Zsoltárok 74
1 Aszáf tanítása. Miért vetettél el, oh Isten, teljesen? Miért füstölög haragod a te legelődnek juhai ellen?
Zašto se, Bože, srdiš na nas dugo; dimi se gnjev tvoj na ovce paše tvoje?
2 Emlékezzél meg a te gyülekezetedről, a melyet régen szerzettél és a melyet megváltottál: a te örökségednek részéről, a Sion hegyéről, a melyen lakozol!
Opomeni se sabora svojega, koji si stekao od starine, iskupio sebi u našljednu državu, gore Siona, na kojoj si se naselio.
3 Lépj fel a teljes pusztaságba; mindent tönkre tett az ellenség a szent helyen!
Podigni stope svoje na stare razvaline: sve je razrušio neprijatelj u svetinji.
4 Támadóid a te gyülekezeted hajlékában ordítanak: jeleiket tűzték fel jelekké.
Rièu neprijatelji tvoji na mjestu sabora tvojih, svoje obièaje postavljaju mjesto naših obièaja.
5 Úgy tünnek fel, mint mikor valaki fejszéjét emelgeti az erdőnek sűrű fáira.
Vidiš, oni su kao onaj koji podiže sjekiru na spletene grane u drveta.
6 Faragványait már mind összetördelték: fejszékkel és pőrölyökkel.
Sve u njemu što je rezano razbiše sjekirama i bradvama.
7 Szent helyedet lángba borították; neved hajlékát földig megfertőztették.
Ognjem sažegoše svetinju tvoju; na zemlju obalivši oskvrniše stan imena tvojega.
8 Ezt mondották szívökben: Dúljuk fel őket mindenestől! Felgyújtották Istennek minden hajlékát az országban.
Rekoše u srcu svojem: potrimo ih sasvijem. Popališe sva mjesta sabora Božijih na zemlji.
9 Jeleinket nem látjuk, próféta nincs többé, és nincs közöttünk, a ki tudná: meddig tart ez?
Obièaja svojih ne vidimo, nema više proroka, i nema u nas ko bi znao dokle æe to trajati.
10 Meddig szidalmaz, oh Isten, a sanyargató? Örökké gyalázza-é az ellenség a te nevedet?
Dokle æe se, Bože, rugati nasilnik? hoæe li dovijeka protivnik prkositi imenu tvojemu?
11 Miért húzod vissza kezedet, jobbodat? Vond ki kebeledből: végezz!
Zašto ustavljaš ruku svoju i desnicu svoju? Pruži iz njedara svojih, i istrijebi ih.
12 Pedig Isten az én királyom eleitől fogva, a ki szabadításokat mível e föld közepette.
Bože, care moj, koji od starine tvoriš spasenje posred zemlje!
13 Te hasítottad ketté a tengert erőddel; te törted össze a czethalak fejeit a vizekben.
Ti si silom svojom raskinuo more, i satro glave vodenim nakazama.
14 Te rontottad meg a leviathánnak fejét, s adtad azt eledelül a pusztai népnek.
Ti si razmrskao glavu krokodilu, dao ga onima koji žive u pustinji da ga jedu.
15 Te fakasztottad fel a forrást és patakot, te száraztottad meg az örök folyókat.
Ti si otvorio izvore i potoke, ti si isušio rijeke koje ne presišu.
16 Tiéd a nappal, az éjszaka is tiéd; te formáltad a világosságot és a napot.
Tvoj je dan i tvoja je noæ, ti si postavio zvijezde i sunce.
17 Te szabtad meg a földnek minden határát: a nyarat és a telet te formáltad.
Ti si utvrdio sve krajeve zemaljske, ljeto i zimu ti si uredio.
18 Emlékezzél meg erről: ellenség szidalmazta az Urat, s bolond nép káromolta a te nevedet.
Opomeni se toga, neprijatelj se ruga Gospodu, i narod bezumni ne mari za ime tvoje.
19 Ne adjad a fenevadnak a te gerliczédnek lelkét; szegényeidnek gyülekezetéről ne feledkezzél meg végképen!
Ne daj zvijerima duše grlice svoje, nemoj zaboraviti stada stradalaca svojih zasvagda.
20 Tekints a szövetségre; mert telve vannak e földnek rejtekhelyei zsaroló tanyákkal.
Pogledaj na zavjet; jer su sve peæine zemaljske pune stanova bezakonja.
21 A megrontott ne térjen szégyenvallással vissza; a nyomorult és szűkölködő dicsérje a te nevedet.
Nevoljnik nek se ne vrati sramotan, ništi i ubogi neka hvale ime tvoje.
22 Kelj fel, oh Isten, és védd a te ügyedet; emlékezzél meg a te gyaláztatásodról, a melylyel naponként illet téged a bolond!
Ustani, Bože, brani stvar svoju, opomeni se kako ti se bezumnik ruga svaki dan!
23 Ne felejtkezzél el ellenségeidnek szaváról, és az ellened támadók háborgatásáról, a mely szüntelen nevekedik!
Ne zaboravi obijesti neprijatelja svojih, vike, koju jednako dižu protivnici tvoji!
