Zsoltárok 65

1 Az éneklőmesternek; zsoltár; Dávid éneke. Tied a hódolat, a dicséret, oh Isten, a Sionon; és néked teljesítik ott a fogadást.

Au maître de chant. Psaume de David. Cantique. A toi est due la louange, ô Dieu, dans Sion; c'est en ton honneur qu'on accomplit les vœux.

2 Oh könyörgést meghallgató, hozzád folyamodik minden test.

O toi, qui écoutes la prière, tous les hommes viennent à toi.

3 Bűneim erőt vettek rajtam; vétkeinket te bocsásd meg.

Un amas d'iniquités pesait sur moi: tu pardonnes nos transgressions.

4 Boldog az, a kit te kiválasztasz és magadhoz fogadsz, hogy lakozzék a te tornáczaidban; hadd teljesedjünk meg a te házadnak javaival, a te templomodnak szentségével!

Heureux celui que tu choisis et que tu rapproches de toi, pour qu'il habite dans tes parvis! Puissions-nous être rassasiés des biens de ta maison, de ton saint temple!

5 Csodálatos dolgokat szólasz nékünk a te igazságodban, idvességünknek Istene; e föld minden szélének és a messze tengernek bizodalma;

Par des prodiges, tu nous exauces dans ta justice, Dieu de notre salut, espoir des extrémités de la terre, et des mers lointaines.

6 A ki hegyeket épít erejével, körül van övezve hatalommal;

— Il affermit les montagnes par sa force, il est ceint de sa puissance;

7 A ki lecsillapítja a tengerek zúgását, habjaik zúgását, és a népek háborgását.

il apaise la fureur des mers, la fureur de leurs flots, et le tumulte des peuples. —

8 Félnek is jeleidtől a szélek lakói; a napkelet és nyugot határait megörvendezteted.

Les habitants des pays lointains craignent devant tes prodiges, tu réjouis les extrémités, l'Orient et l'Occident.

9 Meglátogatod a földet és elárasztod; nagyon meggazdagítod azt. Istennek folyója tele van vizekkel; gabonát szerzesz nékik, mert úgy rendelted azt.

Tu as visité la terre pour lui donner l'abondance, tu la combles de richesses; la source divine est remplie d'eau: tu prépares le blé, quand tu la fertilises ainsi.

10 Megitatod barázdáit, göröngyeit meglapítod; záporesővel meglágyítod azt, termését megáldod.

Arrosant ses sillons, aplanissant ses mottes, tu l'amollis par des ondées, tu bénis ses germes.

11 Megkoronázod az esztendőt jóvoltoddal, és a te nyomdokaidon kövérség fakad;

Tu couronnes l'année de tes bienfaits, sur tes pas ruisselle la graisse.

12 Csepegnek a puszta legelői és a halmokat vígság övezi.

Les pâturages du désert sont abreuvés, et les collines se revêtent d'allégresse.

13 A legelők megtelnek juhokkal, és a völgyeket gabona borítja; örvendeznek és énekelnek.

Les prairies se couvrent de troupeaux, et les vallées se parent d'épis; tout se réjouit et chante.