Zsoltárok 63

1 Dávid zsoltára, mikor a Júda pusztájában volt. Isten! én Istenem vagy te, jó reggel kereslek téged; téged szomjúhoz lelkem, téged sóvárog testem a kiaszott, elepedt földön, a melynek nincs vize;

(En salme af David, da han var i Judas ørken.) Gud, du er min Gud, dig søger jeg, efter dig tørster min Sjæl, efter dig længes mit Kød i et tørt, vansmægtende, vandløst Land

2 Hogy láthassalak téged a szent helyen, szemlélvén a te hatalmadat és dicsőségedet.

(således var det, jeg så dig i Helligdommen) for at skue din Vælde og Ære;

3 Hiszen a te kegyelmed jobb az életnél: az én ajakim hadd dicsérjenek téged.

thi din Nåde er bedre end Liv, mine Læber skal synge din Pris.

4 Áldanálak ezért életem fogytáig; a te nevedben emelném fel kezeimet.

Da vil jeg love dig hele mit Liv, opløfte Hænderne i dit Navn,

5 Mintha zsírral és kövérséggel telnék meg lelkem, mikor víg ajakkal dicsérhet téged az én szájam!

Som med fede Retter mættes min Sjæl, med jublende Læber priser min Mund dig,

6 Ha reád gondolok ágyamban: őrváltásról őrváltásra rólad elmélkedem;

når jeg kommer dig i Hu på mit Leje, i Nattevagterne tænker på dig;

7 Mert segítségem voltál, és a te szárnyaidnak árnyékában örvendeztem.

thi du er blevet min Hjælp, og jeg jubler i dine Vingers Skygge.

8 Ragaszkodik hozzád az én lelkem; a te jobbod megtámogat engem.

Dig klynger min Sjæl sig til, din højre holder mig fast.

9 Azok pedig, a kik veszedelemre keresik lelkemet, a föld mélységeibe jutnak.

Forgæves står de mig efter livet, i Jordens Dyb skal de synke,

10 Szablya martalékaiul esnek el, és a rókáknak lesznek eledelei.

gives i Sværdets Vold og vorde Sjakalers Bytte.

11 A király pedig örvendezni fog Istenben; dicséri őt mindaz, a ki ő reá esküszik; mert bedugatik a hazugok szája.

Men Kongen glædes i Gud; enhver, der sværger ved ham, skal juble, thi Løgnernes Mund skal lukkes.