Zsoltárok 83

1 Ének; Aszáf zsoltára. Isten, ne vesztegelj, ne hallgass és ne nyugodjál, Isten!

Ein Gesang, ein Lied, von Asaph. Gott, sei nicht still! Schweig nicht! Bleib nicht so ruhig, Gott!

2 Mert ímé, háborognak ellenségeid, s gyűlölőid fejöket emelik.

Denn siehe, Deine Feinde sind geschäftig; das Haupt erheben Deine Hasser.

3 Néped ellen álnok tanácsot gondolnak s védenczeid ellen terveket szőnek.

Sie halten, Deinem Volk zuwider, listig Rat, beraten gegen Deine Schutzbefohlenen.

4 Ezt mondják: Jertek, veszessük el őket, hogy ne legyenek nemzet, hogy ne emlegessék többé Izráel nevét!

Sie sprechen: "Auf, wir wollen sie als Volk vernichten. Nie werde mehr des Namen Israels gedacht!"

5 Mert tanácskoztak együtt, egy szívvel; szövetséget kötöttek ellened:

Einmütig halten Rat und schließen gegen Dich ein Bündnis

6 Az Edomiták és Ismáeliták sátrai, a Moábiták és Hagarénusok;

Edoms und Ismaels Gezelte, Moabs und die der Agarener,

7 A Gebaliták, Ammoniták és Amálekiták, a Filiszteusok Tyrus lakosaival együtt.

Gebal, Ammon und Amalek, Philisterland und Tyrier.

8 Az asszir is szövetkezett velök, segítőjévé lettek a Lót fiainak. (Szela)

Auch Assur schließt sich ihnen an; sie leihen ihren Arm den Söhnen Lots. (Sela)

9 Úgy bánj velök, mint Midjánnal, mint Siserával, mint Jábinnal a Kison patakjánál!

Behandle sie wie Midian, wie Sisara, wie Jabin an dem Kisonsbach!

10 A kik elvesztek vala Endornál, és a föld szemetjévé lőnek.

Zu Endor wurden sie vertilgt; sie wurden Dünger für das Ackerfeld.

11 Tedd őket, fejedelmöket olyanokká, mint Orebet s mint Zeébet, Zebahot és Szalmunát, minden felkentjökkel,

Tu ihren Edlen wie Oreb und Zeeb, wie Zeba und Salmunna, allen ihren Fürsten!

12 A kik ezt mondták: Foglaljuk el magunknak az Isten hajlékait!

Sie sprechen: "Lasset Gottes Auen uns erobern!"

13 Én Istenem! Tedd őket olyanokká, a milyen a porfelhő, és a milyen a polyva a szél előtt;

Mein Gott! Mach sie dem Wirbellaube gleich, den Stoppeln vor dem Winde!

14 Olyanokká, mint a tűz, a mely meggyújtja az erdőt, és mint a láng, a mely elégeti a hegyeket.

Wie Feuer, das den Wald verzehrt, wie Flammen, Berge sengend,

15 Így kergesd őket a te szélvészeddel, és forgószeleddel így rettentsd őket!

jag ihnen nach mit Deinem Wetter! Und schreckt sie mit Deinem Sturme!

16 Töltsd el orczájukat gyalázattal, hogy keressék Uram a te nevedet!

Füll an ihr Angesicht mit Schmach, auf daß sie Deinen Namen fürchten, Herr!

17 Szégyenüljenek meg és rémüljenek el örökké, és piruljanak és pusztuljanak,

Sie sollen schämen sich, für immerdar verwirrt, mit Schanden untergehen!

18 Hogy megtudják, hogy te, a kinek neve Jehova, egymagad vagy felséges Isten az egész földön.

Dann merken sie, daß Du mit Deinem Namen heißest