Zsoltárok 39

1 Az éneklőmesternek Jeduthunnak, Dávid zsoltára. Mondám: nosza vigyázok útaimra, hogy ne vétkezzem nyelvemmel; megzabolázom szájamat, a míg előttem van a hitetlen.

Rekoh: èuvaæu se na putovima svojim da ne zgriješim jezikom svojim; zauzdavaæu usta svoja, dok je bezbožnik preda mnom.

2 Elnémultam, vesztegléssel hallgattam a jóról, de fájdalmam felzaklatódott.

Bijah nijem i glasa ne pustih; muèah i o dobru. Ali se tuga moja podiže,

3 Fölhevült bennem az én szívem, gondolatomban tűz gerjede fel, így szólék azért az én nyelvemmel:

Zapali se srce moje u meni, u mislima mojim razgorje se oganj; progovorih jezikom svojim:

4 Jelentsd meg Uram az én végemet és napjaim mértékét, mennyi az? Hadd tudjam, hogy milyen múlandó vagyok.

Kaži mi, Gospode, kraj moj, i dokle æe trajati dani moji? da znam kako sam ništa.

5 Ímé tenyérnyivé tetted napjaimat, és az én életem te előtted, mint a semmi. Bizony merő hiábavalóság minden ember, akárhogyan áll is! (Szela)

Evo s pedi dao si mi dane, i vijek je moj kao ništa pred tobom. Baš je ništa svaki èovjek živ.

6 Bizony árnyékként jár az ember; bizony csak hiába szorgalmatoskodik; rakásra gyűjt, de nem tudja, ki takarítja be azokat!

Baš hodi èovjek kao utvara; baš se uzalud kida, sabira, a ne zna kome æe dopasti.

7 Most azért, mit reméljek, oh Uram?! Te benned van bizodalmam.

Pa šta da èekam, Gospode? Nad je moj u tebi.

8 Ments ki engem minden álnokságomból; ne tégy engem bolondok csúfjává!

Iz svega bezakonja mojega izbavi me, ne daj me bezumnome na potsmijeh.

9 Megnémultam, nem nyitom fel szájamat, mert te cselekedted.

Nijem sam, neæu otvoriti usta svojijeh; jer si me ti udario.

10 Vedd le rólam a te ostorodat; kezed fenyítéke miatt elenyészem én.

Olakšaj mi udarac svoj, silna ruka tvoja ubi me.

11 Mikor a bűn miatt büntetéssel fenyítesz valakit, elemészted, mint moly, az ő szépségét. Bizony merő hiábavalóság minden ember. (Szela)

Ako æeš karati èovjeka za prijestupe, rastoèiæe se kao od moljaca krasota njegova. Baš je ništa svaki èovjek.

12 Halld meg Uram az én könyörgésemet, figyelmezzél kiáltásomra, könyhullatásomra ne vesztegelj; mert én jövevény vagyok te nálad, zsellér, mint minden én ősöm.

Slušaj molitvu moju, Gospode, i èuj jauk moj. Gledajuæi suze moje nemoj muèati. Jer sam gost u tebe i došljak kao i svi stari moji.

13 Ne nézz reám, hadd enyhüljek meg, mielőtt elmegyek és nem leszek többé!

Nemoj me više gnjevno gledati, pa æu odahnuti prije nego otidem i više me ne bude.