Zsoltárok 63

1 Dávid zsoltára, mikor a Júda pusztájában volt. Isten! én Istenem vagy te, jó reggel kereslek téged; téged szomjúhoz lelkem, téged sóvárog testem a kiaszott, elepedt földön, a melynek nincs vize;

Ó Deus, tu és o meu Deus, de madrugada te buscarei: a minha alma tem sêde de ti; a minha carne te deseja muito em uma terra secca e cançada, onde não ha agua

2 Hogy láthassalak téged a szent helyen, szemlélvén a te hatalmadat és dicsőségedet.

Para ver a tua fortaleza e a tua gloria, como te vi no sanctuario.

3 Hiszen a te kegyelmed jobb az életnél: az én ajakim hadd dicsérjenek téged.

Porque a tua benignidade é melhor do que a vida; os meus labios te louvarão.

4 Áldanálak ezért életem fogytáig; a te nevedben emelném fel kezeimet.

Assim eu te bemdirei emquanto viver: em teu nome levantarei as minhas mãos.

5 Mintha zsírral és kövérséggel telnék meg lelkem, mikor víg ajakkal dicsérhet téged az én szájam!

A minha alma se fartará, como de tutano e de gordura; e a minha bocca te louvará com alegres labios,

6 Ha reád gondolok ágyamban: őrváltásról őrváltásra rólad elmélkedem;

Quando me lembrar de ti na minha cama, e meditar em ti nas vigilias da noite.

7 Mert segítségem voltál, és a te szárnyaidnak árnyékában örvendeztem.

Porque tu tens sido o meu auxilio; portanto na sombra das tuas azas me regozijarei.

8 Ragaszkodik hozzád az én lelkem; a te jobbod megtámogat engem.

A minha alma te segue de perto: a tua dextra me sustenta.

9 Azok pedig, a kik veszedelemre keresik lelkemet, a föld mélységeibe jutnak.

Mas aquelles que procuram a minha alma para a destruir, irão para as profundezas da terra.

10 Szablya martalékaiul esnek el, és a rókáknak lesznek eledelei.

Cairão á espada, serão uma ração para as raposas.

11 A király pedig örvendezni fog Istenben; dicséri őt mindaz, a ki ő reá esküszik; mert bedugatik a hazugok szája.

Mas o rei se regozijará em Deus; qualquer que por elle jurar se gloriará; porque se taparão as boccas dos que fallam a mentira.