Zsoltárok 63
1 Dávid zsoltára, mikor a Júda pusztájában volt. Isten! én Istenem vagy te, jó reggel kereslek téged; téged szomjúhoz lelkem, téged sóvárog testem a kiaszott, elepedt földön, a melynek nincs vize;
Dawid dwom. Ɛberɛ a ɔwɔ Yuda Ɛserɛ so no na ɔtoeɛ. Ao, Onyankopɔn, wone me Onyankopɔn Mehwehwɛ wo anibereɛ so; wo ho sukɔm de me kra, me onipadua ani agyina wo, wɔ asase a awo na ɛserɛ nni so, baabi a nsuo nnie.
2 Hogy láthassalak téged a szent helyen, szemlélvén a te hatalmadat és dicsőségedet.
Mahunu wo wɔ Kronkronbea hɔ mahunu wo tumi ne wʼanimuonyam.
3 Hiszen a te kegyelmed jobb az életnél: az én ajakim hadd dicsérjenek téged.
Esiane sɛ, wʼadɔeɛ di mu sene nkwa enti mʼano fafa bɛhyɛ wo animuonyam.
4 Áldanálak ezért életem fogytáig; a te nevedben emelném fel kezeimet.
Sɛ mete ase yi, mɛkamfo wo, na wo din mu na mɛpagya me nsa.
5 Mintha zsírral és kövérséggel telnék meg lelkem, mikor víg ajakkal dicsérhet téged az én szájam!
Me ɔkra bɛmee sɛdeɛ wadi aduane papa bi; mede anofafa a ɛto dwom bɛyi wo ayɛ.
6 Ha reád gondolok ágyamban: őrváltásról őrváltásra rólad elmélkedem;
Meda me mpa so a, mekae wo. Anadwo dasuo mu nyinaa, medwene wo ho.
7 Mert segítségem voltál, és a te szárnyaidnak árnyékában örvendeztem.
Ɛfiri sɛ, wone ne ɔboafoɔ, wo ntaban ase nwunu mu na mɛto dwom.
8 Ragaszkodik hozzád az én lelkem; a te jobbod megtámogat engem.
Me kra bata wo ho; na wo nsa nifa kura me mu.
9 Azok pedig, a kik veszedelemre keresik lelkemet, a föld mélységeibe jutnak.
Wɔn a wɔpɛ me akum me no bɛsɛe; wɔbɛkɔ asase ase tɔnn.
10 Szablya martalékaiul esnek el, és a rókáknak lesznek eledelei.
Wɔbɛdane wɔn ama akofena na wɔbɛyɛ aduane ama sakraman.
11 A király pedig örvendezni fog Istenben; dicséri őt mindaz, a ki ő reá esküszik; mert bedugatik a hazugok szája.
Nanso ɔhene bɛdi ahurisie wɔ Onyankopɔn mu; wɔn a wɔka ntam wɔ Onyankopɔn din mu nyinaa bɛkamfo no, na wɔbɛmua atorofoɔ ano.
