Zsoltárok 79
1 Aszáf zsoltára. Oh Isten, pogányok jöttek be örökségedbe, megfertőztették szent templomodat, Jeruzsálemet kőhalommá tették.
O God, the nations have come into thine inheritance. They have defiled thy holy temple. They have laid Jerusalem in heaps.
2 Szolgáid holttestét az ég madarainak adták eledelül, szenteid húsát a föld vadjainak.
They have given the dead bodies of thy servants to be food to the birds of the heavens, the flesh of thy sanctified to the beasts of the earth.
3 Ontották véröket, mint a vizet Jeruzsálem körül, s nem volt, a ki eltemette volna őket.
They have shed their blood like water round about Jerusalem, and there was none to bury them.
4 Gyalázattá lettünk szomszédaink előtt, csúfságul és nevetségül a körültünk lakóknak.
We have become a reproach to our neighbors, a scoffing and derision to those who are round about us.
5 Meddig haragszol Uram, szüntelen? meddig gerjedez féltő szerelmed, mint a tűz?
How long, O Jehovah? Will thou be angry forever? Shall thy jealousy burn like fire?
6 Ontsd ki haragodat a pogányokra, a kik nem ismernek téged, és az országokra, a melyek nem hívják segítségül a te nevedet;
Pour out thy wrath upon the nations that do not know thee, and upon the kingdoms that do not call upon thy name.
7 Mert megemésztették Jákóbot, és hajlékát elpusztították.
For they have devoured Jacob, and laid waste his habitation.
8 Ne emlékezzél meg rovásunkra elődeink vétkéről; siess elénk irgalmasságoddal, mert megnyomorodunk nagyon.
Do not remember against us the iniquities of our forefathers. Let thy tender mercies speedily meet us, for we are brought very low.
9 Segíts meg bennünket, szabadító Istenünk, a te nevednek dicsőségéért; ments meg minket és bocsásd meg vétkeinket a te nevedért.
Help us, O God of our salvation, for the glory of thy name. And deliver us, and forgive our sins, for thy name's sake.
10 Minek mondanák a pogányok: Hol az ő Istenök? Legyen nyilvánvaló a pogányokon szemeink láttára a te szolgáid kiontott véréért való bosszúállásod.
Why should the nations say, Where is their God? Let the avenging of the blood of thy servants which is shed be known among the nations in our sight.
11 Jusson elődbe a foglyok könyörgése; karod hatalmával tartsd meg a halálnak eme fiait;
Let the sighing of the prisoner come before thee. According to the greatness of thy power preserve thou those who are appointed to death,
12 És fizess meg szomszédaink keblébe hétszeresen a gyalázatért, a melylyel illettek téged, oh Uram!
and render to our neighbors sevenfold into their bosom their reproach with which they have reproached thee, O Lord,
13 Mi pedig, a te néped és a te legelőd nyája, hálát adunk néked mindörökké, s nemzedékről-nemzedékre hirdetjük a te dicséretedet!
so we thy people and sheep of thy pasture will give thee thanks forever. We will show forth thy praise to all generations.
