Zsoltárok 44

1 Az éneklőmesternek; a Kóráh fiainak tanítása. Oh Isten! füleinkkel hallottuk, atyáink beszélték el nékünk a dolgot, a melyet napjaikban, a hajdankor napjaiban cselekedtél.

Auf den Siegesspender, von den Korachiten, ein Lehrgedicht. Wir wissen's, Gott, vom Hörensagen; uns haben unsere Ahnen es erzählt: das Werk, das Du in ihren Tagen, in alten Zeiten, ausgeführt.

2 Nemzeteket űztél te ki saját kezeddel, őket pedig beplántáltad; népeket törtél össze, őket pedig kiterjesztetted.

Mit Deinem Arme hast Du Heidenvölker ausgetrieben; dann pflanztest andere Du ein und riebest Nationen auf, und andere hast Du ausgebreitet.

3 Mert nem az ő fegyverökkel szereztek földet, és nem az ő karjok segített nékik; hanem a te jobbod, a te karod és a te orczád világossága, mert kedvelted őket.

Nicht ihrem Schwerte haben sie das Land verdankt; ihr Arm hat ihnen nicht den Sieg gebracht. Nein, Deine Rechte und Dein Arm und Deines Angesichtes Leuchten; Du bist ihnen hold gewesen. -

4 Te magad vagy az én királyom oh Isten! Rendelj segítséget Jákóbnak!

Du bist mein König, und mein Gott, der Jakob Sieg entbietet.

5 Általad verjük le szorongatóinkat; a te neveddel tapodjuk le támadóinkat.

Mit Dir nur stoßen wir die Gegner nieder, zertreten unsere Feinde nur in Deinem Namen.

6 Mert nem az ívemben bízom, és kardom sem védelmez meg engem;

Nicht meinem Bogen traue ich; den Sieg verschafft mir nicht mein Schwert.

7 Hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól, és gyűlölőinket te szégyeníted meg.

Nur Du befreist uns von den Gegnern und machst zuschanden unsere Hasser.

8 Dicsérjük Istent mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet. (Szela)

Nur Gottes wollen wir uns allzeit rühmen und Deinen Namen preisen immerdar. (Sela)

9 Mégis megvetettél, meggyaláztál minket, és nem vonulsz ki seregeinkkel.

Nun hast Du uns verworfen, gar zuschanden uns gemacht: Du ziehst nicht mehr mit unsere Scharen aus.

10 Megfutamítottál minket szorongatóink előtt, és a kik gyűlölnek minket, fosztogattak magoknak.

Du läßt uns vor dem Gegner fliehen, und unsere Hasser holen Beute sich.

11 Oda dobtál minket vágó-juhok gyanánt, és szétszórtál minket a nemzetek között.

Du gibst uns hin wie Schlachtschafe, zerstreust uns unter Heiden, und die Nationen schütteln über uns den Kopf.

12 Eladtad a te népedet nagy olcsón, és nem becsülted az árát magasra.

Verkaufst Dein Volk um nichts, Gewinn aus ihrem Kaufpreis ziehst Du nimmer,

13 Csúfságul vetettél oda minket szomszédainknak, gúnyra és nevetségre a körültünk levőknek.

Du machst uns unsern Nachbarn zum Gespött, zum Hohn und Schimpfe allen um uns her.

14 Példabeszédül vetettél oda a pogányoknak, fejcsóválásra a népeknek.

Zum Sprichwort für die Heiden machst Du uns, die Nationen alle schütteln über uns den Kopf.

15 Gyalázatom naponta előttem van, és orczám szégyene elborít engem.

Mein Schimpf steht täglich mir vor Augen, und Scham bedeckt mein Angesicht

16 A csúfolók és káromlók szaváért, az ellenség és a bosszúálló miatt.

bei dem Geschrei des Spötters und des Lästerers, vor Feinden und vor Rachegierigen. -

17 Mindez utolért minket, mégsem feledtünk el téged, és nem szegtük meg a te frigyedet.

All das hat uns getroffen, obschon wir Deiner nicht vergessen, an Deinem Bunde nicht gefrevelt haben.

18 Nem pártolt el tőled a mi szívünk, sem lépésünk nem tért le a te ösvényedről:

Doch unser Herz schreckt nicht zurück; nicht schwanken unsere Schritte ab von Deinem Pfade.

19 Noha kiűztél minket a sakálok helyére, és reánk borítottad a halál árnyékát.

Obschon Du uns in Schrecken bringst an einer Stätte der Schakale, mit Todesschatten uns umhüllst,

20 Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és kiterjesztettük volna kezünket idegen istenhez:

Vergessen wir den Namen unseres Gottes? Und strecken wir nach einem fremden Gott die Hände aus?

21 Nemde kifürkészte volna ezt Isten? Mert ő jól ismeri a szívnek titkait.

Erforschte dies nicht Gott? Er kennt des Herzens Heimlichkeiten.

22 Bizony te éretted gyilkoltak minket mindennapon; tekintettek bennünket, mint vágó-juhokat.

Nein! Deinetwegen mordet man uns täglich und achtet uns wie Schlachtschafe.

23 Serkenj fel! Miért alszol Uram?! Kelj fel, ne vess el minket örökké!

Erwache doch! Was schläfst Du, Herr? Wach auf! Verwirf uns nicht für immer!

24 Miért rejted el orczádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat?

Warum verhüllst Du denn Dein Angesicht und denkst nicht mehr an unsere Pein und Not?

25 Bizony porba hanyatlik lelkünk, a földhöz tapad testünk.

Gebeugt zum Staub ist unser Körper, zu Boden unser Leib gedrückt.

26 Kelj fel a mi segítségünkre, ments meg minket a te kegyelmedért!

Auf jetzt zu unserer Hilfe! Erlöse uns um Deiner Gnade willen!