Zsoltárok 44
1 Az éneklőmesternek; a Kóráh fiainak tanítása. Oh Isten! füleinkkel hallottuk, atyáink beszélték el nékünk a dolgot, a melyet napjaikban, a hajdankor napjaiban cselekedtél.
We have sh'ma ·heard obeyed· with our ears, God; our fathers have told us, what work you did in their days, in the days of old.
2 Nemzeteket űztél te ki saját kezeddel, őket pedig beplántáltad; népeket törtél össze, őket pedig kiterjesztetted.
You drove out the nations with your hand, but you planted them. You afflicted the peoples, but you spread them abroad.
3 Mert nem az ő fegyverökkel szereztek földet, és nem az ő karjok segített nékik; hanem a te jobbod, a te karod és a te orczád világossága, mert kedvelted őket.
For they didn’t get the land in possession by their own sword, neither did their own arm save them; but your right hand, and your arm, and the light of your face, because you were favorable to them.
4 Te magad vagy az én királyom oh Isten! Rendelj segítséget Jákóbnak!
You are my King, God. Enjoin yishu'ah ·deliverance· for Jacob [Supplanter]!
5 Általad verjük le szorongatóinkat; a te neveddel tapodjuk le támadóinkat.
Through you, will we push down our adversaries. Through your name, will we tread them under who rise up against us.
6 Mert nem az ívemben bízom, és kardom sem védelmez meg engem;
For I will not trust in my bow, neither shall my sword save me.
7 Hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól, és gyűlölőinket te szégyeníted meg.
But you have saved us from our adversaries, and have shamed those who hate us.
8 Dicsérjük Istent mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet. (Szela)
In God we have made our boast all day long, we will yadah ·extend hands in thankful praise· to your name forever. (Selah) ·contemplation with musical interlude·.
9 Mégis megvetettél, meggyaláztál minket, és nem vonulsz ki seregeinkkel.
But now you rejected us, and brought us to dishonor, and don’t go out with our armies.
10 Megfutamítottál minket szorongatóink előtt, és a kik gyűlölnek minket, fosztogattak magoknak.
You make us turn back from the adversary. Those who hate us take plunder for themselves.
11 Oda dobtál minket vágó-juhok gyanánt, és szétszórtál minket a nemzetek között.
You have made us like sheep for food, and have scattered us among the nations.
12 Eladtad a te népedet nagy olcsón, és nem becsülted az árát magasra.
You sell your people for nothing, and have gained nothing from their sale.
13 Csúfságul vetettél oda minket szomszédainknak, gúnyra és nevetségre a körültünk levőknek.
You make us a reproach to our neighbors, a scoffing and a derision to those who are around us.
14 Példabeszédül vetettél oda a pogányoknak, fejcsóválásra a népeknek.
You make us a byword among the nations, a shaking of the head among the peoples.
15 Gyalázatom naponta előttem van, és orczám szégyene elborít engem.
All day long my dishonor is before me, and shame covers my face,
16 A csúfolók és káromlók szaváért, az ellenség és a bosszúálló miatt.
At the taunt of one who reproaches and verbally abuses, because of the enemy and the avenger.
17 Mindez utolért minket, mégsem feledtünk el téged, és nem szegtük meg a te frigyedet.
All this has come on us, yet have we not forgotten you, Neither have we been false to your covenant ·binding contract between two or more parties·.
18 Nem pártolt el tőled a mi szívünk, sem lépésünk nem tért le a te ösvényedről:
Our heart has not turned back, neither have our steps strayed from your path,
19 Noha kiűztél minket a sakálok helyére, és reánk borítottad a halál árnyékát.
Though you have crushed us in the haunt of jackals, and covered us with the shadow of death.
20 Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és kiterjesztettük volna kezünket idegen istenhez:
If we have forgotten the name of our God, or spread out our hands to a strange deity;
21 Nemde kifürkészte volna ezt Isten? Mert ő jól ismeri a szívnek titkait.
won’t God search this out? For he knows the secrets of the heart.
22 Bizony te éretted gyilkoltak minket mindennapon; tekintettek bennünket, mint vágó-juhokat.
Yes, for your sake we are killed all day long. We are regarded as sheep for the slaughter.
23 Serkenj fel! Miért alszol Uram?! Kelj fel, ne vess el minket örökké!
Wake up! Why do you sleep, Lord? Arise! Don’t reject us forever.
24 Miért rejted el orczádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat?
Why do you hide your face, and forget our affliction and our oppression?
25 Bizony porba hanyatlik lelkünk, a földhöz tapad testünk.
For our soul is bowed down to the dust. Our body clings to the earth.
26 Kelj fel a mi segítségünkre, ments meg minket a te kegyelmedért!
Rise up to help us. Redeem us for your cheshed ·loving-kindness’· sake.
