Zsoltárok 36

1 Az éneklőmesternek; az Úr szolgájáé, Dávidé. A gonosznak hamissága felől így gondolkozom szívemben: nincs ő előtte isten-félelem;

2 Mert hízeleg néki önmagának, ha bűnét elkövetheti, ha gyűlölködhetik.

3 Szájának beszéde hiábavalóság és hamisság; megszünt bölcs lenni és jót cselekedni.

4 Hiábavalóságot gondol ágyában; nem a jó útra áll, és nem veti meg a rosszat.

5 Uram, az égig ér a te kegyelmességed; a te hűséged a felhőkig!

6 Igazságod, mint Isten hegyei; ítéleteid, mint a nagy mélységek; az embert és barmot te tartod meg, Uram!

7 Oh Isten, milyen drága a te kegyelmességed; az embernek fiai a te szárnyaidnak árnyékába menekülnek.

8 Dúslakodnak házadnak bőséges javaiban; megitatod őket gyönyörűségeid folyóvizéből.

9 Mert nálad van az életnek forrása; a te világosságod által látunk világosságot.

10 Terjeszd ki kegyelmességedet a te ismerőidre, és igazságodat az igaz szívűekre.

11 Ne támadjon engem a kevélynek lába, és ne üldözzön engem a gonosznak keze.

12 Hullnak már a gonosztevők; eltaszíttatnak és nem állhatnak fel!