Zsoltárok 77

1 Az éneklőmesternek, Jedutunnak; Aszáfé, zsoltár. Szavamat Istenhez emelem és kiáltok; szavamat Istenhez emelem, hogy figyelmezzen reám.

I cried unto God with my voice, even unto God with my voice; and he gave ear unto me.

2 Nyomorúságom idején az Urat keresem; kezem feltartom éjjel szünetlenül; lelkem nem akar vigasztalást bevenni.

In the day of my trouble I sought the Lord: my sore ran in the night, and ceased not: my soul refused to be comforted.

3 Istenről emlékezem és sóhajtok; róla gondolkodom, de elepedt az én lelkem. (Szela)

I remembered God, and was troubled: I complained, and my spirit was overwhelmed. (Selah)

4 Szemeimet ébren tartod; hánykolódom, de nem szólhatok.

You hold mine eyes waking: I am so troubled that I cannot speak.

5 Elmélkedem a régi napokról, a hajdankor éveiről.

I have considered the days of old, the years of ancient times.

6 Megemlékezem éjjel az én énekeimről; szívemben elgondolkodom és azt kutatja lelkem:

I call to remembrance my song in the night: I commune with mine own heart: and my spirit made diligent search.

7 Avagy mindörökké elvet-é az Úr? és nem lesz-é többé jóakaró?

Will the Lord cast off for ever? and will he be favourable no more?

8 Avagy végképen elfogyott-é az ő kegyelme? vagy megszűnik-é igérete nemzedékről nemzedékre?

Is his mercy clean gone for ever? does his promise fail for evermore?

9 Avagy elfelejtkezett-é könyörülni Isten? avagy elzárta-é haragjában az ő irgalmát? (Szela)

Has God forgotten to be gracious? has he in anger shut up his tender mercies? (Selah)

10 És mondám: Ez az én betegségem, hogy a Fölségesnek jobbja megváltozott.

And I said, This is my infirmity: but I will remember the years of the right hand of the most High.

11 Megemlékezem az Úrnak cselekedeteiről, sőt megemlékezem hajdani csodáidról;

I will remember the works of the LORD: surely I will remember your wonders of old.

12 És elmélkedem minden cselekedetedről, és tetteidről gondolkozom.

I will meditate also of all your work, and talk of your doings.

13 Oh Isten, a te utad szentséges; kicsoda olyan nagy Isten, mint az Isten?

Your way, O God, is in the sanctuary: who is so great a God as our God?

14 Te vagy az Isten, a ki csodát mívelsz; megmutattad a népek között a te hatalmadat.

You are the God that do wonders: you have declared your strength among the people.

15 Megváltottad népedet karoddal a Jákób és a József fiait. (Szela)

You have with your arm redeemed your people, the sons of Jacob and Joseph. (Selah)

16 Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak téged a vizek és megfélemlének; a mélységek is megrázkódának.

The waters saw you, O God, the waters saw you; they were afraid: the depths also were troubled.

17 A felhők vizet ömlesztének; megzendülének a fellegek, és a te nyílaid széllyel futkostanak.

The clouds poured out water: the skies sent out a sound: your arrows also went abroad.

18 Mennydörgésed zúgott a forgószélben; villámlásaid megvilágosították a mindenséget; megrázkódott és megindult a föld.

The voice of your thunder was in the heaven: the lightnings lightened the world: the earth trembled and shook.

19 Utad a tengeren volt és ösvényed a nagy vizeken; és nyomaid nem látszottak meg.

Your way is in the sea, and your path in the great waters, and your footsteps are not known.

20 Vezetted mint nyájat, a te népedet, Mózesnek és Áronnak kezével.

You led your people like a flock by the hand of Moses and Aaron.