Zsoltárok 32

1 Dávid tanítása. Boldog az, a kinek hamissága megbocsáttatott, vétke elfedeztetett.

2 Boldog ember az, a kinek az Úr bűnt nem tulajdonít, és lelkében csalárdság nincsen.

3 Míg elhallgatám, megavultak csontjaim a napestig való jajgatás miatt.

4 Míg éjjel-nappal rám nehezedék kezed, életerőm ellankadt, mintegy a nyár hevében. (Szela)

5 Vétkemet bevallám néked, bűnömet el nem fedeztem. Azt mondtam: Bevallom hamisságomat az Úrnak – és te elvetted rólam bűneimnek terhét. (Szela)

6 Azért hozzád fohászkodjék minden kegyes, alkalmas időben. Bár a nagy vizek áradnának, nem juthatnak azok el ő hozzá.

7 Te vagy oltalmam, te mentesz meg veszedelemtől; végy körül engem a szabadulás örömével! (Szela)

8 Bölcscsé teszlek és megtanítlak téged az útra, a melyen járj; szemeimmel tanácsollak téged.

9 Ne legyetek oktalanok, mint a ló, mint az öszvér, a melyeknek kantárral és zabolával kell szorítani az állát, mert nem közelít hozzád.

10 Sok bánata van a gonosznak, de a ki bízik az Úrban, kegyelemmel veszi azt körül.

11 Örüljetek az Úrban, vigadozzatok ti igazak! Örvendezzetek mindnyájan ti egyeneslelkűek!