Zsoltárok 63

1 Dávid zsoltára, mikor a Júda pusztájában volt. Isten! én Istenem vagy te, jó reggel kereslek téged; téged szomjúhoz lelkem, téged sóvárog testem a kiaszott, elepedt földön, a melynek nincs vize;

Psalmus David, Cum esset in deserto Idumææ. Deus Deus meus ad te de luce vigilo. Sitivit in te anima mea, quam multipliciter tibi caro mea.

2 Hogy láthassalak téged a szent helyen, szemlélvén a te hatalmadat és dicsőségedet.

In terra deserta, et invia, et inaquosa: sic in sancto apparui tibi, ut viderem virtutem tuam, et gloriam tuam.

3 Hiszen a te kegyelmed jobb az életnél: az én ajakim hadd dicsérjenek téged.

Quoniam melior est misericordia tua super vitas: labia mea laudabunt te.

4 Áldanálak ezért életem fogytáig; a te nevedben emelném fel kezeimet.

Sic benedicam te in vita mea: et in nomine tuo levabo manus meas.

5 Mintha zsírral és kövérséggel telnék meg lelkem, mikor víg ajakkal dicsérhet téged az én szájam!

Sicut adipe et pinguedine repleatur anima mea: et labiis exultationis laudabit os meum.

6 Ha reád gondolok ágyamban: őrváltásról őrváltásra rólad elmélkedem;

Si memor fui tui super stratum meum, in matutinis meditabor in te:

7 Mert segítségem voltál, és a te szárnyaidnak árnyékában örvendeztem.

quia fuisti adiutor meus. Et in velamento alarum tuarum exultabo,

8 Ragaszkodik hozzád az én lelkem; a te jobbod megtámogat engem.

adhæsit anima mea post te: me suscepit dextera tua.

9 Azok pedig, a kik veszedelemre keresik lelkemet, a föld mélységeibe jutnak.

Ipsi vero in vanum quæsierunt animam meam, introibunt in inferiora terræ:

10 Szablya martalékaiul esnek el, és a rókáknak lesznek eledelei.

tradentur in manus gladii, partes vulpium erunt.

11 A király pedig örvendezni fog Istenben; dicséri őt mindaz, a ki ő reá esküszik; mert bedugatik a hazugok szája.

Rex vero lætabitur in Deo, laudabuntur omnes qui iurant in eo: quia obstructum est os loquentium iniqua.