Zsoltárok 35

1 Dávidé. Perelj Uram a velem perlőkkel; harczolj a velem harczolókkal.

MAIN, kom kotin pei on ir, me kin pei on ia; o kotin palian on ir, me kin u on ia.

2 Ragadj paizst és vértet, és kelj föl segítségemre.

Re kotin ale pere o tatan mauin ap kotida, pwen jauaja ia.

3 Szegezz dárdát és rekeszd el üldözőim útját, mondd lelkemnek: Én vagyok segítséged.

Napekida katieu jauaja ia on ai imwintiti kan. Kotin majan don nen i: Nai jauaj pam!

4 Szégyen, gyalázat érje azokat, a kik lelkemet keresik; vettessenek hátra és piruljanak, a kik vesztemet koholják.

Me men kame ia la, en namenokala o kankaururala; o me men wia jued on ia, en pure wei o jarodi.

5 Legyenek olyanok, mint a polyva a szél előtt; az Úrnak angyala verdesse őket.

Ren wiala dueta dip en kijin war akan mon kijinian, o tounlan en Ieowa jikin irail wei.

6 Legyen útjok sötét, csuszamlós, s az Úrnak angyala kergesse őket.

Al arail en rotorotala o kitentel la, o tounlan en Ieowa on kotin pakipaki irail.

7 Mert ok nélkül vetették elém titkon vont hálójokat, és ok nélkül ástak vermet az én lelkemnek.

Pwe re injenjara ia, pwen kame ia la, ap jota karepa, o re wia por on ia, a jota karepa.

8 Érje őt romlás váratlanul, fogja meg hálója, a melyet kivetett, essék belé a veszedelembe.

A en jejeinlek lodi on kalokolok; o injar me a wiadar, pein i en lodi on; o mela on lel on i waja o.

9 Az én lelkem pedig vigad majd az Úrban, örvendezve szabadításában.

A nen i en perenki Ieowa o polauleki a kotin jauaja ia.

10 Minden tetemem ezt mondja majd: Kicsoda olyan, mint te, Uram?! A ki megszabadítod a nyomorultat a nála erősebbtől, a szegényt és szűkölködőt az ő megrablójától.

Kokon ai kan karoj pan inda: Main, ij me rajon komui? Pwe kom kotin jauaja me luet o on me a jota itar on, o kom kotin jauaja me luet o jamama on me lolap akan.

11 Erőszakos tanúk állnak elő; azt kérdezik tőlem, a miről nem tudok.

Jaunkadede likam kai u on ia, kalelapok re i, me i jota aja due.

12 Jóért roszszal fizetnek meg nékem, megrabolják lelkemet.

Re kin depukki me mau me jued, pwen kainjenjuede kin ia.

13 Pedig én az ő betegségökben gyászba öltöztem, bőjttel gyötörtem lelkemet, imádságom kebelemre vissza-vissza szállt.

A nai, ni ar jomau, i puri on nan tuk en likau, o kaloke pein nai ni ai kaijejol, o kapakap jan monion i.

14 Mintha barátom, testvérem volna, úgy jártam-keltem érte; mintha anyámat siratnám, úgy jártam bútól meghajolva:

Nai wiai on ir dueta on kompoke pa i o udan ri ai; nai injenjued dueta amen, me kin loleitki in a.

15 Ők pedig örültek az én bukásomon és összegyűltek; összegyűltek ellenem a rágalmazók, tudtom nélkül gyaláztak és nem nyugodtak,

A irail peren kida ai jikilikel o pokon pena. Men lalaue pokon penan ia o jon en aramaj, me i jaja, kin lalaue ia anjau karoj.

16 Ingyenélők léha csúfkodásai közt fogaikat vicsorgatva rám.

Re ni tete on ia, irail, me kin janjalmau o lalaue pweki kijin mana.

17 Oh Uram, meddig nézed? Szabadítsd meg lelkemet tombolásaiktól, az oroszlánkölyköktől az én egyetlenemet.

Main, arai da, me kom pan kotin majani mepukat? Dorela nen i jan arail me jued, o maur ta ieu ian laien pulepul akan.

18 Dicsérlek a nagy gyülekezetben, az erős nép között magasztallak téged.

I pan kapina komui nan momodijou laud, o nan pun en aramaj toto i pan danke komui.

19 Ne örüljenek rajtam az én hazug ellenségeim, méltatlan gyűlölőim se hunyorgassanak rám.

Der mueid on ai imwintiti nin jokarepa, ren peren kin ia, o me kin kailon kin ia nin jokarepa, ren der lalaue ia ki maj arail.

20 Mert nem beszélnek békességet, hanem a kik békességesek e földön, azok ellen álnok dolgokat koholnak.

Pwe ar lokaia jota kin kareda popol, o re kin madamadaua, en dipi on me lelapok kan nan jap o.

21 Föltátották rám szájokat, azt mondták: Haha! Haha! Látta a szemünk.

O re jar pajan au arail on ia indada: Io io, pein kit kilaner.

22 Láttad, oh Uram – ne hallgass, oh Uram; ne légy távol tőlem!

Main, kom kotin mani mepukat, kom der kotin nenenla, Main, kom der doo jan ia!

23 Serkenj föl, ébredj ítéletemre, oh Uram, Istenem, az én ügyemért.

Kotin opala waja o kipada, pwen kapun ia la o ai dodok, ai Kot o ai Kaun.

24 Ítélj meg engem a te igazságod szerint, oh Uram, Istenem, hogy ne öröljenek rajtam!

Main, ai Kot, kotin kapun ia la duen omui pun, pwe ren der peren kin ia.

25 Ne mondhassák szívökben: Örülj mi lelkünk! Ne mondhassák: Elnyeltük őt!

Der mueid on, ren inda nan monion arail: Io, io, i me je men! Der mueid on, ren inda: Kitail katalalar i.

26 Szégyenüljenek meg, piruljanak együttesen, a kik bajomnak örülnek; szégyen és gyalázat borítsa be őket, a kik felfuvalkodtak ellenem.

Irail karoj, me peren kida ai apwal akan, en namenokala o kankaurura la, ir me poponmajo on ia, en likau kida namenok o kankaurur.

27 Vigadjanak és örüljenek, a kik kivánják az én igazságomat, hadd mondják mindenkor: Nagy az Úr, a ki kivánja az ő szolgájának békességét.

Irail me kin peren kida ai pun en nijinij o pereperen, o ren inda anjau karoj: Meid kapina on Ieowa, me kin perenki jauaja japwilim a ladu o,

28 Az én nyelvem pedig hirdetni fogja a te igazságodat, a te dicsőségedet minden napon.

O lo i en kapakaparok duen omui pun, o kapina komui ran karoj.