Zsoltárok 63

1 Dávid zsoltára, mikor a Júda pusztájában volt. Isten! én Istenem vagy te, jó reggel kereslek téged; téged szomjúhoz lelkem, téged sóvárog testem a kiaszott, elepedt földön, a melynek nincs vize;

Kot komui ai Kot, nin soran i kin piridang komui. Ngen i kin inong iong komui. Pali war ai kin inong iong komui nan sap madekong o mongedi, wasa me sota pil mi ia.

2 Hogy láthassalak téged a szent helyen, szemlélvén a te hatalmadat és dicsőségedet.

I wasa i kin tamanda komui nan sapwilim omui tanpas im saraui, pwe i men kilang omui manaman o lingan.

3 Hiszen a te kegyelmed jobb az életnél: az én ajakim hadd dicsérjenek téged.

Pwe omui kalangan mau sang maur; kil en au ai kin kapinga komui.

4 Áldanálak ezért életem fogytáig; a te nevedben emelném fel kezeimet.

I wasa i inong iong kapinga komui arain ai maur, o men pokada pa i kat ni mar omui.

5 Mintha zsírral és kövérséggel telnék meg lelkem, mikor víg ajakkal dicsérhet téged az én szájam!

I me pan kaperen pan ngen i o ai popol, ma i pan kak kapinga komui ki au ai kaperen.

6 Ha reád gondolok ágyamban: őrváltásról őrváltásra rólad elmélkedem;

Ni ai kin wendi pon los, i kin madamadaua duen komui, o ni ai pirida, i kin lokelokaia duen komui.

7 Mert segítségem voltál, és a te szárnyaidnak árnyékában örvendeztem.

Pwe komui sauas pa i, o pan mot en lim omui kan i kin ngisingis.

8 Ragaszkodik hozzád az én lelkem; a te jobbod megtámogat engem.

Ngen i kin tengidi ong komui; lim omui pali maun kin apapwali ia.

9 Azok pedig, a kik veszedelemre keresik lelkemet, a föld mélységeibe jutnak.

A irail me masamasan ia, pwen saik ia di, pan lokidokila pan sappa.

10 Szablya martalékaiul esnek el, és a rókáknak lesznek eledelei.

Re pan pupedi ong nan kodlas, o kidi en wel pan kang ir ala;

11 A király pedig örvendezni fog Istenben; dicséri őt mindaz, a ki ő reá esküszik; mert bedugatik a hazugok szája.

A nanmarki pan peren kida Kot. Me kin kaula ong i, pan pwaida, pwe au en me likam akan pan pena pinla.