Énekek Éneke 2

1 Én Sáronnak rózsája vagyok, és a völgyek lilioma.

Usa lamang ako ka bulak sa hawanan, ingon nga usa ka lirio sa walog. Nagsulti ang lalaki kaniya.

2 Mint a liliom a tövisek közt, olyan az én mátkám a leányok közt.

Ingon nga lirio taliwala sa mga tunok, ikaw usab akong hinigugma, taliwala sa mga anak nga babaye sa akong kanasudnon. Nagsulti ang babaye sa iyang kaugalingon.

3 Mint az almafa az erdőnek fái közt, olyan az én szerelmesem az ifjak közt. Az ő árnyékában felette igen kivánok ülni; és az ő gyümölcse gyönyörűséges az én ínyemnek.

Ingon nga kahoy nga apricot nga anaa sa taliwala sa mga kakahoyan sa kalasangan, mao usab akong hinigugma nga anaa taliwala sa mga batan-ong lalaki. Naglingkod ako ubos sa iyang landong uban sa dakong kalipay, ug ang iyang bunga matam-is sa akong panlasa.

4 Bevisz engem a borozó házba, és zászló felettem a szerelme.

Gidala niya ako sa balay nga kombirahanan, ug ang iyang bandila ibabaw kanako mao ang gugma. Ang babaye nagsulti sa iyang hinigugma.

5 Erősítsetek engem szőlővel, üdítsetek fel engem almákkal; mert betege vagyok a szerelemnek.

Buhia ako uban sa mga keyk nga may pasas ug atimana ako uban sa mga apricot, kay huyang ako sa gugma. Ang babaye nagsulti sa iyang kaugalingon.

6 Az ő bal keze az én fejem alatt van, és jobb kezével megölel engem.

Ang iyang kamot nga wala anaa sa akong ulo, ug ang iyang tuong kamot nagagakos kanako. Ang babaye nagsulti sa ubang babaye.

7 Kényszerítlek titeket, Jeruzsálemnek leányai, a vadkecskékre és a mezőnek szarvasira: fel ne költsétek és fel ne serkentsétek a szerelmet addig, a míg akarja.

Buot ko nga magsaad kamo, mga anak nga babaye sa Jerusalem, pinaagi sa mga lagsaw nga laki ug mga lagsaw nga baye nga anaa sa kaumahan, dili ninyo samokon ang among paghinigugmaay hangtod nga mahuman kini. Nagsulti ang babaye sa iyang kaugalingon.

8 Az én szerelmesemnek szavát hallom, ímé, ő jő, ugrálva a hegyeken, szökellve a halmokon!

Adunay tingog sa akong hinigugma! O, ania miabot siya, milukso sa mga kabukiran, naglukso-lukso sa mga kabungtoran.

9 Hasonlatos az én szerelmesem az őzhöz, vagy a szarvasoknak fiához. Ímé, ott áll a mi falunkon túl, néz az ablakon keresztül, tekintget a rostélyokon keresztül,

Ang akong hinigugma sama sa laki nga lagsaw o nating usa; tan-awa, nagtindog siya luyo sa among paril, mitan-aw pinaagi sa bintana, milili pinaagi sa latis.

10 Szóla az én szerelmesem nékem, és monda: kelj fel én mátkám, én szépem, és jöszte.

Nagsulti ang akong hinigugma kanako ug miingon, “Tindog, akong hinigugma; ang matahom, uban kanako.

11 Mert ímé a tél elmult, az eső elmult, elment.

Tan-awa, milabay na ang tingtugnaw; wala nay ulan ug natapos na.

12 Virágok láttatnak a földön, az éneklésnek ideje eljött, és a gerliczének szava hallatik a mi földünkön.

Mitungha ang mga bulak sa kayutaan; ang panahon alang sa pagpamutol ug panag-awit sa mga langgam miabot, ug ang tingog sa mga salampati nadungog sa among kayutaan.

13 A fügefa érleli első gyümölcsét, és a szőlők virágzásban vannak, jóillatot adnak; kelj fel én mátkám, én szépem, és jőjj hozzám!

Ang igera nga kahoy nagapahinog sa iyang lunhaw nga mga higos, ug ang kaparasan nagpamulak; nagahatag sila sa ilang kahumot. Tindog, akong hinigugma, ang akong maanyag, ug umari ka.

14 Én galambom, a kősziklának hasadékiban, a magas kőszálnak rejtekében, mutasd meg nékem a te orczádat, hadd halljam a te szódat; mert a te szód gyönyörűséges, és a te tekinteted ékes!

Akong salampati, nga anaa sa bangag sa bato, sa tagong mga bangag sa kabukiran sa mahait nga kabatoan, patan-awa ako sa imong panagway. Padungga ako sa imong tingog, kay nindot ang imong tingog, ug ang imong panagway matahom.” Ang babaye nagsulti sa iyang kaugalingon.

15 Fogjátok meg nékünk a rókákat, a rókafiakat, a kik a szőlőket elpusztítják; mert a mi szőlőink virágban vannak.

Dakpa ang mga milo alang kanamo, ang gagmay nga mga milo nga nagdaot sa kaparasan, kay ang among kaparasan namulak na.

16 Az én szerelmesem enyém, és én az övé, a ki a liliomok közt legeltet.

Ako ang akong hinigugma, ug kaniya ako; nagpasibsib siya taliwala sa mga lirio uban ang kalipay. Ang babaye nagsulti sa iyang hinigugma.

17 Míglen meghűsül a nap és az árnyékok elmúlnak: térj meg és légy hasonló, én szerelmesem, az őzhöz, vagy a szarvasoknak fiához a Béther hegyein.

Pahawa na, akong hinigugma, sa dili pa moaguros ang mabugnaw nga hangin sa kaadlawon ug ang mga landong mahanaw. Lakaw na; pagpakasama sa usa ka lagsaw o nating lagsaw nga anaa sa kabatoan sa mga kabukiran.