Zsoltárok 77

1 Az éneklőmesternek, Jedutunnak; Aszáfé, zsoltár. Szavamat Istenhez emelem és kiáltok; szavamat Istenhez emelem, hogy figyelmezzen reám.

For the leader. On Jeduthun. Of Asaph, a psalm. Loudly will I lift my cry to God, loudly to God, so he hears to me.

2 Nyomorúságom idején az Urat keresem; kezem feltartom éjjel szünetlenül; lelkem nem akar vigasztalást bevenni.

In the day of my trouble I seek the Lord; in the night I lift my hands in prayer, refusing all comfort.

3 Istenről emlékezem és sóhajtok; róla gondolkodom, de elepedt az én lelkem. (Szela)

When I think of God, I moan; when I muse, my spirit is faint. (Selah)

4 Szemeimet ébren tartod; hánykolódom, de nem szólhatok.

When you hold my eyes awake, and I am restless and speechless,

5 Elmélkedem a régi napokról, a hajdankor éveiről.

I think of the days of old, call to mind distant years.

6 Megemlékezem éjjel az én énekeimről; szívemben elgondolkodom és azt kutatja lelkem:

I commune with my heart in the night, I muse with inquiring spirit.

7 Avagy mindörökké elvet-é az Úr? és nem lesz-é többé jóakaró?

‘Will the Lord cast us off forever, will he be gracious no more?

8 Avagy végképen elfogyott-é az ő kegyelme? vagy megszűnik-é igérete nemzedékről nemzedékre?

Has his love vanished forever? Is his faithfulness utterly gone?

9 Avagy elfelejtkezett-é könyörülni Isten? avagy elzárta-é haragjában az ő irgalmát? (Szela)

Has God forgotten to be gracious, or in anger withheld his compassion?’ (Selah)

10 És mondám: Ez az én betegségem, hogy a Fölségesnek jobbja megváltozott.

Then I said, ‘This it is that grieves me, that the hand of the Most High has changed.’

11 Megemlékezem az Úrnak cselekedeteiről, sőt megemlékezem hajdani csodáidról;

I will think of the deeds of the Lord, and remember your wonders of old.

12 És elmélkedem minden cselekedetedről, és tetteidről gondolkozom.

I will muse on all you have wrought, and meditate on your deeds.

13 Oh Isten, a te utad szentséges; kicsoda olyan nagy Isten, mint az Isten?

Then your way, O God, was majestic: what God was great as our God?

14 Te vagy az Isten, a ki csodát mívelsz; megmutattad a népek között a te hatalmadat.

You were a God who did marvels, you did show your power to the world

15 Megváltottad népedet karoddal a Jákób és a József fiait. (Szela)

by your arm you rescued your people, the children of Jacob and Joseph. (Selah)

16 Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak téged a vizek és megfélemlének; a mélységek is megrázkódának.

The waters saw you, O God. The waters saw you and shivered; to their depths they trembled.

17 A felhők vizet ömlesztének; megzendülének a fellegek, és a te nyílaid széllyel futkostanak.

Clouds poured torrents of water, thunder rolled in the sky, your arrows sped to and fro.

18 Mennydörgésed zúgott a forgószélben; villámlásaid megvilágosították a mindenséget; megrázkódott és megindult a föld.

Loud was the roll of your thunder, lightnings lit up the world. Earth quaked and trembled.

19 Utad a tengeren volt és ösvényed a nagy vizeken; és nyomaid nem látszottak meg.

In your way, Lord, through the sea, in your path through the mighty waters, your footsteps were all unseen.

20 Vezetted mint nyájat, a te népedet, Mózesnek és Áronnak kezével.

You did guide your folk like a flock by the hand of Moses and Aaron.