 Arany lánczokat csinálunk néked, ezüstből csinált gyöngyökkel.
We schulen make to thee goldun ournementis, departid and maad dyuerse with silver.
12 Mikor a király az ő asztalánál ül, nárdusnak jóillatja származik én tőlem.
Whanne the kyng was in his restyng place, my narde yaf his odour.
13 Olyanaz én szerelmesem nékem, mint egy kötés mirha, mely az én kebeleim között hál.
My derlyng is a bundel of myrre to me; he schal dwelle bitwixe my tetis.
14 Mint az Engedi szőlőiben a cziprusfürt, olyannékem az én szerelmesem.
My derlyng is to me a cluster of cipre tre, among the vyneres of Engaddi.
15 Ímé, szép vagy én mátkám, ímé, szép vagy, a te szemeid olyanok, mint a galambok.
Lo! my frendesse, thou art fair; lo! thou art fair, thin iyen ben the iyen of culueris.
16 Ímé, te is szép vagy én szerelmesem, gyönyörűséges, és a mi nyoszolyánk zöldellő.
Lo, my derling, thou art fair, and schapli; oure bed is fair as flouris.
17 A mi házainknak gerendái czédrusfák, és a mi mennyezetünk cziprusfa.
The trees of oure housis ben of cedre; oure couplis ben of cipresse.
