Zsoltárok 34

1 Dávidé, mikor elváltoztatta értelmét Abimélek előtt, és mikor ez elűzte őt és elment. Áldom az Urat minden időben, dicsérete mindig ajkamon van!

2 Dicsekedik lelkem az Úrban; s hallják ezt a szegények és örülnek.

3 Dicsőítsétek velem az Urat, és magasztaljuk együtt az ő nevét!

4 Megkerestem az Urat és meghallgatott engem, és minden félelmemből kimentett engem.

5 A kik ő reá néznek, azok felvidulnak, és arczuk meg nem pirul.

6 Ez a szegény kiáltott, és az Úr meghallgatta, és minden bajából kimentette őt.

7 Az Úr angyala tábort jár az őt félők körül és kiszabadítja őket.

8 Érezzétek és lássátok meg, hogy jó az Úr! Boldog az az ember, a ki ő benne bízik.

9 Féljétek az Urat, ti szentjei! Mert a kik őt félik, nincs fogyatkozásuk.

10 Az oroszlánok szűkölködnek, éheznek; de a kik az Urat keresik, semmi jót sem nélkülöznek.

11 Jőjjetek fiaim, hallgassatok rám, megtanítlak titeket az Úr félelmére!

12 Ki az az ember, a kinek tetszik az élet, és szeret napokat, hogy jót láthasson?

13 Tartóztasd meg nyelvedet a gonosztól, és ajkadat a csalárd beszédtől.

14 Kerüld a rosszat és cselekedjél jót; keresd a békességet és kövesd azt.

15 Az Úr szemei az igazakon vannak, és az ő fülei azoknak kiáltásán;

16 Az Úr orczája pedig a gonosztevőkön van, hogy kiirtsa, emlékezetöket a földről.

17 Ha igazak kiáltnak, az Úr meghallgatja, és minden bajukból kimenti őket.

18 Közel van az Úr a megtört szívekhez, és megsegíti a sebhedt lelkeket.

19 Sok baja van az igaznak, de valamennyiből kimenti az Úr.

20 Megőrzi minden csontját, egy sem töretik meg azokból.

21 A gonoszt gonoszság öli meg, és meglakolnak, a kik gyűlölik az igazat.

22 Az Úr kimenti az ő szolgái lelkét, és senki meg nem lakol, a ki ő benne bízik.