Zsoltárok 31

1 Az éneklőmesternek, Dávid zsoltára. Te benned bíztam, Uram! Ne szégyenüljek meg soha; igazságoddal szabadíts meg engem.

U tebe se, Gospode, uzdam; nemoj me ostaviti pod sramotom dovijeka, po pravdi svojoj izbavi me.

2 Hajtsd hozzám füledet, hamar szabadíts meg; légy nékem erős kőszálam, erődített házam, hogy megtarts engem.

Prigni k meni uho svoje, pohitaj, pomozi mi. Budi mi kameni grad, tvrda ograda, gdje bih se spasao.

3 Mert kősziklám és védőváram vagy te; vezess hát engem a te nevedért és vezérelj engemet.

Jer si ti kamena gora moja i ograda moja, imena svojega radi vodi me i upravljaj mnom.

4 Ments ki engem a hálóból, a melyet titkon vetettek nékem; hiszen te vagy az én erősségem.

Izvadi me iz mreže, koju mi tajno zamjestiše; jer si ti krjepost moja.

5 Kezedre bízom lelkemet, te váltasz meg engemet, oh Uram, hűséges Isten.

U tvoju ruku predajem duh svoj; izbavljao si me, Gospode, Bože istini!

6 Gyűlölöm a hazug hiúságok híveit, és az Úrban bízom én.

Nenavidim one koji poštuju propadljive idole; ja se u Gospoda uzdam.

7 Hadd vigadjak és örüljek a te kegyelmednek, a miért meglátod nyomorúságomat és megismered a háborúságokban lelkemet;

Radovaæu se i veseliti se o milosti tvojoj, kad pogledaš na moju muku, poznaš tugu duše moje,

8 És nem rekesztesz be engem ellenség kezébe, sőt tágas térre állatod lábaimat.

Ne daš me u ruku neprijatelju, postaviš noge moje na prostranom mjestu.

9 Könyörülj rajtam, Uram, mert szorongattatom; elsenyved a búbánat miatt szemem, lelkem, testem.

Smiluj se na me, Gospode; jer me je tuga, od jada iznemože oko moje, duša moja i srce moje.

10 Mert bánatban enyészik életem, és sóhajtásban múlnak éveim; bűnöm miatt roskadoz erőm, és kiasznak csontjaim.

Išèilje u žalosti život moj, i godine moje u uzdisanju; oslabi od muke krjepost moja, i kosti moje sasahnuše.

11 Temérdek üldözőm miatt csúfsággá lettem, kivált szomszédaimé, és ismerőseimnek félelmévé; a kik az utczán látnak, elfutnak tőlem.

Od množine neprijatelja svojih postadoh potsmijeh i susjedima svojim, i strašilo znancima svojim; koji me vide na ulici, bježe od mene.

12 Töröltettem, akár a halott, az emlékezetből; olyanná lettem, mint az elroshadt edény.

Zaboravljen sam kao mrtav, nema me u srcima; ja sam kao razbijen sud.

13 Mert hallottam sokak rágalmát, iszonyatosságot mindenfelől, a mint együtt tanácskoztak ellenem, és tervezték, hogy elrabolják lelkemet.

Jer slušam grdnju od mnogih, otsvuda strah, kad se dogovaraju na me, misle išèupati dušu moju.

14 De én benned bízom, Uram! Azt mondom: Te vagy Istenem.

A ja se, Gospode, u tebe uzdam i velim: ti si Bog moj.

15 Életem ideje kezedben van: szabadíts meg ellenségeim kezéből és üldözőimtől.

U tvojoj su ruci dani moji; otmi me iz ruku neprijatelja mojijeh, i od onijeh, koji me gone.

16 Világosítsd meg orczádat a te szolgádon, tarts meg engem jóvoltodból.

Pokaži svijetlo lice svoje sluzi svojemu; spasi me milošæu svojom.

17 Uram, ne szégyenüljek meg, mivelhogy hívlak téged; a gonoszok szégyenüljenek meg és pusztuljanak a Seolba. (Sheol h7585)

Gospode! nemoj me ostaviti pod sramotom; jer tebe prizivljem. Nek se posrame bezbožnici, neka zamuknu i padnu u pakao. (Sheol h7585)

18 A hazug ajkak némuljanak el, a melyek vakmerően szólnak az igaz ellen, kevélységgel és megvetéssel.

Neka onijeme usta lažljiva, koja govore na pravednika obijesno, oholo i s porugom.

19 Mily bőséges a te jóságod, a melyet fentartasz a téged félőknek, és megbizonyítasz a te benned bízókon az emberek fiai előtt.

Kako je mnogo u tebe dobra, koje èuvaš za one koji te se boje, i koje daješ onima koji se u te uzdaju pred sinovima èovjeèijim!

20 Elrejted őket a te orczádnak rejtekében az emberek zendülései elől; sátorban őrzöd őket a perpatvarkodó nyelvektől.

Sakrivaš ih pod krov lica svojega od buna ljudskih; sklanjaš ih pod sjen od svadljivijeh jezika.

21 Áldott az Úr, hogy csodálatossá tette kegyelmét rajtam, mint egy megerősített városon!

Da je blagosloven Gospod, što mi pokaza divnu milost kao da me uvede u tvrd grad!

22 Én ugyan azt gondoltam ijedtemben: Elvettettem szemeid elől; de mégis, meghallgattad esedezéseimnek szavát, mikor kiáltottam hozzád.

Ja rekoh u smetnji svojoj: odbaèen sam od oèiju tvojijeh; ali ti èu molitveni glas moj, kad te prizvah.

23 Szeressétek az Urat mind ti ő kedveltjei; a híveket megőrzi az Úr és bőven megfizet a kevélyen cselekvőknek!

Ljubite Gospoda svi sveti njegovi; Gospod drži vjeru; i uvršeno vraæa onima koji postupaju oholo.

24 Legyetek erősek és bátorodjék a ti szívetek mindnyájan, a kik várjátok az Urat!

Budite slobodni, i neka bude jako srce vaše, svi koji se u Gospoda uzdate.