Zsoltárok 59
1 Az éneklőmesternek az altashétre. Dávid miktámja; midőn embereket külde Saul, és őrizék az ő házát, hogy megöljék őt. Szabadíts meg engemet az én ellenségeimtől, Istenem; a reám támadóktól ments meg engemet!
E HOOPAKELE ia'u i ko'u mau enemi, e ko'u Akua; E hookiekie oe ia'u i ka poe ku e mai iluna ia'u.
2 Szabadíts meg engemet a gonosztevőktől, és a vérontó emberek ellen tarts meg engemet;
E hoopakele ia'u i ka poe hana hewa; A e hoola mai ia'u i na kanaka koko.
3 Mert ímé lelkem után leselkednek, egybegyűltek ellenem az erősek; a nélkül, hogy hibás vagy vétkes volnék, Uram!
No ka mea, aia hoi, ke hoohalua nei lakou no ko'u uhane: Ua akoakoa ku e mai ka poe ikaika; Aole no ko'u hewa, aole hoi no ko'u lawehala ana, e Iehova.
4 Bűnöm nélkül egybegyűlnek és készülnek ellenem: serkenj fel előmbe és lásd meg ezeket!
Me ko'u hala ole, holo lakou a hoomakaukau; E ala ae e hoohalawai me au, a e nana mai.
5 Te, oh Uram, Seregek Istene, Izráel Istene, serkenj fel! Büntesd meg mind e pogányokat, ne könyörülj senkin, a ki hamisságot cselekszik. (Szela)
O oe, e Iehova ke Akua Sabaota, ke Akua o Iseraela, E ala, e hoopai i na lahuikanaka a pau: Mai hoomanawanui mai i na mea lawehala nui. (Sila)
6 Estenden megjelennek, ordítnak, mint az eb; körüljárják a várost.
Ua hoi mai lakou i ke ahiahi: Ua uwo lakou me he ilio la; Ke kaapuni nei lakou i ke kulanakauhale.
7 Ímé, szájokkal csácsognak, ajkaikon szablyák vannak: hisz, úgy mond, kicsoda hallja meg?
Aia hoi, ua hoolei mai me ko lakou waha: He mau pahikaua maloko o ko lakou mau leheleho: No ka mea, owai ka mea hoolohe?
8 Te pedig, Uram, neveted őket, és megcsúfolod mind e pogány népet.
Aka, e Iehova, o akaaka mai no oe ia lakou; E henehene mai no hoi oe i na lahuikanaka a pau.
9 Hatalmával szemben te reád vigyázok; mert Isten az én váram.
No kona ikaika, e malama aku au ia oe; No ka mea, o ke Akua ko'u wahi e malu ai.
10 Előmbe jön az én kegyelmes Istenem; látnom engedi Isten az én ellenségeim romlását.
E hele no hoi imua o'u ko'u Akua aloha mai; E haawi mai ke Akua ia'u e nana aku i ko'u poe enemi.
11 Ne öld meg őket, hogy népem meg ne felejtkezzék; bujdosókká tedd őket a te hatalmaddal, és alázd meg őket Uram, mi paizsunk!
Mai luku mai oe ia lakou, o poina i ko'u poe Kanaka: E hoauwana oe ia lakou me kou mana; E hoohaahaa oe ia lakou, e ka Haku, ko makou palekaua.
12 Szájuknak vétke az ő ajkaiknak beszéde, fogattassanak meg kevélységükben; mert csak átkot és hazugságot szólnak.
No ka hewa o ko lakou waha, A me na olelo a ko lakou mau lehelehe, E hooheiia lakou iloko o ko lakou hookiekie ana; A no ke kuamuamu a me ka wahahee a lakou e pane nei.
13 Veszítsd el őket búsulásodban, veszítsd el őket, hogy ne legyenek; és tudják meg, hogy Isten uralkodik a Jákób fölött, mind a földnek határáig. (Szela)
E hoopau oe me kon huhu, e hoopau, i ole lakou; I ike lakou o ke Akua ke alii iloko o Iakoba a hiki i na welau o ka honua,
14 Estenden megjelennek, ordítnak, mint az eb, körüljárják a várost.
A i ke ahiahi o hoi mai ai lakou; A e uwo lakou me he ilio la, A e kaapuni i ke kulanakauhale.
15 Étel után barangolnak, és ha nem laknak jól, virrasztanak.
E auwana lakou i o ia nei, i ai, A e uwo lakou ke maona ole.
16 Én pedig éneklem a te hatalmadat, és reggelenkint zengem a te kegyelmességedet; mert váram voltál és menedékem az én nyomorúságom napján.
Aka, e oli aku au i kou mana; Oia hoi, e himeni leo nui aku au i kou aloha i ke kakahiaka; No ka mea, he wahi malu ae nei oe no'u, He puuhonua i ko'u la i popilikia'i.
17 Én erősségem! Te néked éneklek, mert Isten az én váram: ő az én kegyelmes Istenem!
E ko'u Ikaika, ia oe no wau e mele aku ai: No ka mea, o oe no ko'u wahi e malu ai, e ko'u Akua aloha mai.
