Zsoltárok 77
1 Az éneklőmesternek, Jedutunnak; Aszáfé, zsoltár. Szavamat Istenhez emelem és kiáltok; szavamat Istenhez emelem, hogy figyelmezzen reám.
Keiman Pakai kakouvin; henge, kasaptho jengin ahi. Oh, Pathen in eingaipeh tei inte!
2 Nyomorúságom idején az Urat keresem; kezem feltartom éjjel szünetlenül; lelkem nem akar vigasztalást bevenni.
Keiman hahsatna kato teng Pakai chu kaholjin ahi. Jankhovah in vanlang sangin kakhut katungin kataojin ahi. Ahinla kalhagao in olna amujoupoi.
3 Istenről emlékezem és sóhajtok; róla gondolkodom, de elepedt az én lelkem. (Szela)
Keiman Pathen kagelin apanpina ngaichatnan eilonvuh-in kamaojin ahi.
4 Szemeimet ébren tartod; hánykolódom, de nem szólhatok.
Nangman jankhovah in nei imutsahpon ahi, ajeh chu keima kalung ahesoh behsehin kataotheipoi!
5 Elmélkedem a régi napokról, a hajdankor éveiről.
Keiman phat sottah chetasa hinkholui nopsahna chengchu kageldohjin,
6 Megemlékezem éjjel az én énekeimről; szívemben elgondolkodom és azt kutatja lelkem:
kipana dimsetna vahchoina la ana kisahna janhochu kalhagao lungthim a kakholchil tengleh tuhin masangtoh akibah louna kageldohjin ahi.
7 Avagy mindörökké elvet-é az Úr? és nem lesz-é többé jóakaró?
Pakai hin aitih a dia eipaidoh mong hitantem? Amahin khotona eimulou mong mong ding hitam?
8 Avagy végképen elfogyott-é az ő kegyelme? vagy megszűnik-é igérete nemzedékről nemzedékre?
Angailutna longlouchu chemang mong monga hitam? Akitepna hochu lolhing lou mong ding hitam?
9 Avagy elfelejtkezett-é könyörülni Isten? avagy elzárta-é haragjában az ő irgalmát? (Szela)
Pathen in eihepina chu asuhmil mong hitam? Eihepina kotchu akha mong mong hitam?
10 És mondám: Ez az én betegségem, hogy a Fölségesnek jobbja megváltozott.
Hitihin keiman kaseijin, “hichehi kachanding mongchu ahi, chungnungpen’in ei engbol ahi,” kati.
11 Megemlékezem az Úrnak cselekedeteiről, sőt megemlékezem hajdani csodáidról;
Ahinla O Pakai nanatoh hohi kahin geldohin, tuma peh-a nanatoh kidangtah hochu kageldohin ahi.
12 És elmélkedem minden cselekedetedről, és tetteidről gondolkozom.
Hicheho chu kalung sunga amil theipon ahi. Nanatoh loupitah hochu gellouvin kaumthei jipon ahi.
13 Oh Isten, a te utad szentséges; kicsoda olyan nagy Isten, mint az Isten?
O Pathen nalampi hi atheng e. Nangma tobang Patheng dang um mong nantem?
14 Te vagy az Isten, a ki csodát mívelsz; megmutattad a népek között a te hatalmadat.
Nanghi datmo kidangtah Pathen chu nahi ahi! Nangin chidang namdangte lah-a natheina gimneitah chu nakilandohsah ahitai.
15 Megváltottad népedet karoddal a Jákób és a József fiait. (Szela)
Naban thahatna'a nami Jacob leh Joseph chilhahte chu nahuhdoh ahitai.
16 Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak téged a vizek és megfélemlének; a mélységek is megrázkódának.
O Pakai twikhanglensan chun namuphat in twichun nahinven akithingtan ahi! Twikhanglen chu anoi khongeiyin akithingin ahi.
17 A felhők vizet ömlesztének; megzendülének a fellegek, és a te nyílaid széllyel futkostanak.
Meilhang in go ahin juhlhahsah in, van gin kithong chun vanthamjol chu agin akithonsah in ahi. Nakolphe thalchang chun ahin salvah in ahi.
18 Mennydörgésed zúgott a forgószélben; villámlásaid megvilágosították a mindenséget; megrázkódott és megindult a föld.
Chimpei lah-a koncun van gin ahung kithongin kolphe chun vannoi leiset ahin salvah in ahi! Leiset chu akithingin akihot-e.
19 Utad a tengeren volt és ösvényed a nagy vizeken; és nyomaid nem látszottak meg.
Nalampi chu twikhanglen’ah akilhunglutnin ahi, Nakeng nung twi lah ajong akigollut e, ahinlah nakhonung koimachan amudoh joupoi!
20 Vezetted mint nyájat, a te népedet, Mózesnek és Áronnak kezével.
Nangin kelngoi chingpa hina in Mose le Aaron mangcha in namite hi kelngoi honbangin napuilen ahi.
