Zsoltárok 90

1 Mózesnek, az Isten emberének imádsága. Uram, te voltál nékünk hajlékunk nemzedékről nemzedékre!

Pakai, akhang khanga nangmahi kachennao in nahijenge!

2 Minekelőtte hegyek lettek és föld és világ formáltaték, öröktől fogva mindörökké te vagy Isten.

Moul le lhang ho pen masang, vannoi le leiset hi natundoh masangin, thiljoue kipat a pat ajo na chen in jong, nang ma Pathen nahijing e.

3 Te visszatéríted a halandót a porba, és ezt mondod: Térjetek vissza embernek fiai!

Nangin mihemhi anahina masa-a kile kitding’in nasollin leivui nalesosah kitjin ahi.

4 Mert ezer esztendő annyi előtted, mint a tegnapi nap, a mely elmúlt, és mint egy őrjárási idő éjjel.

Nangdin Kum sangkhat jeng jonghi achejing tunikho bangbep ahin, jan phat chomcha tobang bou ahi.

5 Elragadod őket; olyanokká lesznek, mint az álom; mint a fű, a mely reggel sarjad;

Nangin twisoh bangin neilhohmang jiuvin mang sangin asot jodeh poi. Keihohi hampa jingkah langa hung pahdoh tobang bou kahiuve.

6 Reggel virágzik és sarjad, és estvére elhervad és megszárad.

Hichu akhangdoh loijin ahinla nilhah langle agop lhajin athijitai.

7 Bizony megemésztetünk a te haragod által, és a te búsulásod miatt megromlunk!

Keihohi nangma lunghannan eisumang jitauvin chuleh nalung satnan eikichatsah’un ahi.

8 Elédbe vetetted a mi álnokságainkat; titkos bűneinket a te orczádnak világa elé.

Nangin kachonsetnao namasangah natahlang jin ahi, aguh a kachonset nauhi nakilandoh sahjin ahi.

9 Bizony elmúlik minden mi napunk a te bosszúállásod miatt; megemésztjük a mi esztendeinket, mint a beszédet.

Nalungsat na noi a higjing kahinkhou ahin, kakumkhou jong lungsat nan abeiloi jitai.

10 A mi esztendeinknek napjai hetven esztendő, vagy ha feljebb, nyolczvan esztendő, és nagyobb részök nyomorúság és fáradság, a mely gyorsan tovatünik, mintha repülnénk.

Kei hohi kum 70 hingding bep kahiuvin, kahat tah’uleh kum 80 bep hingding kahiuve, ahinla hiche sunga chun natna le boina bou ahin; amang loiji taovin, chule keiho kaleng mang taove.

11 Ki tudhatja a te haragodnak erejét, és a te félelmetességed szerint való bosszúállásodat?

Nalunghanna thahat koiham ahe thei dingah? Naging a nalungsat khohje gelkhoh a koi ham?

12 Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk.

Kachih theina diuvin kahinkhou chomdan hi neihetsah taovin.

13 Térj vissza Uram! meddig késel? és könyörülj a te szolgáidon.

O Pakai, kaheng lam uva hung kile kit tan! Itihchan neikho ngai diu hitam?

14 Jó reggel elégíts meg minket a te kegyelmeddel, hogy örvendezzünk és vígadjunk minden mi időnkben.

Jingkah seh le nalungset longlou chun kalungthim kipasah in, chutile kahinkhou lhumkei a navah choi la kasha jing diu ahi.

15 Vidámíts meg minket a mi nyomorúságunk napjaihoz képest, az esztendőkhöz képest, a melyekben gonoszt láttunk.

Hesoh genthei kana thoh hou chuga kon in lunglhai na themkhat beh nei peu vin! Kakhoisat nao kumho jong kipana neisoh doh peh un.

16 Láttassék meg a te műved a te szolgáidon, és a te dicsőséged azoknak fiain.

Nasohte hi nathilbol kidangtah hochu neimusah’un; kachilhah teuvin nathaneina loupitah chu mu uhen.

17 És legyen az Úrnak, a mi Istenünknek jó kedve mi rajtunk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá nékünk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá!

Chuteng Pakai ka Pathen un namalsom nauchu eimu sah uhenlang katohna jouseuvah lolhinna eipetao hen. Henge, katoh gao neiso peh un.