Zsoltárok 59
1 Az éneklőmesternek az altashétre. Dávid miktámja; midőn embereket külde Saul, és őrizék az ő házát, hogy megöljék őt. Szabadíts meg engemet az én ellenségeimtől, Istenem; a reám támadóktól ments meg engemet!
O Pathen, ka galmite a kon’in neihuhdoh in, keima eisumang ding’a hungho a kon’in neihuhdoh in.
2 Szabadíts meg engemet a gonosztevőktől, és a vérontó emberek ellen tarts meg engemet;
Mi sugentheiho a kon’in neihuhdoh in lang tolthat ho’a kon’in neihuhdoh in.
3 Mert ímé lelkem után leselkednek, egybegyűltek ellenem az erősek; a nélkül, hogy hibás vagy vétkes volnék, Uram!
Amahon eichanglhiuvin, Pakai melma engsetahte hon eingah un ahi, keiman amaho dounan imacha thilse ka bol poi.
4 Bűnöm nélkül egybegyűlnek és készülnek ellenem: serkenj fel előmbe és lásd meg ezeket!
Keiman imacha thilse kabol pon hinla keima eidelkhum ding’in akigo jing’un ahi. Hung thoudoh in thilsohho hi hung ven lang neikithopi’n!
5 Te, oh Uram, Seregek Istene, Izráel Istene, serkenj fel! Büntesd meg mind e pogányokat, ne könyörülj senkin, a ki hamisságot cselekszik. (Szela)
O Pakai Pathen hatchungnung Israelte Pathen, hung thoudoh in lang mi phalou namtin vaipiho hi gimbolna hung petan kitahna neilou mi phaloute chung’a hin khotona neihihbeh in.
6 Estenden megjelennek, ordítnak, mint az eb; körüljárják a várost.
Amaho janteng leh ahungdoh jiuvin, uingol hon mi angih bang’in lamlen’a akijot’un apeng le jiuvin ahi.
7 Ímé, szájokkal csácsognak, ajkaikon szablyák vannak: hisz, úgy mond, kicsoda hallja meg?
Akamsunguva thu thanghoi hung potdoh khu ngai in chemjam a kisat bang’a ngaithada umtah ahi. Hitobang’a ngai thaset umtah hi kon angai ngam ding ham?
8 Te pedig, Uram, neveted őket, és megcsúfolod mind e pogány népet.
Ahinla Pakai nang’in amaho chu na nuisat’in, mi phalou namtin vaipiho chu na hohdal’in ahi.
9 Hatalmával szemben te reád vigyázok; mert Isten az én váram.
Nang hi kahatna nahi; eihuhdoh din nang kangah jing e, ajeh chu nang hi kakibitna kulpi nahi.
10 Előmbe jön az én kegyelmes Istenem; látnom engedi Isten az én ellenségeim romlását.
Ami ngailut na longlou chun kaPathen in eidinpi ding ahi. Aman ka melmate jouse chung’a agaljona a eimusah ding ahi.
11 Ne öld meg őket, hogy népem meg ne felejtkezzék; bujdosókká tedd őket a te hatalmaddal, és alázd meg őket Uram, mi paizsunk!
O Pathen amaho chu thatgam jeng hih’in ajole ka mite’n kihil na aman u hi sumil loi get’unte; eipanpi o Pakai amaho khu thethang’in lang akhuboh uva dilsuh sah jeng tan.
12 Szájuknak vétke az ő ajkaiknak beszéde, fogattassanak meg kevélységükben; mert csak átkot és hazugságot szólnak.
Akam’uva chonset thu ngen aseidoh jeh uleh, alei uva thilse ngen aseidoh jeh’un, akiletsahna’u, ahansetna’u chuleh ajouseina’u vin manchah jeng uhen.
13 Veszítsd el őket búsulásodban, veszítsd el őket, hogy ne legyenek; és tudják meg, hogy Isten uralkodik a Jákób fölött, mind a földnek határáig. (Szela)
Na lunghan nan amaho chu sumang’in lang abonchauvin sumang jeng’in! chutengleh vannoi leiset pumpin Israel chung’a vaihom Pathen na hi chu ahetdi’u ahi.
14 Estenden megjelennek, ordítnak, mint az eb, körüljárják a várost.
Ka melmate jan leh hungdoh’un tin uichangol hon mi angih bang’in akisen le leuvin ahi.
15 Étel után barangolnak, és ha nem laknak jól, virrasztanak.
Amaho neh ding an holna’n avahle leuvin oivana kham amulou jeh’un gilkel pum’in alum jiuvin ahi.
16 Én pedig éneklem a te hatalmadat, és reggelenkint zengem a te kegyelmességedet; mert váram voltál és menedékem az én nyomorúságom napján.
Hinla keiman vang na thaneina chu vahchoila’n sangnge. Na mi ngailutna longlou chu jingkha she leh kipah tah’in vahchoila’n sangnge. Ajeh chu nangma ka kulpi, ka hahsat teng leh ka kiselna na hi.
17 Én erősségem! Te néked éneklek, mert Isten az én váram: ő az én kegyelmes Istenem!
O ka hatna Pakai, nangma thangvahna’n la’n sangnge, O Pathen nangma ka kiselna na hin, na mi ngailutna longlou chu neimusah jing’e.
