< Zsoltárok 7 >
1 Dávid siggajonja, a melyet az Úrhoz énekelt a Benjáminita Kús beszéde miatt. Én Uram Istenem, benned bízom; oltalmazz meg engem minden üldözőmtől, és szabadíts meg engem,
2 Hogy szét ne tépje, mint az oroszlán az én lelkemet, szét ne szaggassa, ha nincsen szabadító.
3 Én Uram Istenem, ha cselekedtem ezt, ha hamisság van az én kezeimben.
4 Ha gonoszszal fizettem jó emberemnek, és háborgattam ok nélkül való ellenségemet:
5 Akkor ellenség üldözze lelkemet s érje el és tapodja földre az én életemet, és sujtsa porba az én dicsőségemet. (Szela)
6 Kelj fel, Uram, haragodban, emelkedjél fel ellenségeim dühe ellen; serkenj fel mellettem, te, a ki parancsoltál ítéletet!
7 És népek gyülekezete vegyen téged körül, és felettök térj vissza a magasságba.
8 Az Úr ítéli meg a népeket. Bírálj meg engem Uram, az én igazságom és ártatlanságom szerint!
9 Szünjék meg, kérlek, a gonoszok rosszasága és erősítsd meg az igazat; mert az igaz Isten vizsgálja meg a szíveket és veséket.
10 Az én paizsom az Istennél van, a ki megszabadítja az igazszívűeket.
11 Isten igaz biró; és olyan Isten, a ki mindennap haragszik.
12 Ha meg nem tér a gonosz, kardját élesíti, kézívét felvonja és felkészíti azt.
13 Halálos eszközöket fordít reá, és megtüzesíti nyilait.
14 Ímé, álnoksággal vajúdik a gonosz, hamisságot fogan és hazugságot szül.
15 Gödröt ás és mélyre vájja azt; de beleesik a verembe, a mit csinált.
16 Forduljon vissza fejére az, a mit elkövetett, és szálljon feje tetejére az ő erőszakossága.
17 Dicsérem az Urat az ő igazsága szerint, és éneklek a felséges Úr nevének.
