Zsoltárok 81

1 Az éneklőmesternek, a gittithre. Aszáfé. Örvendezzetek Istennek, a mi erősségünknek; ujjongjatok a Jákób Istenének!

Radujte se Bogu, koji nam daje krjepost; poklikujte Bogu Jakovljevu.

2 Dalt zengjetek és dobot pergessetek, gyönyörű hárfát cziterával együtt.

Podignite pjesme, dajte bubanj, slatke gusle sa psaltirom.

3 Fújjatok kürtöt új holdra, holdtöltekor, a mi ünnepünk napján;

Trubite o mijeni u trubu, o uštapu radi praznika našega.

4 Mert végzett dolog ez Izráelnél, a Jákób Istenének rendelése.

Jer je taki zakon u Izrailja, naredba od Boga Jakovljeva.

5 Bizonyságul tette ő a József nemzetségében, a mikor kijött Égyiptom földe ellen. Nyelvet hallék ott, a mit nem tudtam.

Za svjedoèanstvo postavi Josifu ovo, kad iðaše na zemlju Misirsku. Jezik, kojega ne znah, èuh:

6 Megszabadítottam a tehertől az ő vállát, kezei megmenekültek a kosártól.

“Uklonio sam ramena njegova od bremena, ruke njegove oprostiše se kotarica.

7 A nyomorúságban segítségül hívtál és én megszabadítottalak téged; meghallgattalak téged a mennydörgésnek rejtekében; megpróbáltalak téged a versengések vizénél. (Szela)

U nevolji si me zazvao, i izbavih te, usliših te usred groma, na vodi Merivi iskušah te.

8 Hallgass én népem, hadd tegyek bizonyságot ellened! Oh Izráel, ha te meghallgatnál engem!

Slušaj, narode moj, i zasvjedoèiæu ti, Izrailju, o kad bi me poslušao:

9 Ne legyen te nálad idegen isten, és az idegen isten előtt meg ne hajolj!

Da ne bude u tebe tuðega Boga, i Bogu stranome nemoj se klanjati.

10 Én, az Úr vagyok a te Istened, a ki kihoztalak téged Égyiptom földéről: nyisd szét a te szájad és betöltöm azt.

Ja sam Gospod, Bog tvoj, koji sam te izveo iz zemlje Misirske; otvori usta svoja, i ja æu ih napuniti.

11 De nem hallgatott népem az én szómra, és Izráel nem engedelmeskedett nékem.

Ali ne posluša narod moj glasa mojega, Izrailj ne mari za me.

12 Ott hagytam azért őt szívöknek keménységében, hogy járjanak a magok tanácsa szerint.

I ja ih pustih na volju srca njihova, neka hode po svojim mislima.

13 Oh, ha az én népem hallgatna reám, s Izráel az én utaimon járna!

O kad bi narod moj slušao mene, i sinovi Izrailjevi hodili putovima mojim!

14 Legott megaláznám ellenségeit, s szorongatói ellen fordítanám kezem.

Brzo bih pokorio neprijatelje njihove, i na protivnike njihove digao bih ruku svoju;

15 Az Úrnak gyűlölői hízelegnének néki, és örökkévaló volna az ő idejök.

Koji mrze na Gospoda, bili bi im pokorni, i dobri dani njihovi bili bi dovijeka;

16 És ő megelégítené őt java búzával, és sziklából folyó mézzel töltenélek be téged!

Najboljom bi pšenicom hranio njih, i medom bih iz kamena sitio ih.”