Zsoltárok 60

1 Az éneklőmesternek a susanheduthra, Dávidnak tanító miktámja; Mikor harczolt a mesopotámiai szirusokkal és a czóbai szirusokkal; és visszafordult Joáb és megverte az Edomitákat a Sóvölgyben, tizenkétezeret. Isten, elvetettél minket, elszélesztettél minket; megharagudtál, hozz vissza minket!

Au maître de chant. Sur le Lys du témoignage. Hymne de David, à enseigner. Lorsqu'il fit la guerre aux Syriens de Mésopotamie et aux Syriens de Soba, et que Joab revint et battit Edom dans la vallée du Sel, lui tuant douze mille hommes. O Dieu, tu nous as rejetés, tu nous as dispersés: tu étais irrité: rends-nous ta faveur!

2 Megrendítetted ez országot, ketté szakasztottad; építsd meg romlásait, mert megindult.

Tu as ébranlé le pays, tu l'as déchiré: répare ses brèches, car il chancelle!

3 A te népeddel nehéz dolgokat láttattál: bódító borral itattál minket.

Tu as fait voir à ton peuple de rudes épreuves, tu nous as fait boire un vin de vertige.

4 Adtál a téged félőknek zászlót, melyet felemeljenek az igazságért. (Szela)

Mais tu as donné à ceux qui te craignent une bannière, afin qu'elle s'élève à cause de ta vérité. — Séla.

5 Hogy megszabaduljanak a te kedveltjeid: segíts jobboddal és hallgass meg minket!

Afin que tes bien-aimés soient délivrés, sauve par ta droite, et exauce-moi.

6 Az ő szent helyén mondotta Isten: Örvendezek, kiosztom Sikemet és kimérem a Szukkót völgyét:

Dieu a parlé dans sa sainteté: " Je tressaillirai de joie. J'aurai Sichem en partage, et je mesurerai la vallée de Succoth.

7 Enyim Gileád és enyim Manasse, Efraim az én fejemnek oltalma: Júda az én törvény-rendelőm.

Galaad est à moi, à moi Manassé! Ephraïm est l'armure de ma tête, et Juda mon sceptre.

8 Moáb az én mosdómedenczém, Edomra vetem az én sarumat; te Filisztea nékem örülj!

Moab est le bassin où je me lave; sur Edom je jette ma sandale; terre des Philistins, pousse des acclamations en mon honneur! "

9 Kicsoda vezet engem az erős városba? Kicsoda kisért el Edomig engem?

Qui me mènera à la ville forte? Qui me conduira à Edom?

10 Nem te-é, oh Isten, a ki megvetettél minket, s nem vonultál ki, oh Isten, a mi seregeinkkel?

N'est-ce pas toi, ô Dieu, qui nous avais rejetés, ô Dieu, qui ne sortais plus avec nos armées?

11 Segíts ki minket a nyomorúságból, mert emberi segítség hiábavaló.

Prête-nous ton secours contre l'oppresseur! Le secours de l'homme n'est que vanité.

12 Istennel győzedelmet nyerünk, s ő tapodja el ellenségeinket.

Avec Dieu nous accomplirons des exploits; il écrasera nos ennemis.