Zsoltárok 36

1 Az éneklőmesternek; az Úr szolgájáé, Dávidé. A gonosznak hamissága felől így gondolkozom szívemben: nincs ő előtte isten-félelem;

Bezakoniku je bezbožna rijeè u srcu; nema straha Božijega pred oèima njegovijem.

2 Mert hízeleg néki önmagának, ha bűnét elkövetheti, ha gyűlölködhetik.

Ali laže sebi u oèi, mjesto da prizna svoje bezakonje i omrzne na nj.

3 Szájának beszéde hiábavalóság és hamisság; megszünt bölcs lenni és jót cselekedni.

Rijeèi su usta njegovijeh nepravda i lukavstvo, neæe da se opameti da tvori dobro.

4 Hiábavalóságot gondol ágyában; nem a jó útra áll, és nem veti meg a rosszat.

Bezakonje smišlja na postelji svojoj, stoji na putu rðavom, zlo mu nije mrsko.

5 Uram, az égig ér a te kegyelmességed; a te hűséged a felhőkig!

Gospode! do neba je milost tvoja, i istina tvoja do oblaka.

6 Igazságod, mint Isten hegyei; ítéleteid, mint a nagy mélységek; az embert és barmot te tartod meg, Uram!

Pravda je tvoja kao gore Božije, sudovi tvoji bezdana velika; ljude i stoku ti èuvaš, Gospode!

7 Oh Isten, milyen drága a te kegyelmességed; az embernek fiai a te szárnyaidnak árnyékába menekülnek.

Kako je dragocjena milost tvoja, Bože! sinovi ljudski u sjenu krila tvojih ne boje se.

8 Dúslakodnak házadnak bőséges javaiban; megitatod őket gyönyörűségeid folyóvizéből.

Hrane se od izobila doma tvojega, i iz potoka sladosti svojih ti ih napajaš.

9 Mert nálad van az életnek forrása; a te világosságod által látunk világosságot.

Jer je u tebe izvor životu, tvojom svjetlošæu vidimo svjetlost.

10 Terjeszd ki kegyelmességedet a te ismerőidre, és igazságodat az igaz szívűekre.

Raširi milost svoju na one koji te znadu, i pravdu svoju na dobra srca.

11 Ne támadjon engem a kevélynek lába, és ne üldözzön engem a gonosznak keze.

Ne daj da stane na mene noga ohola, i ruka bezbožnièka da me zaljulja.

12 Hullnak már a gonosztevők; eltaszíttatnak és nem állhatnak fel!

Onamo neka padnu koji èine bezakonje, neka se stropoštaju i ne mogu ustati.