Zsoltárok 35

1 Dávidé. Perelj Uram a velem perlőkkel; harczolj a velem harczolókkal.

A Psalme of Dauid. Pleade thou my cause, O Lord, with them that striue with me: fight thou against them, that fight against me.

2 Ragadj paizst és vértet, és kelj föl segítségemre.

Lay hand vpon the shielde and buckler, and stand vp for mine helpe.

3 Szegezz dárdát és rekeszd el üldözőim útját, mondd lelkemnek: Én vagyok segítséged.

Bring out also the speare and stop the way against them, that persecute me: say vnto my soule, I am thy saluation.

4 Szégyen, gyalázat érje azokat, a kik lelkemet keresik; vettessenek hátra és piruljanak, a kik vesztemet koholják.

Let them be confounded and put to shame, that seeke after my soule: let them be turned backe, and brought to confusion, that imagine mine hurt.

5 Legyenek olyanok, mint a polyva a szél előtt; az Úrnak angyala verdesse őket.

Let them be as chaffe before the winde, and let the Angel of the Lord scatter them.

6 Legyen útjok sötét, csuszamlós, s az Úrnak angyala kergesse őket.

Let their way be darke and slipperie: and let the Angel of the Lord persecute them.

7 Mert ok nélkül vetették elém titkon vont hálójokat, és ok nélkül ástak vermet az én lelkemnek.

For without cause they haue hid the pit and their net for me: without cause haue they digged a pit for my soule.

8 Érje őt romlás váratlanul, fogja meg hálója, a melyet kivetett, essék belé a veszedelembe.

Let destruction come vpon him at vnwares, and let his net, that he hath laid priuilie, take him: let him fall into the same destruction.

9 Az én lelkem pedig vigad majd az Úrban, örvendezve szabadításában.

Then my soule shalbe ioyfull in the Lord: it shall reioyce in his saluation.

10 Minden tetemem ezt mondja majd: Kicsoda olyan, mint te, Uram?! A ki megszabadítod a nyomorultat a nála erősebbtől, a szegényt és szűkölködőt az ő megrablójától.

All my bones shall say, Lord, who is like vnto thee, which deliuerest the poore from him, that is too strong for him! yea, the poore and him that is in miserie, from him that spoyleth him!

11 Erőszakos tanúk állnak elő; azt kérdezik tőlem, a miről nem tudok.

Cruell witnesses did rise vp: they asked of me things that I knewe not.

12 Jóért roszszal fizetnek meg nékem, megrabolják lelkemet.

They rewarded me euill for good, to haue spoyled my soule.

13 Pedig én az ő betegségökben gyászba öltöztem, bőjttel gyötörtem lelkemet, imádságom kebelemre vissza-vissza szállt.

Yet I, when they were sicke, I was clothed with a sacke: I humbled my soule with fasting: and my praier was turned vpon my bosome.

14 Mintha barátom, testvérem volna, úgy jártam-keltem érte; mintha anyámat siratnám, úgy jártam bútól meghajolva:

I behaued my selfe as to my friend, or as to my brother: I humbled my selfe, mourning as one that bewaileth his mother.

15 Ők pedig örültek az én bukásomon és összegyűltek; összegyűltek ellenem a rágalmazók, tudtom nélkül gyaláztak és nem nyugodtak,

But in mine aduersitie they reioyced, and gathered them selues together: the abiects assembled themselues against me, and knewe not: they tare me and ceased not,

16 Ingyenélők léha csúfkodásai közt fogaikat vicsorgatva rám.

With the false skoffers at bankets, gnashing their teeth against me.

17 Oh Uram, meddig nézed? Szabadítsd meg lelkemet tombolásaiktól, az oroszlánkölyköktől az én egyetlenemet.

Lord, how long wilt thou beholde this? deliuer my soule from their tumult, euen my desolate soule from the lions.

18 Dicsérlek a nagy gyülekezetben, az erős nép között magasztallak téged.

So will I giue thee thankes in a great Congregation: I will praise thee among much people.

19 Ne örüljenek rajtam az én hazug ellenségeim, méltatlan gyűlölőim se hunyorgassanak rám.

Let not them that are mine enemies, vniustly reioyce ouer mee, neyther let them winke with the eye, that hate mee without a cause.

20 Mert nem beszélnek békességet, hanem a kik békességesek e földön, azok ellen álnok dolgokat koholnak.

For they speake not as friendes: but they imagine deceitfull woordes against the quiet of the lande.

21 Föltátották rám szájokat, azt mondták: Haha! Haha! Látta a szemünk.

And they gaped on mee with their mouthes, saying, Aha, aha, our eye hath seene.

22 Láttad, oh Uram – ne hallgass, oh Uram; ne légy távol tőlem!

Thou hast seene it, O Lord: keepe not silence: be not farre from me, O Lord.

23 Serkenj föl, ébredj ítéletemre, oh Uram, Istenem, az én ügyemért.

Arise and wake to my iudgement, euen to my cause, my God, and my Lord.

24 Ítélj meg engem a te igazságod szerint, oh Uram, Istenem, hogy ne öröljenek rajtam!

Iudge me, O Lord my God, according to thy righteousnesse, and let them not reioyce ouer mee.

25 Ne mondhassák szívökben: Örülj mi lelkünk! Ne mondhassák: Elnyeltük őt!

Let them not say in their hearts, O our soule reioyce: neither let them say, We haue deuoured him.

26 Szégyenüljenek meg, piruljanak együttesen, a kik bajomnak örülnek; szégyen és gyalázat borítsa be őket, a kik felfuvalkodtak ellenem.

Let them bee confounded, and put to shame together, that reioyce at mine hurt: let them bee clothed with confusion and shame, that lift vp themselues against me.

27 Vigadjanak és örüljenek, a kik kivánják az én igazságomat, hadd mondják mindenkor: Nagy az Úr, a ki kivánja az ő szolgájának békességét.

But let them be ioyful and glad, that loue my righteousnesse: yea, let them say alway, Let the Lord be magnified, which loueth the prosperitie of his seruant.

28 Az én nyelvem pedig hirdetni fogja a te igazságodat, a te dicsőségedet minden napon.

And my tongue shall vtter thy righteousnesse, and thy praise euery day.