Zsoltárok 58

1 Az éneklőmesternek az altashétre; Dávid miktámja. Avagy valóban a néma igazságot szólaltatjátok-é meg? Avagy igazán ítéltek-é ti embernek fiai?

2 Sőt inkább hamisságot forgattok a ti szívetekben! a ti kezeiteknek hamisságát méritek e földön.

3 Eltértek a gonoszok fogantatásuk óta; tévelygenek a hazugok anyjok méhétől kezdve.

4 Mérgök olyan, mint a kígyónak mérge; mint a siket áspisé, a mely füleit bedugja.

5 A mely nem hallja a bűbájosoknak szavát, sem a bűvölőét, a ki bűbájakban jártas.

6 Isten, rontsd meg az ő fogaikat az ő szájokban; az oroszlánoknak zápfogait törd össze, Uram!

7 Olvadjanak el, folyjanak széllyel, mint a víz; ha felteszi nyilait, legyenek tompultak azok.

8 Legyenek mint a csiga, a mely szétfolyván, elmúlik; mint az aszszonynak idétlen szülötte, a mely nem látta a napot.

9 Mielőtt megéreznék fazekaitok a tövist, mind nyersen, mind égőn elragadja azt a forgószél.

10 Örül az igaz, mikor látja a bosszúállást; lábait mossa a gonosznak vérében.

11 És azt mondja az ember: Bizonyára van jutalma az igaznak; bizony van ítélő Isten e földön!