Zsoltárok 94
1 Uram, bosszúállásnak Istene! Bosszúállásnak Istene, jelenj meg!
Psalmus ipsi David, Quarta Sabbati. Deus ultionum Dominus: Deus ultionum libere egit.
2 Emelkedjél fel te, földnek birája, fizess meg a kevélyeknek!
Exaltare qui iudicas terram: redde retributionem superbis.
3 A hitetlenek, Uram, meddig még, meddig örvendeznek még a hitetlenek?
Usquequo peccatores Domine: usquequo peccatores gloriabuntur:
4 Piszkolódnak, keményen szólnak; kérkednek mindnyájan a hamisság cselekedői.
Effabuntur, et loquentur iniquitatem: loquentur omnes, qui operantur iniustitiam?
5 A te népedet Uram tapossák, és nyomorgatják a te örökségedet.
Populum tuum Domine humiliaverunt: et hereditatem tuam vexaverunt.
6 Az özvegyet és jövevényt megölik, az árvákat is fojtogatják.
Viduam, et advenam interfecerunt: et pupillos occiderunt.
7 És ezt mondják: Nem látja az Úr, és nem veszi észre a Jákób Istene!
Et dixerunt: Non videbit Dominus, nec intelliget Deus Iacob.
8 Eszméljetek ti bolondok a nép között! És ti balgatagok, mikor tértek eszetekre?
Intelligite insipientes in populo: et stulti aliquando sapite.
9 A ki a fület plántálta, avagy nem hall-é? És a ki a szemet formálta, avagy nem lát-é?
Qui plantavit aurem, non audiet? aut qui finxit oculum, non considerat?
10 A ki megfeddi a népeket, avagy nem fenyít-é meg? Ő, a ki az embert tudományra tanítja:
Qui corripit gentes, non arguet: qui docet hominem scientiam?
11 Az Úr tudja az embernek gondolatjait, hogy azok hiábavalók.
Dominus scit cogitationes hominum, quoniam vanæ sunt.
12 Boldog ember az, a kit te megfeddesz Uram, és a kit megtanítasz a te törvényedre;
Beatus homo, quem tu erudieris Domine: et de lege tua docueris eum.
13 Hogy nyugalmat adj annak a veszedelem napján, míg megásták a vermet a hitetlennek!
Ut mitiges ei a diebus malis: donec fodiatur peccatori fovea.
14 Bizony nem veti el az Úr az ő népét, és el nem hagyja az ő örökségét!
Quia non repellet Dominus plebem suam: et hereditatem suam non derelinquet.
15 Mert igazságra fordul vissza az ítélet, és utána mennek mind az igazszívűek.
Quoadusque iustitia convertatur in iudicium: et qui iuxta illam omnes qui recto sunt corde.
16 Kicsoda támad fel én mellettem a gonoszok ellen? Kicsoda áll mellém a hamisság cselekedők ellen?
Quis consurget mihi adversus malignantes? aut quis stabit mecum adversus operantes iniquitatem?
17 Ha az Úr nem lett volna segítségül nékem: már-már ott lakoznék lelkem a csendességben.
Nisi quia Dominus adiuvit me: paulominus habitasset in inferno anima mea. (questioned)
18 Mikor azt mondtam: Az én lábam eliszamodott: a te kegyelmed, Uram, megtámogatott engem.
Si dicebam: Motus est pes meus: misericordia tua Domine adiuvabat me.
19 Mikor megsokasodtak bennem az én aggódásaim: a te vígasztalásaid megvidámították az én lelkemet.
Secundum multitudinem dolorum meorum in corde meo: consolationes tuæ lætificaverunt animam meam.
20 Van-é köze te hozzád a hamisság székének, a mely nyomorúságot szerez törvény színe alatt?
Numquid adhæret tibi sedes iniquitatis: qui fingis laborem in præcepto?
21 Egybegyülekeznek az igaznak lelke ellen, és elkárhoztatják az ártatlannak vérét.
Captabunt in animam iusti: et sanguinem innocentem condemnabunt.
22 De kőváram lőn én nékem az Úr, és az én Istenem az én oltalmamnak kősziklája;
Et factus est mihi Dominus in refugium: et Deus meus in adiutorium spei meæ.
23 És visszafordítja reájok az ő álnokságukat, és az ő gonoszságukkal veszti el őket; elveszti őket az Úr, a mi Istenünk.
Et reddet illis iniquitatem ipsorum: et in malitia eorum disperdet eos: disperdet illos Dominus Deus noster.
