Zsoltárok 88

1 Ének. A Kóráh fiainak zsoltára. Az éneklőmesternek a Mahalath-lehannóthra. Az Ezrahita Hémán tanítása. Uram, szabadításomnak Istene! Nappal kiáltok, éjjelente előtted vagyok:

2 Jusson elődbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra!

3 Mert betelt a lelkem nyomorúságokkal, és életem a Seolig jutott. (Sheol h7585)

4 Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz; olyan vagyok, mint az erejevesztett ember.

5 A holtak közt van az én helyem, mint a megölteknek, a kik koporsóban feküsznek, a kikről többé nem emlékezel, mert elszakasztattak a te kezedtől.

6 Mély sírba vetettél be engem, sötétségbe, örvények közé.

7 A te haragod reám nehezedett, és minden haboddal nyomtál engem. (Szela)

8 Elszakasztottad ismerőseimet tőlem, útálattá tettél előttök engem; berekesztettem és ki nem jöhetek.

9 Szemem megsenyvedett a nyomorúság miatt; kiáltalak téged Uram minden napon, hozzád terjengetem kezeimet.

10 Avagy a holtakkal teszel-é csodát? Felkelnek-é vajjon az árnyak, hogy dicsérjenek téged? (Szela)

11 Beszélik-é a koporsóban a te kegyelmedet, hűségedet a pusztulás helyén?

12 Megtudhatják-é a sötétségben a te csodáidat, és igazságodat a feledékenység földén?

13 De én hozzád rimánkodom, Uram, és jó reggel elédbe jut az én imádságom:

14 Miért vetsz el hát Uram engem, és rejted el orczádat én tőlem?

15 Nyomorult és holteleven vagyok ifjúságomtól kezdve; viselem a te rettentéseidet, roskadozom.

16 Általmentek rajtam a te búsulásaid; a te szorongatásaid elemésztettek engem.

17 Körülvettek engem, mint a vizek egész napon; együttesen körülöveztek engem.

18 Elszakasztottál tőlem barátot és rokont; ismerőseim a – setétség.