Zsoltárok 34

1 Dávidé, mikor elváltoztatta értelmét Abimélek előtt, és mikor ez elűzte őt és elment. Áldom az Urat minden időben, dicsérete mindig ajkamon van!

Davidin Psalmi, koska hän muotonsa muutti Abimelekin edessä, joka hänen ajoi pois tyköänsä ja hän meni pois. Minä kiitän Herraa aina: hänen kiitoksensa on alati minun suussani.

2 Dicsekedik lelkem az Úrban; s hallják ezt a szegények és örülnek.

Minun sieluni kerskaa Herrassa, että raadolliset sen kuulevat ja iloitsevat.

3 Dicsőítsétek velem az Urat, és magasztaljuk együtt az ő nevét!

Ylistäkäät Herraa minun kanssani, ja korottakaamme ynnä hänen nimeänsä.

4 Megkerestem az Urat és meghallgatott engem, és minden félelmemből kimentett engem.

Kuin minä Herraa etsin, kuuli hän minun rukoukseni, ja pelasti minun kaikista vavistuksistani.

5 A kik ő reá néznek, azok felvidulnak, és arczuk meg nem pirul.

Jotka häntä katsovat, ne valaistaan: heidän kasvonsa ei tule häpiään.

6 Ez a szegény kiáltott, és az Úr meghallgatta, és minden bajából kimentette őt.

Kuin raadollinen huusi, kuuli Herra häntä, ja autti hänen kaikista tuskistansa.

7 Az Úr angyala tábort jár az őt félők körül és kiszabadítja őket.

Herran enkeli piirittää niitä, jotka häntä pelkäävät, ja pelastaa heitä.

8 Érezzétek és lássátok meg, hogy jó az Úr! Boldog az az ember, a ki ő benne bízik.

Maistakaat ja katsokaat, kuinka Herra on suloinen: autuas on se, joka häneen turvaa.

9 Féljétek az Urat, ti szentjei! Mert a kik őt félik, nincs fogyatkozásuk.

Peljätkään Herraa kaikki hänen pyhänsä; sillä jotka häntä pelkäävät, ei niiltä mitään puutu.

10 Az oroszlánok szűkölködnek, éheznek; de a kik az Urat keresik, semmi jót sem nélkülöznek.

Nuorten jalopeurain pitää tarvitseman ja isooman; mutta jotka Herraa etsivät, ei heiltä mitään hyvää puutu.

11 Jőjjetek fiaim, hallgassatok rám, megtanítlak titeket az Úr félelmére!

Tulkaat tänne, lapset, kuulkaat minua: Herran pelvon minä teille opetan.

12 Ki az az ember, a kinek tetszik az élet, és szeret napokat, hogy jót láthasson?

Kuka on, joka (hyvää) elämää pyytää? ja pitäis mielellänsä hyviä päiviä?

13 Tartóztasd meg nyelvedet a gonosztól, és ajkadat a csalárd beszédtől.

Varjele kieles pahuudesta, ja huules vilppiä puhumasta.

14 Kerüld a rosszat és cselekedjél jót; keresd a békességet és kövesd azt.

Lakkaa pahasta ja tee hyvää: etsi rauhaa ja noutele häntä.

15 Az Úr szemei az igazakon vannak, és az ő fülei azoknak kiáltásán;

Herran silmät katsovat vanhurskaita, ja hänen korvansa heidän huutoansa.

16 Az Úr orczája pedig a gonosztevőkön van, hogy kiirtsa, emlékezetöket a földről.

Mutta Herran kasvot ovat pahointekiöitä vastaan, hukuttamaan maasta heidän muistoansa.

17 Ha igazak kiáltnak, az Úr meghallgatja, és minden bajukból kimenti őket.

Kuin (vanhurskaat) huutavat, niin Herra kuulee, ja pelastaa heitä kaikista heidän tuskistansa.

18 Közel van az Úr a megtört szívekhez, és megsegíti a sebhedt lelkeket.

Herra on juuri läsnä niitä, joilla on murheellinen sydän, ja auttaa niitä, joilla on surkia mieli.

19 Sok baja van az igaznak, de valamennyiből kimenti az Úr.

Vanhurskaalle tapahtuu paljo pahaa; mutta Herra hänen niistä kaikista päästää.

20 Megőrzi minden csontját, egy sem töretik meg azokból.

Hän kätkee kaikki hänen luunsa, ettei yhtäkään niistä murreta.

21 A gonoszt gonoszság öli meg, és meglakolnak, a kik gyűlölik az igazat.

Pahuus tappaa jumalattoman, ja jotka vanhurskasta vihaavat, ne hukutetaan.

22 Az Úr kimenti az ő szolgái lelkét, és senki meg nem lakol, a ki ő benne bízik.

Herra lunastaa palveliansa sielut; ja kaikki, jotka häneen toivovat, ei pidä hukkuman.