Zsoltárok 39
1 Az éneklőmesternek Jeduthunnak, Dávid zsoltára. Mondám: nosza vigyázok útaimra, hogy ne vétkezzem nyelvemmel; megzabolázom szájamat, a míg előttem van a hitetlen.
To the chief music-maker. Of Jeduthun. A Psalm. Of David. I said, I will give attention to my ways, so that my tongue may do no wrong; I will keep my mouth under control, while the sinner is before me.
2 Elnémultam, vesztegléssel hallgattam a jóról, de fájdalmam felzaklatódott.
I made no sound, I said no word, even of good; and I was moved with sorrow.
3 Fölhevült bennem az én szívem, gondolatomban tűz gerjede fel, így szólék azért az én nyelvemmel:
My heart was burning in my breast; while I was deep in thought the fire was lighted; then I said with my tongue,
4 Jelentsd meg Uram az én végemet és napjaim mértékét, mennyi az? Hadd tudjam, hogy milyen múlandó vagyok.
Lord, give me knowledge of my end, and of the measure of my days, so that I may see how feeble I am.
5 Ímé tenyérnyivé tetted napjaimat, és az én életem te előtted, mint a semmi. Bizony merő hiábavalóság minden ember, akárhogyan áll is! (Szela)
You have made my days no longer than a hand's measure; and my years are nothing in your eyes; truly, every man is but a breath. (Selah)
6 Bizony árnyékként jár az ember; bizony csak hiába szorgalmatoskodik; rakásra gyűjt, de nem tudja, ki takarítja be azokat!
Truly, every man goes on his way like an image; he is troubled for no purpose: he makes a great store of wealth, and has no knowledge of who will get it.
7 Most azért, mit reméljek, oh Uram?! Te benned van bizodalmam.
And now, Lord, what am I waiting for? my hope is in you.
8 Ments ki engem minden álnokságomból; ne tégy engem bolondok csúfjává!
Make me free from all my sins; do not let me be shamed by the man of evil behaviour.
9 Megnémultam, nem nyitom fel szájamat, mert te cselekedted.
I was quiet, and kept my mouth shut; because you had done it.
10 Vedd le rólam a te ostorodat; kezed fenyítéke miatt elenyészem én.
No longer let your hand be hard on me; I am wasted by the blows of your hand.
11 Mikor a bűn miatt büntetéssel fenyítesz valakit, elemészted, mint moly, az ő szépségét. Bizony merő hiábavalóság minden ember. (Szela)
By the weight of your wrath against man's sin, the glory of his form is wasted away; truly every man is but a breath. (Selah)
12 Halld meg Uram az én könyörgésemet, figyelmezzél kiáltásomra, könyhullatásomra ne vesztegelj; mert én jövevény vagyok te nálad, zsellér, mint minden én ősöm.
Let my prayer come to your ears, O Lord, and give attention to my cry, make an answer to my weeping: for my time here is short before you, and in a little time I will be gone, like all my fathers.
13 Ne nézz reám, hadd enyhüljek meg, mielőtt elmegyek és nem leszek többé!
Let your wrath be turned away from me, so that I may be comforted, before I go away from here, and become nothing.
