< Zsoltárok 34 >
1 Dávidé, mikor elváltoztatta értelmét Abimélek előtt, és mikor ez elűzte őt és elment. Áldom az Urat minden időben, dicsérete mindig ajkamon van!
2 Dicsekedik lelkem az Úrban; s hallják ezt a szegények és örülnek.
3 Dicsőítsétek velem az Urat, és magasztaljuk együtt az ő nevét!
4 Megkerestem az Urat és meghallgatott engem, és minden félelmemből kimentett engem.
5 A kik ő reá néznek, azok felvidulnak, és arczuk meg nem pirul.
6 Ez a szegény kiáltott, és az Úr meghallgatta, és minden bajából kimentette őt.
7 Az Úr angyala tábort jár az őt félők körül és kiszabadítja őket.
8 Érezzétek és lássátok meg, hogy jó az Úr! Boldog az az ember, a ki ő benne bízik.
9 Féljétek az Urat, ti szentjei! Mert a kik őt félik, nincs fogyatkozásuk.
10 Az oroszlánok szűkölködnek, éheznek; de a kik az Urat keresik, semmi jót sem nélkülöznek.
11 Jőjjetek fiaim, hallgassatok rám, megtanítlak titeket az Úr félelmére!
12 Ki az az ember, a kinek tetszik az élet, és szeret napokat, hogy jót láthasson?
13 Tartóztasd meg nyelvedet a gonosztól, és ajkadat a csalárd beszédtől.
14 Kerüld a rosszat és cselekedjél jót; keresd a békességet és kövesd azt.
15 Az Úr szemei az igazakon vannak, és az ő fülei azoknak kiáltásán;
16 Az Úr orczája pedig a gonosztevőkön van, hogy kiirtsa, emlékezetöket a földről.
17 Ha igazak kiáltnak, az Úr meghallgatja, és minden bajukból kimenti őket.
18 Közel van az Úr a megtört szívekhez, és megsegíti a sebhedt lelkeket.
19 Sok baja van az igaznak, de valamennyiből kimenti az Úr.
20 Megőrzi minden csontját, egy sem töretik meg azokból.
21 A gonoszt gonoszság öli meg, és meglakolnak, a kik gyűlölik az igazat.
22 Az Úr kimenti az ő szolgái lelkét, és senki meg nem lakol, a ki ő benne bízik.