Zsoltárok 49

1 Az éneklőmesternek, a Kóráh fiainak zsoltára. Halljátok meg ezt mind ti népek, figyeljetek mind ti, e világ lakói!

2 Akár közemberek fiai, akár főemberek fiai, együtt a gazdag és szegény.

3 Az én szájam bölcsességet beszél, szívemnek elmélkedése tudomány.

4 Példabeszédre hajtom fülemet, hárfaszóval nyitom meg mesémet.

5 Miért féljek a gonoszság napjain, mikor nyomorgatóim bűne vesz körül,

6 A kik gazdagságukban bíznak, és nagy vagyonukkal dicsekesznek?

7 Senki sem válthatja meg atyjafiát, nem adhat érte váltságdíjat Istennek.

8 Minthogy lelköknek váltsága drága, abba kell hagynia örökre;

9 Még ha örökké élne is és nem látná meg a sírgödört.

10 De meglátja! A bölcsek is meghalnak; együtt vész el bolond és ostoba, és gazdagságukat másoknak hagyják.

11 Gondolatjok ez: az ő házok örökkévaló, lakóhelyeik nemzedékről-nemzedékre szállnak, nevöket hangoztatják a földön.

12 Pedig az ember, még ha tisztességben van, sem marad meg; hasonlít a barmokhoz, a melyeket levágnak.

13 Ez az ő sorsuk bolondság nékik; de azért gyönyörködnek szavokban az ő követőik. (Szela)

14 Mint juhok, a Seolra vettetnek, a halál legelteti őket, és az igazak uralkodnak rajtok reggel; alakjokat elemészti a Seol, távol az ő lakásuktól. (Sheol h7585)

15 Csak Isten válthatja ki lelkemet a Seol kezéből, mikor az megragad engem. (Szela) (Sheol h7585)

16 Ne félj, ha valaki meggazdagszik, ha megöregbül házának dicsősége;

17 Mert semmit sem vihet el magával, ha meghal; dicsősége nem száll le utána.

18 Ha életében áldottnak vallja is magát, s ha dicsérnek is téged, hogy jól tettél magaddal:

19 Mégis az ő atyáinak nemzetségéhez jut, a kik soha sem látnak világosságot.

20 Az ember, még ha tisztességben van is, de nincs okossága: hasonlít a barmokhoz, a melyeket levágnak.