Zsoltárok 44
1 Az éneklőmesternek; a Kóráh fiainak tanítása. Oh Isten! füleinkkel hallottuk, atyáink beszélték el nékünk a dolgot, a melyet napjaikban, a hajdankor napjaiban cselekedtél.
For the leader. Of the Korahites. A maskil. O God, we have heard with our ears, all our ancestors have told us of the work that you wrought in their day, your wonders in days of old,
2 Nemzeteket űztél te ki saját kezeddel, őket pedig beplántáltad; népeket törtél össze, őket pedig kiterjesztetted.
uprooting and crushing the nations, then planting and settling them. For it wasn’t their own sword that won them the land,
3 Mert nem az ő fegyverökkel szereztek földet, és nem az ő karjok segített nékik; hanem a te jobbod, a te karod és a te orczád világossága, mert kedvelted őket.
it was not their own arm that brought them the victory. Yours was the hand and the arm, yours was the face that shone on them with favour.
4 Te magad vagy az én királyom oh Isten! Rendelj segítséget Jákóbnak!
It was you, my king and my God, that ordained the victories of Jacob.
5 Általad verjük le szorongatóinkat; a te neveddel tapodjuk le támadóinkat.
Through you we can thrust back our foes, and by your name tread down our assailants:
6 Mert nem az ívemben bízom, és kardom sem védelmez meg engem;
for not in my bow do I trust, nor can my sword win me the victory.
7 Hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól, és gyűlölőinket te szégyeníted meg.
Our victory comes from you, and confusion to those who hate us.
8 Dicsérjük Istent mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet. (Szela)
In God we boast all the day long, and your name will we praise forever. (Selah)
9 Mégis megvetettél, meggyaláztál minket, és nem vonulsz ki seregeinkkel.
Yet you have spurned and disgraced us, in not going forth with our armies,
10 Megfutamítottál minket szorongatóink előtt, és a kik gyűlölnek minket, fosztogattak magoknak.
and in making us flee from the foe, so that those who hated us plundered us.
11 Oda dobtál minket vágó-juhok gyanánt, és szétszórtál minket a nemzetek között.
You have let us be eaten like sheep, you have scattered us over the world,
12 Eladtad a te népedet nagy olcsón, és nem becsülted az árát magasra.
sold your people for a pittance, and getting no gain from their price.
13 Csúfságul vetettél oda minket szomszédainknak, gúnyra és nevetségre a körültünk levőknek.
You have made us the butt of our neighbours, the derision and scorn of all round us.
14 Példabeszédül vetettél oda a pogányoknak, fejcsóválásra a népeknek.
O’er the world you have made us a byword, the nations at us shake their heads.
15 Gyalázatom naponta előttem van, és orczám szégyene elborít engem.
My disgrace is forever before me, my face is covered with shame,
16 A csúfolók és káromlók szaváért, az ellenség és a bosszúálló miatt.
at the words of blasphemer and scoffer, at the sight of the foe and the vengeful.
17 Mindez utolért minket, mégsem feledtünk el téged, és nem szegtük meg a te frigyedet.
All this has come upon us, yet we have not forgotten you nor falsely dealt with your covenant.
18 Nem pártolt el tőled a mi szívünk, sem lépésünk nem tért le a te ösvényedről:
Our heart has not turned back, nor our steps declined from your way,
19 Noha kiűztél minket a sakálok helyére, és reánk borítottad a halál árnyékát.
that you thus should have crushed us down, and covered us over with gloom, in the place where the jackals roam.
20 Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és kiterjesztettük volna kezünket idegen istenhez:
Had we forgotten the name of our God, or stretched out our hands to a god that was strange,
21 Nemde kifürkészte volna ezt Isten? Mert ő jól ismeri a szívnek titkait.
would God not have searched this out? For he knows the heart and its secrets.
22 Bizony te éretted gyilkoltak minket mindennapon; tekintettek bennünket, mint vágó-juhokat.
But in your cause it is we are killed all the day, and counted as sheep for the slaughter.
23 Serkenj fel! Miért alszol Uram?! Kelj fel, ne vess el minket örökké!
Rouse yourself, why do you sleep Lord? Awake, cast us not off forever.
24 Miért rejted el orczádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat?
Why do you hide your face, forgetting our stress and our misery?
25 Bizony porba hanyatlik lelkünk, a földhöz tapad testünk.
For we have sunk down to the dust, our bodies cling to the ground.
26 Kelj fel a mi segítségünkre, ments meg minket a te kegyelmedért!
Arise, come to our help: for your love’s sake, ransom us.
