Zsoltárok 35

1 Dávidé. Perelj Uram a velem perlőkkel; harczolj a velem harczolókkal.

Oh Señor, sé de mi lado contra los que me juzgan; pelea con aquellos que hacen la guerra contra mí.

2 Ragadj paizst és vértet, és kelj föl segítségemre.

Toma tu escudo, y dame tu ayuda.

3 Szegezz dárdát és rekeszd el üldözőim útját, mondd lelkemnek: Én vagyok segítséged.

Toma tu lanza y retén a mis atacantes; di a mi alma, yo soy tu salvación.

4 Szégyen, gyalázat érje azokat, a kik lelkemet keresik; vettessenek hátra és piruljanak, a kik vesztemet koholják.

Dejen que sean vencidos y avergonzados quienes intentan tomar mi alma; deja que los que me hacen daño sean rechazados y confundidos.

5 Legyenek olyanok, mint a polyva a szél előtt; az Úrnak angyala verdesse őket.

Sean como el polvo del grano delante del viento; deja que el ángel del Señor los envíe en vuelo.

6 Legyen útjok sötét, csuszamlós, s az Úrnak angyala kergesse őket.

Dejen que su camino sea oscuro y peligroso y él ángel del Señor los persiga.

7 Mert ok nélkül vetették elém titkon vont hálójokat, és ok nélkül ástak vermet az én lelkemnek.

Porque sin causa me han preparado una red secretamente, para tomar mi alma.

8 Érje őt romlás váratlanul, fogja meg hálója, a melyet kivetett, essék belé a veszedelembe.

¡Que la destrucción venga sobre ellos. caigan en su propia trampa! ¡Que caigan en desgracia!

9 Az én lelkem pedig vigad majd az Úrban, örvendezve szabadításában.

Y mi alma se gozará en el Señor; se alegrará en su salvación.

10 Minden tetemem ezt mondja majd: Kicsoda olyan, mint te, Uram?! A ki megszabadítod a nyomorultat a nála erősebbtől, a szegényt és szűkölködőt az ő megrablójától.

Todos mis huesos dirán: Señor, ¿quién como tú? El salvador del pobre de las manos del más fuerte que el, del pobre y necesitado del que toma sus bienes?

11 Erőszakos tanúk állnak elő; azt kérdezik tőlem, a miről nem tudok.

Falsos testigos se levantaron: me hicieron preguntas sobre crímenes de los que no tenía conocimiento.

12 Jóért roszszal fizetnek meg nékem, megrabolják lelkemet.

Ellos me devolvieron el mal por bien. perturbando mi alma.

13 Pedig én az ő betegségökben gyászba öltöztem, bőjttel gyötörtem lelkemet, imádságom kebelemre vissza-vissza szállt.

Pero en cuanto a mí, cuando estaban enfermos, me puse la ropa áspera, de cilicio: ayunaba y estaba triste, y mi oración volvió a mi corazón.

14 Mintha barátom, testvérem volna, úgy jártam-keltem érte; mintha anyámat siratnám, úgy jártam bútól meghajolva:

Mi comportamiento fue como si hubiera sido mi amigo o mi hermano: estaba angustiado como alguien cuya madre está muerta.

15 Ők pedig örültek az én bukásomon és összegyűltek; összegyűltek ellenem a rágalmazók, tudtom nélkül gyaláztak és nem nyugodtak,

Pero ellos se complacieron en mi aflicción, y se juntaron, sí, se juntaron contra mí gentes despreciables, y yo no lo entendía; me despedazaban sin descanso.

16 Ingyenélők léha csúfkodásai közt fogaikat vicsorgatva rám.

Como lisonjeros, escarnecedores y truhanes, crujieron contra mí sus dientes.

17 Oh Uram, meddig nézed? Szabadítsd meg lelkemet tombolásaiktól, az oroszlánkölyköktől az én egyetlenemet.

Señor, ¿cuánto tiempo estarás mirando? quita mi alma de su destrucción, mi vida de los leones.

18 Dicsérlek a nagy gyülekezetben, az erős nép között magasztallak téged.

Te alabaré en la gran reunión; Te daré honor entre un pueblo numeroso.

19 Ne örüljenek rajtam az én hazug ellenségeim, méltatlan gyűlölőim se hunyorgassanak rám.

No permitas que se alegren de mí los que sin causa son mis enemigos; no permitas que los que me aborrecen sin causa guiñen el ojo maliciosamente.

20 Mert nem beszélnek békességet, hanem a kik békességesek e földön, azok ellen álnok dolgokat koholnak.

Porque no dicen palabras de paz; en su engaño hacen planes traicioneros contra los mansos.

21 Föltátották rám szájokat, azt mondták: Haha! Haha! Látta a szemünk.

Sus bocas se abrieron ampliamente contra mí, y dijeron: ¡Ajá, ajá, nuestros ojos lo han visto!

22 Láttad, oh Uram – ne hallgass, oh Uram; ne légy távol tőlem!

Has visto esto, oh Señor; no calles: Oh Señor, no te alejes de mí.

23 Serkenj föl, ébredj ítéletemre, oh Uram, Istenem, az én ügyemért.

¡Despierta, oh Señor, muévete! Hazme justicia. mi Dios y mi Señor para defender mi causa.

24 Ítélj meg engem a te igazságod szerint, oh Uram, Istenem, hogy ne öröljenek rajtam!

Sé mi juez, oh Señor mi Dios, en tu justicia; no dejes que se alegren de mí.

25 Ne mondhassák szívökben: Örülj mi lelkünk! Ne mondhassák: Elnyeltük őt!

¡No digan en sus corazones: lo tenemos! no digan: Acabamos con él.

26 Szégyenüljenek meg, piruljanak együttesen, a kik bajomnak örülnek; szégyen és gyalázat borítsa be őket, a kik felfuvalkodtak ellenem.

Sean avergonzados y confundidos todos los que se complacen en mis aflicciones. y vengan a la nada; los que se enaltecen contra mí sean cubiertos de vergüenza.

27 Vigadjanak és örüljenek, a kik kivánják az én igazságomat, hadd mondják mindenkor: Nagy az Úr, a ki kivánja az ő szolgájának békességét.

Dejen que los que están de mi lado den gritos de alegría; que digan siempre: El Señor sea alabado, porque se complace en la paz de su siervo.

28 Az én nyelvem pedig hirdetni fogja a te igazságodat, a te dicsőségedet minden napon.

Y mi lengua hablará de tu justicia y de tu alabanza todo el día.