Zsoltárok 62

1 Az éneklőmesternek, Jedutun szerint; Dávid zsoltára. Csak Istenben nyugoszik meg lelkem; tőle van az én szabadulásom.

2 Csak ő az én kősziklám és szabadulásom; ő az én oltalmam, azért nem rendülök meg felettébb.

3 Meddig támadtok még egy ember ellen; meddig törtök ellene valamennyien, mint meghanyatlott fal és dűlő kerítés ellen?

4 Csak arról tanácskoznak, mimódon vessék őt le méltóságából; szeretik a hazugságot; szájukkal áldanak, szívükben átkoznak. (Szela)

5 Csak Istenben nyugodjál meg lelkem, mert tőle van reménységem.

6 Csak ő az én kősziklám és szabadulásom; ő az én oltalmam, azért nem rendülök meg.

7 Istennél van szabadulásom és dicsőségem; az én erős kősziklám, az én menedékem Istenben van.

8 Bízzatok ő benne mindenkor, ti népek; öntsétek ki előtte szíveteket; Isten a mi menedékünk. (Szela)

9 Bizony hiábavalók a közembernek fiai és hazugok a főembernek fiai; ha mérőserpenyőbe vettetnek, mind alábbvalók a semminél.

10 Ne bízzatok zsarolt javakban, és rablott jószággal ne kevélykedjetek; a vagyonban, ha nő, ne bizakodjatok;

11 Egyszer szólott az Isten, kétszer hallottam ugyanazt, hogy a hatalom az Istené.

12 Tiéd Uram a kegyelem is. Bizony te fizetsz meg mindenkinek az ő cselekedete szerint!