Zsoltárok 63

1 Dávid zsoltára, mikor a Júda pusztájában volt. Isten! én Istenem vagy te, jó reggel kereslek téged; téged szomjúhoz lelkem, téged sóvárog testem a kiaszott, elepedt földön, a melynek nincs vize;

“A psalm of David, when he was in the wilderness of Judah.” O God! thou art my God! earnestly do I seek thee! My soul thirsteth, my flesh longeth for thee, In a dry, thirsty land. where is no water!

2 Hogy láthassalak téged a szent helyen, szemlélvén a te hatalmadat és dicsőségedet.

Thus I look toward thee in thy sanctuary, To behold thy power and thy glory!

3 Hiszen a te kegyelmed jobb az életnél: az én ajakim hadd dicsérjenek téged.

For thy loving-kindness is better than life; Therefore my lips shall praise thee!

4 Áldanálak ezért életem fogytáig; a te nevedben emelném fel kezeimet.

Thus will I bless thee, while I live; In thy name will I lift up my hands!

5 Mintha zsírral és kövérséggel telnék meg lelkem, mikor víg ajakkal dicsérhet téged az én szájam!

My soul shall be satisfied as with marrow and fatness, And with joyful lips my mouth shall praise thee,

6 Ha reád gondolok ágyamban: őrváltásról őrváltásra rólad elmélkedem;

When I think of thee upon my bed, And meditate on thee in the night-watches.

7 Mert segítségem voltál, és a te szárnyaidnak árnyékában örvendeztem.

For thou art my help, And in the shadow of thy wings I rejoice.

8 Ragaszkodik hozzád az én lelkem; a te jobbod megtámogat engem.

My soul cleaveth to thee; Thy right hand holdeth me up.

9 Azok pedig, a kik veszedelemre keresik lelkemet, a föld mélységeibe jutnak.

While they who seek to destroy my life Shall themselves go down into the depths of the earth.

10 Szablya martalékaiul esnek el, és a rókáknak lesznek eledelei.

They shall be given up to the sword, And be a portion for jackals.

11 A király pedig örvendezni fog Istenben; dicséri őt mindaz, a ki ő reá esküszik; mert bedugatik a hazugok szája.

But the king shall rejoice in God; All that swear by him shall be honored; But the mouth of liars shall be stopped.