Zsoltárok 44

1 Az éneklőmesternek; a Kóráh fiainak tanítása. Oh Isten! füleinkkel hallottuk, atyáink beszélték el nékünk a dolgot, a melyet napjaikban, a hajdankor napjaiban cselekedtél.

2 Nemzeteket űztél te ki saját kezeddel, őket pedig beplántáltad; népeket törtél össze, őket pedig kiterjesztetted.

3 Mert nem az ő fegyverökkel szereztek földet, és nem az ő karjok segített nékik; hanem a te jobbod, a te karod és a te orczád világossága, mert kedvelted őket.

4 Te magad vagy az én királyom oh Isten! Rendelj segítséget Jákóbnak!

5 Általad verjük le szorongatóinkat; a te neveddel tapodjuk le támadóinkat.

6 Mert nem az ívemben bízom, és kardom sem védelmez meg engem;

7 Hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól, és gyűlölőinket te szégyeníted meg.

8 Dicsérjük Istent mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet. (Szela)

9 Mégis megvetettél, meggyaláztál minket, és nem vonulsz ki seregeinkkel.

10 Megfutamítottál minket szorongatóink előtt, és a kik gyűlölnek minket, fosztogattak magoknak.

11 Oda dobtál minket vágó-juhok gyanánt, és szétszórtál minket a nemzetek között.

12 Eladtad a te népedet nagy olcsón, és nem becsülted az árát magasra.

13 Csúfságul vetettél oda minket szomszédainknak, gúnyra és nevetségre a körültünk levőknek.

14 Példabeszédül vetettél oda a pogányoknak, fejcsóválásra a népeknek.

15 Gyalázatom naponta előttem van, és orczám szégyene elborít engem.

16 A csúfolók és káromlók szaváért, az ellenség és a bosszúálló miatt.

17 Mindez utolért minket, mégsem feledtünk el téged, és nem szegtük meg a te frigyedet.

18 Nem pártolt el tőled a mi szívünk, sem lépésünk nem tért le a te ösvényedről:

19 Noha kiűztél minket a sakálok helyére, és reánk borítottad a halál árnyékát.

20 Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és kiterjesztettük volna kezünket idegen istenhez:

21 Nemde kifürkészte volna ezt Isten? Mert ő jól ismeri a szívnek titkait.

22 Bizony te éretted gyilkoltak minket mindennapon; tekintettek bennünket, mint vágó-juhokat.

23 Serkenj fel! Miért alszol Uram?! Kelj fel, ne vess el minket örökké!

24 Miért rejted el orczádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat?

25 Bizony porba hanyatlik lelkünk, a földhöz tapad testünk.

26 Kelj fel a mi segítségünkre, ments meg minket a te kegyelmedért!